Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1935május 8-án, szerdán. 77közmunkatanáos elnökének technikus stalluimát, az, Államvasutak elnökének technikus stallumát egymásután mind jogászokkal töltik be; nem szakember kerül a helyükre, hanem mondjuk, egy olyan jóakaratú dilettáns, aki mégis csak mankóra, szakemberre támaszkodva tudja ezeket a kérdéseket elintézni. En tehát ezt a körülményt a magam részéről nem tudom helyeselni, éppen azért hangot adok a középiskolai tanárok azon panaszának, hogy az ő kárukra megváltoztatják az eddigi intézkedést, mert eddig a tankerületi főigazgató kivétel nélkül mindig tanárember volt. (Horváth Zoltán: A jogász nem egyoldalú!) A másik, amit hiányolok ebben a javaslatban, az, hogy kimaradtak belőle egyes iskolatípusok, olyan iskolatípusok, amelyeknél azt a célt, hogy a tanügyi igazgatást egységes szellem vezesse és irányítsa, nem tudják elérni két területen. Az egyik a középfokú ipari iskolák, másik a középfokú mezőgazdasági iskolák típusa. Nekünk, mélyen t. Képviselőház, oda kellene törekednünk, — és ezt nem szűnök meg hangoztatni, ha kell, a kultuszminiszterek sorozatán keresztül minden alkalommal — hogy ami oktatásügy, az a közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozik, ez elemi dolog, ami ellen nem lehet észrevételt tenni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekem az a meggyőződésem, hogy úgy a középfokú ipari, mint a középfokú mezőgazdasági oktatás jobban lenne ellátva és eredményesebben működnék, ha a kultuszminiszter úr fennhatósága alá tartoznék. (Közbeszólás a balközépen.) Én azt kívánom, hogy a mezőgazdasági iskolára a f öldmívelésügyi miniszternek legyen ugyan szakszempontból ingerenciája, de maga az oktatásügy a kultuszminiszterhez tartozzék, továbbá, hogy az ipari középfokú oktatásra legyen az ipari miniszter úrnak szakszempontból ingerenciája, de maga az oktatásügy maradjon a kultuszminiszternél. (Horváth Zoltán: Ez helyes volna! — Rupert Rezső: Mi lesz, ha Karafiáth lesz a kultuszminiszter?) Ne méltóztassék személyes kérdéseket belevetni. Nekem tehát az a felfogásom, hogy rés üttetett azen a célon, amit a miniszter úr ezzel a javaslattal el akar érni, azáltal, hogy két iskolatípus kimaradt az ő egységes irányítása alól; két iskolatípus lesz ezentúl is külön igazgatás alatt, külön főigazgatósággal, külön oktatásügyi tanács alatt és csak példaképpen jegyzem meg, hogy az iparügyi oktatási tanácsban kivételképpen sincs bent szakember, hanem kizárólag nyugdíjasokból van összeállítva, tehát kiesnek a miniszter úr irányító hatása alól. Nagyon kérem, méltóztassék ezt a hiányt pótolni. A 21. § az, amelyik nekem legkevésbbé szimpatikus ebben a javaslatban. (Hő

man Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az ipariskolák dolgában ma délelőtt megtörtént a megegyezés.) örömmel tudomásul veszem és gratulálok a miniszter úrnak. Mélyen t. Képviselőház ! A harmadik, amire nézve még bátor vagyok megjegyzést tenni, ami ugyan már részben hasonlóképpen eliminálva van, a polgári iskolai tanárok kérdése. A polgári iskolai tanárok kérdésében már a bizottságban voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy megjelentetésük a javaslat első szövegében kissé bántó volt. (Rupert Rezső: Ügy van, de ezt reparálták !) Ezt reparálta a miniszter úr már, mert a módosított szövegben ez a bántó besorolás nincsen