Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-8
82 Az országgyűlés képviselőházának folyása alá helyeztetnék. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Rupert Rezső: Végre ez is tudomány! Minden tudomány oda való!) Egyrészt azért, ímert itt a pedagógiai szempontoknak kell predominálniok, die másrészt a gyakorlati tapasztalat is erre a megállapításira kényszerít, mert kétségtelen, hogy Magyarországon az összes szakoktatási ágazatok közül a mezőgazdasági szakoktatás elhanyagoltsága és megoldatlansága a legkirívóbb, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) holott ebiben az országiban a mezőgazdasági szakoktatás (kifejlesztésével, korszerű színvonalra emelésével, kiterjesztésével, minél szélesebb ' alapokra való helyezésével lehetne elsősorban az ország (mezőgazdasági kultúráját emelni s az intenzívebb és eredményesebb mezőgazdálkodást Ibevezietni. (Élénk helyeslés és taps.) T. Ház! En nem vonom le azt .a konzekvenciát 1 , melyet Petró Kálmán igen t. képviselőtár- i sam levont, mert tudom jól, hogy a kultuszminiszter úr intenciói! teljesen egyeznek az enyémmel és tudom, ihogy nem rajta múlik, Ihogy ez ia kérdés még mindig megoldatlan. De azt hiszem, sokan vagyunk itt pártkülönbség nélkül, akik biztosíthatjulk a miniszter urat, Ihogy ilyen irányú 'törekvésben minden erőnkkel és minden igyekezetünkkel támogatni fogjuk. (Ügy van! Ügy van!) Most volna itt valóiban az ideje, ihogy ennek a javaslatnak a keretén belül organikusan és intézményesen meg- ' oldassák ez a régóta vajúdó kérdés. Van azonban ennek á ja vaslatnak egy olyan fejezete is, még pedig a 9. fejezet, amellyel szemben elvi okokból nagyon súlyos és komoly aggályaim vannak. Amennyire helyeslem azt az egész szellemet, amely ezt a törvényjavaslatot megszülte, annyira nem tudom helyeselni azt, hagy amikior a közoktatásügyi személyzet fegyelmi 1 , ügyeiben, való döntés iés intézkedés kerül szóba, ; akkor a miniszter úr egy olyan fegyelmi tanácsot konstruál, amelyben kizárólag a miniszter ; ór által kinevezett 1 elnök, elnökhelyettes és hat tag vehet részt. Ez teljesen helytelen megoldása a fegyelmi ügyeknek, mert a fegyelmi ügyek helyes elintézése, tovább megyék: egy testületen belül az egységes és szolidáris testületi szellemnek a ki fejlesztése, <e^y testületen belül a korrektségnek, a . közérdekű szempontoknak mindenek fölé való helyezése, ezeknek a szempontoknak megóvása és biztosítása elsősorban az illető testületieknek magának képezi Ibeosületbeli és Ihivatali kötelességét. (Ügy van!- Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék elhinni, soha nem kerülhetett volna sor azokra a isiúlyos és visszatetsző jelenségeikre, amelyeik a magyar igazgatás egyik-másik: ágában félütötték a fe- | jüket, (ha magának az illető igazgatási ágnak saját ügye és 'kötelessége volna a saját maga (kollégái körében fegyelmi tekintetben is a köz- : érdeknek (mindenben megfelelő korrektséget és intézkedési lehetőséget biztosítani. (Hómán Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kegyelmi tekintetben, nem 'fegyelmi tekintetben! Az a bai ! — Zaj.) Amikor én erről a pontról beszélek, nem megyek olyan messzire, bogy teljesen a kollégákra óhajtanám bízni a fegyelmi ügyekben való döntést. Méltóztassék miniszter úr, a vármegyét megnézni, ahol szintén számos, igen fontos ügyben felerészben autonóm, felerészben a főispán által kinevezett tisztviselők