Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

.80 Az' országgyűlés képviselőházának után azokban, akik ezt olvasták, az a nézet, az a vélemény alakuljon ki, hogy itt hallgatni kell valami miatt. (Ulain Ferenc: Sok mindent kellene még a f oldani velésügyb en megvizsgálni!) Ha nem így áll a kérdés, akkor csak ide kell hozni és engem nem is kell kényszeríteni az elégtételadásra, mert magam felajánlottam, hogy megadom az elégtételt. (Helyeslés a baloldalon. — Rupert Rezső: De hát megmondhatná a miniszter úr, hogyan van! — Fábián Béla: Tegye le a disznót a Ház asztalára! — Zaj.) Ezektől eltekintve, az előbb kifejtettek alapján azt hiszem, a (miniszter úr megért és meg lehet győződve arról, hogy sem tárcája, sem személye, sem működése ellen nem irányul az, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot, de szükségesnek tartottam ezzel is aláhúzni azt a véleményemet, hogy a földmívelésügyi minisztérium tárcájából át kell hozni a kultuszminisztérium tárcájába mindazokat az iskolákat, amelyek nevelnek és tanítanak. Megoldható a kérdés a társfelügyelet alapján, ahogyan a miniszter úr akarja- Teljesüljön ez a kívánság. — A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikH Vásárhelyi Sándor jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A múlt esztendőben' a kultuisíztárca tárgyalásakor Hóman kultuszminiszter úr többek között azt onondotta, hogy felszólalásommal megkönnyítettem helyzetét, mert elmondottam előzetesen nagyrészt azt, amit egyébként neki kellett volna elmondania. Ma abban a szerencsés helyzetben) vagyok, hogy a aniniisizter urnák megtètézye adhatom vissza a bókot, mert a miniszter úr efehen az előttünk fekvő törvény javaslatiban túlnyomórészt megvalósítja azt, amiről a múlt eisiztendoben csak beszéltünk és én ehhez a miniszter úrnak őszinte szerencisiekívánataimat fejezem ki és a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Igen t. Ház! En különösképpen örömmel látom azt, Ihoigy ebiben a javaslatban nemcsak a detailolkban foglaltaknak helyes intézkedések, hanem helyes és (korrekt elvek: alkalmazása vétetett foganatba ebiben a rendkívül elhanyagolt, sokszor valóságos dzsungelszerű magyar igazgatási ügyiben, lamelynek komplikáltsága, elavult rendelkezései, áttekinthetetlensége;, zaklató jellege, a múltból fennmaradt számos csökevénye, sokszor a normális halandónak, de nem egyszer a jobban jártas emibernek is úgyszólván lehetetlenné teszi az eligazodást. Igen t. Ház! Nemcsak abban a vonatkozásiban van ennek a javaslatnak érdeme, hogy bizonyos művelődési és nevelési egységet állít fel, mert hiszen ez az egység prohlematikuisi, ez végerediményíben függ attól a szellemtől, amelynek, ha helyes az a szellem, egységesen kell majd áthatnia az egész, magyar közoktatás- és nevelésügyet.- (Ügy van! Ügy van!) De az kétségtelen, hogy ez ia javaslat valóban intézményesen megvalósatja az igazgatás egységesítéisét és ebben magában már óriási haladást látok ia múlttal szemben, amikor széttagoltan, szétihullottan, úgyszólván mindegyik iskolatípus külön-külön, magára hagyottan, szerves összefüggés, egységes pedagógiai elgondolás nélkül áíit s végeredményben a magyar közoktatásügy úgyszólván a véletlenektől, a helyi viszonyoktól, egyes pedagógusok kiválóságától, vagy arra nem valóságától függőleg a legbiS. ülése 1935 május 8-án, szerdán. zonytalanaíbb módon fejlődött és járta a maga útját. Igen t. Ház.! Nagyon fontos az a nagy szempont is> amelyet a miniszter úr h evezető iseavailban itt kiemelt, hogy a világnézet egyetemességét, az egységes nevelést kell biztosítani, mert hiszen kétségtelen, hogy a nemzeti egység megteremtésének ez a helyes módja, amely az egységasi nevelésen, még pedig a valláserkölcsi § és hazafias nevelésen építi ki a nemzet lelké- %';, ben azokat a nagy eszményeket és ideálokat, " I amelyek pártkülönbség nélkül .minden magyar ember lelkében kell, hogy éljenek. Mert ha egy ilyen nevelt és művelt, helyes és erkölcsös eszmények felé törekvő generáció él ebben az országban, akkor nem a párttitkárokon keresztül, hanem a nemzet egészséges nevelésén 'keresztül Igenis megvalósul az az igazi nemzeti egység, amelyet különben semmiféle erőszakoskodás nem fog tudni megvalósítani, legfeljebb csak formailag, de lényegben soha. (Elénk éljenzés és taps. — Horváth Zoltán: ISIem a főszolgabírók szállítják!) De szükség van ebben az országban arra is, — és ebben a trianoni országban különösen szükség van rá — hogy a nemzeti öntudat fejlesztessék, fokoztassék, megerősíttessék és, hogy talán a magyar 'közoktatásügyben kissé túltengő oktatás helyébe a jellemnevelés fokozott jelentőséghez jusson. (Elénk helyeslés. — Farkasfalvi Farkas Géza: Gerincet kell nevelni az. emberekbe! Jellemet! Nem szolgalelkűséget!) En ebben a javaslatban, amely már az általános racionalizálási munkálatok keretében született 'meg, bizonyos mértékig — azt mondhatnám — egy kedvenc gondolatom megvalósítását látom, amikor a racionalizálást nem a centralizáló, hanem _ a decentralizáció irányában valósítja meg a javaslat. Mert én, igen t. Ház, a centralizációban látom a bürokratikus túltengésnek, a bürokratikus — azt mondhatnám — öncélúságnak egyik alapvető okát ebben a szerencsétlen «országban, (Helyeslés balfelől.) amikor nem az ügy konkrét elintézése, hanem az aktától való könnyű szabadulás a bürokratának a legfőbb gondja, majdnem azt mondhatnám egy régi professzorom, Emile Faguet szavaival: amikor a bürokrata nem néz egyébre, mint arra, hogy az ügytől munka nélkül szabaduljon és felelősség őt az ügyből kifolyólag ne érje. (Ügy van! Ügy van! Elénk éljenzés és taps. — Peyer Károly: Vagy a fél hal meg, vagy az akta! — Derültség.) A decentralizáció jegyében az adminisztráció nem aktát, hanem ügyeket kell hogy nem intézzen, hanem elintézzen, mert az élet ott áll, Sürget és kopogtat a tisztviselő, vagy a hivatalnok ajtaján és ha ő kompetens, ha nem síből hatja át az ügyet, ha nem háríthatja át a felelősséget, akkor az ügyet fogja elintézni és nem az aktát fogja félretenni. (Úgy van!) Igen t. Ház! A javaslat tehát — amint a miniszter úr nagyon helyesen kifejti — az egyszerűség, észszerűség és korszerűség jegyében építi fel az adminisztrációt. Az a negyedik fejezetben foglalt beosztás, amely új tanügyi hatóságokat kreál és nem csupán izgatást, hanem hatósági jogkört is ruház például a főigazgatóra, a középiskolai igazgatóra és a tanfelügyelőre is, ennek a helyszínén való lehetőleg közvetlen és gyors adminisztrálásnak nyitja meg útját. A miniszter úr ebben a tekintetben, remélem, példaadó módon jár el többi miniszterkollégái számára is, amikor lemondva arról a múltban talán kissé túlságosan kifejlődött kul-