benne. A mór dosított szöveg már módot ad arra, h amennyiben a polgári iskolai tanárképzé jesen egyetemi színvonalra kerül, ez esetben ők is a fogalmazói személyzeti létszámba felvehetők lesznek. (Rupert Rezső: Régi emberek megérdemlik gyakorlatuk alapján is!) Őszintén megmondom, nem helyeseltem, amikoj* a budapesti polgári iskolai tanárképző főiskolát levitték Szegedre, az egyetem mellé, hogy a szegedi egyetem ennek hallgatóságával alimentái va legyen. Do ha már odatették — akkori beszédemből talán idézhetném, megjósoltam — ennek a ténynek, hogy egy egyetem mellé teszik ezt a főiskolát, olyan konzekvenciái lesznek, amelyeknek nem fog tudni később a miniszter úr ellenállni: fizetésbeli, elhelyezésbeli konzekvenciák és olyan felkeltett ambíciók, amelyeknek nem lehet tárgyilagosan ellenállni, mihelyt ezt a főiskolát egy egyetemmel kapcsolták össze. (Ügy van! balfelől. — Zaj. — Horváth Zoltán: A miniszterelnök Szeged képviselője! Mit csinál most? — Egy hang balfelől: Lemond Szegedről !) Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Petrovácz Gyula: Elismeréssel veszem tudomásul, hogy a miniszter úr nyitva hagyta ezt a kérdést és lehetővé teszi, hogy egy későbbi időpontban, amikor a polgáriiskolai tanárképzés teljesen egyetemi képzés lesz, a fogalmazói szakba ők is bejuthassanak, de hogy a mostani főiskolát végzettek még mindig nem jutnak be* illetőleg csak — az öt percenttel felemelt — 15% keretén belül juthatnak be, ezt még ma is sérelmesnek tartom, ha nem is olyan pregnáns sérelem. E szakasznak ügyes és szellemes fogalmazásával ugyanis az intézkedés elvesztette élét, de mindamellett némileg még mindig sérelmes. Mélyen t. Képviselőház, ha lilyen nagy horderejű javaslatban a legkritikusabb boncolásnál az ember három ilyen apró hibát talál, amelyek kettejének reparációja ' részben már megtörtént, akkor igazán azt kell

# mondanom, nem lehet az embei? olyan ellenzéki, hogy a Javaslatot e hibák miatt el ne fogadja. En tehát üdvözlöm a miniszter urat ennek a javaslatnak benyújtása alkalmából. Az ilyen reformjavaslatokat mindig készséggel meg fogom szavazni. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Petro Kálmán! Petro Kálmán: Igen t. Képviselőház! Petrovácz Gyula képviselőtársam beszédének minden mondatát aláírom. Örömmel üdvözlöm én is a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat és a kormányzatot, hogy ezt a javaslatot így, ahogyan ez van, a mai kornak és a mai úgynevezett reformoknak megfelelően hozta ide és örülök annak, hogy itt jóformán egyhangúlag elfogadásra talál. Petrovácz Gyula képviselőtársam és közöttem azonban mégis van differencia, még pedig az, hogy én azt a bizonyos 21. §-t, amelyet Petrovácz képviselőtársam is kifogásolt, nem olyan enyhén fogom fel, mint ő, hanem abban sokkal súlyosabb sérelmet látok, mert hiszen ez a szakasz kimondja, hogy most már csak — a miniszter úr szíves felvilágosításaira támaszkodva — kizárólag a mezőgazdasági oktatás van kivéve ez alól a törvény alól. Ebben a magyar mezőgazdasági oktatás lekicsinylését látom. Ebben azt látom, mélyen t. Ház, hogy a miniszter úr nem tudta száz százalékban keresztülvinni azt az elvet, amelyet ő a törvényjavaslat indokolásában felhozott. (Hertelendy Miklós: A szakszerűség!) Méltóztassék ugodtnak lenni, eûgem a közbeszólás nem fog 'Várni, akármennyit méltóztatik közbeszólni, 15* 4%y\^