közösen intézik az ügyeket. Nem látnék semmi veszélyt abban s erre kérem a kultuszminiszter urat, 8. ülése 1935 május 8-án, szerdán. hogy ebbe a javaslatban, amelyben komoly közérdeküés minden tekintetben modern színvonalon álló új igazgatást ad a tanügyi személyzet számára, gondoskodjék arról, hogy a fegyelmi tanács tagjainak fele része a tantestület által autonóm -módon választott tagok által töltessék be. (Helyeslés a baloldalon. — Rupert Rezső; Ez a legszerényebb kívánság! Amikor tisztek voltunk, saját magunk ítélkeztünk 'kollégáink, bajtársaink ügyében! Es szépen ítélkeztünk!) ^ Ha elvégre az alsó fokon hiba és részrehajlás történnék, a miniszter úrnak mindig módja van a maga felügyeleti jogánál fogva a megfelelő intézkedéseket megtenni. (Rupert Rezső: Nálunk az ügyvédi kamarában sincs soha baj, szépen megy minden! — Derültség a középen. — Rupert Rezső: Szabad jónak lenni! Es a bírónak jónak kell lennie! — Egy hang a jobbközépen: Nem jó példa! — Rupert Rezső: De jó példa!) T. Ház! Van azután még egy kérdés, amely ugyan nem tartozik szorosan véve magának az igazgatás újjászervezésének a keretébe, amely kérdést azonban azoknak a kimutatásoknak és táblázatoknak a kapcsán vetek fel, amelyek itt a törvényjavaslat mellékleteként szerepelnek és ez a leánynevelésnek a kérdése, amelyről bizonyos mértékig aggodalommal látom a kimutatásokból, hogy a leánynevelés — és sajnos, ez volt az utóbbi 15 év tendenciája — túlságosan azonosulj a fiúnevelés metódusaival. Magában a kimutatásban látom, hogy ott 25 leánygimnázium szerepel. Ebben a csonka országban amely ma is ontja az állásnélküli diplomás férfiaknak a százait, sőt ezreit, ez igen nagy szám. Látom, ihogy van 20 koedukációs középiskola, amely koedukációt semmi körülmények között sem tarthatok helyesnek, nemcsak paedagógiai szempontokból, hanem azért sem, mert a férfi és a nő természettől fogva^ másképpen teremtetett meg és így az a nevelés, amelyet a fiúnak adunk, semmi körülmények között sem felelhet ímeg egy leánynak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Más a leánynevelés és más a fiúnevelés. Sem a koedukáció, sem a leánygimnáziumi típusnak az a túltengése, amely Magyarországon, sajnos, az elmúlt 15 évben kifejlődött, sem közérdekből, sem maguknak a nevelteknek egyéni érdekéből nem látszik kívánatosnak. T. Ház! Minden magyar leány alkalmas arra, hogy magyar anya legyen belőle, de nem minden magyar leány alkalmas arra, hogy a közéletben, vagy a közpályákon mint önálló kereső szerepelhessen. (Ügy van! a baloldalon.) A magyar leányoknak olyan nevelést kell adni, túlnyomó nagy többségében, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a családi életnek központja, a férjnek segítőtársa és valóságos élettársa legyenek. (Helyeslés a baloldalon. — Hertelendy Miklós: Ügy van! Főzőkanál!) Az a gimnáziumi nevelés, amely annyira túltömi még a fiatal fiút is tanulnivalókkal, eltereli a leány figyelmét az ő természetes érdeklődési körétől, megtömi a fejét latinnal, algebrával, göröggel és elveszi a kedvét azoktól a legmagasztosabb és legszentebb női hivatásból eredő feladatoknak a teljesítésétől, amelyekre a nők tulajdonképpen az Úristentől rendeltettek. T. Ház! A leánynevelés ebben a szegény országban különösképpen nem a luxusra való nevelés, nem az elméleti és a tudományos pályákra való nevelés, hanem a családi élet körében való helytállás szempontjából kell, hogy
