Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

78 Az országgyűlés képviselőházának hozzá vagyok szokva. (Hertelendy Miklós: Jóindulatú közbeszólás volt!) Mélyen t. Képviselőház! A magyar mezőgazdasági képzésről, a gazdasági szakoktatásról nem ma szólalok fel először. A múlt képviselőházban legalább ötször beszéltem erről a kérdésről és ma hatodszor szólalok fel ebben a kérdésben. Nem is akarom itt ismételni azokat a fontos körülményeket, amelyek engem arra vezettek, hogy a gazdasági szakoktatás kérdésében élesen szembeszáll jak a kormányzattal mindaddig, amíg el nem érem azt, amit tulajdonképpen a miniszter úr is kíván, hogy a gazdasági szakoktatás — mert hiszen oktatásról és nevelésről van szó — a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr felügyelete alá kerüljön. Hisz ha csak azt méltóztatnak megfigyelni, hogy Magyarországon minden 34,000 földmiveléssel foglalkozó egyénre esik egy szaktanár s minden 6000- léelkre esik egy olyan egyén, aki mezőgazdasági iskolába jár, akkor megállapíthatjuk először is azt, hogy nagyon kevés a mezőgazdasági iskolánk és hogy nagyon keveset foglalkozik a kormány a mezőgazdasági iskolák szaporításával, (Horváth Zoltán: Ez igaz!) de megállapíthatjuk azt is, hogy éppen annak a tömegnek oktatása van elhanyagolva, amely tömeg a nemzetépítő és a nemzetalapító (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) és hogy éppen ez az a tömeg, amelyre elsősorban kellett volna figyelnie mindig a kormányzatnak, mert ez az a tömeg, amelyre az ország támaszkodik, mert ez az ország elsősorban mezőgazdasággal, gazdálkodással foglalkozó ország és csak azután más. (Elénk helyeslés.) T. Ház! Tegnap Kornis Gyula t. képviselőtársunk gyönyörűen kifejtette az egyetemi oktatás fontos, főbb kérdéseit. Én azt mondom, ha nem volna alulról a szukreszeencia, amelynek módja van felmenni és azokon a lépcsőkön odajutni, ahol a középosztályt és a felsőbb osztályt képviselheti, akkor ez az ország elveszne. Éppen ezért erre a széles, nagy talapzatra, ennek a piramisnak az aljára kell nekünk elsősorban vigyáznunk és ennek az oktatását kell minél jobban kifejlesztenünk. Az igen. t. miniszter úr azt mondja a törvényjavaslat indokolásában, hogy a Ratio educationis-lhoz hasonlóan a nemzeti művelődés egységének alapelvéből, az egységes nemzeti világnézlet kialakításának szükséges voltából indul ki s ehhez képest az iskolai nevelés elvi'* egységének biztosítására törekszik. T. Ház! Az 1777, évi Ratio education is mindjárt legelső paragrafusában kitűzi a maga egységes célját, amennyiben szükségesnek mondja, hogy a tanulmányoknak és a nevelésnek egyöntetű formája az egész országban biztosíttassék. Azt mondja továbbá, hogy az egységes szervezet áldása mindenkire egyaránt kiterjesztetik és megállapítja 3. §-ában, hogy figyelembe kell venni az ország összes néposztályait, melyek a következők: parasztok, földmívesek, a mezőgazdasági városok lakói i=tb. Végül pedig azt mondja a tankerületi királyi főigazgatóról szóló 11. §, hogy a kerületben elhelyezett összes iskolákat gondolkodásuk tárgyává kell tenni. A t. miniszter úrnak nem sikerült tehát száz százalékban megoldani azt az elvet, amelyet a törvényjavaslat alapjául lefektetett, mert a Ratio Educationis-ban az is benne van, hogy a földmívesekre, parasztokra is kell gondolni és a miniszter úr kihagyta ebből a törvényjavaslatból — ahogy a 21. § mondja — a földmívest és a parasztot, szóval éppen azokat S. illése 1935 május S-án, szerdán. hagyta ki és azokat engedte át továbbra is a földmívelésügyi miniszter úrnak, akikről elsősorban kellene a tanulmányok őrének, a vallásos közoktatásügyi miniszternek gondoskodnia. (vitéz Szalay László: A falusi iskolákba falusiak járnak!) Igen t. képviselőtársam akkor legyen szíves közbeszólni, ha majd ön is annyit fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint én. (Der rültség.) • T. Ház! Azt mondja a miniszter úr a törvényjavaslat indokolásában (olvassa): »Célom valamennyi iskolának egységes nevelő szempon-. tök szerinti tervszerűen irányított organikus iskolahálózatba való egybefoglalása.« Ezt ä célját a miniszter úr nem érte el akkor, amikor kiihagyta éppen azokat az alsó és középfokú mezőgazdasági iskolákat, amelyekre nagy súlyt kellett volna helyezni. En tudom, hogy ez miért történt. Nem is a miniszter úr hibája, hogy a mezőgazdasági szakoktatás kérdése nem került bele ebbe a törvénybe. Ez régi hiba, régi baja az adminisztrációnak, a földmívelésügyi minisztériumnak és kultuszminisztériumnak ez ősi, nagyon régi csatája, az adminisztrációnak pedig fekélye, hogyha a mmiszter akar valamit, de az ügyosztály nem akarja és akkor nem a miniszter győzedelmeskedik, hanem az ügyosztály. (Fábián Béla: Az csak a régi világban volt így!) Ezért szólaltam fel és ezért neun fogadom el ezt a javaslatot, mert mindaddig, amíg a vallásés közöktatásügyi miniszternek a földmívelésügyi kormányzaton keresztül nem lesz annyi tekintélye, hogy megfékezhessen ügyosztályokat, addig én mindig ellene leszek annak a gondolatnak, hogy a mezőgazdasági szakoktatás ott maradjon annál a tárcánál, amely sem nem nevel, sem nem oktat, habár a szakszerűség kérdésében talán hozzáértőbb, >mint a kultuszminisztérium, hiszen az ebben a minisztérium ban lévő tisztviselőkkel ez a kérdés is megoldható. (Hertelendy Miklós: Nagy tévedés! — Felkiáltások balfelől: Halljuk a szónokot!) Kíiváncsii vagyok: mélyen t. képviselőtársam, nem volt-e kint a vásárban? (Hertelendy Miklós: Ott is voltam!) Akkor megértem ezt a sok hozzászólást. (Derültség balfelől.) A miniszter úr a törvényjavaslat indokolásában azt mondja (olvassa): »A törvényjavaslat a kormány feladatává teszi, hogy elsősorban a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter által fenntartott és felügyeletük alatt álló mezőgazdasági és ipari szakoktatási intéziménye'k nevelési és tanulmányi filügyeletét, valamint a vallás- és közoktatásügyi (miniszter által fenntartott és felügyelete alatt álló iskolákban folyó szakoktatás szaktanulmányi felügyeletét s végül a nevelési és tanulmányi felügyeletnek a szaktanulmányi felügyelettel való együttműködése módozatait szabályozna.« A kultuszminiszter úr nem tudta másképp megkerülni ezt a kérdést, — így érzem én — csak. úgy, hogy a miniszter úr ikreált ebben a törvényjavaslatban egy 21. §-t és annak a 21. §-nak máspdik (bekezdésében tesz egy Ígéretet, amely azt jelenti, hogy majd meg fog egyezni, — mint ahogy az ipari oktatás kérdésében a kereskedelemügyi miniszterrel tette — a földmívelésügyi miniszterrel is. Azt mondja a miniszter úr, hogy a kor-' mányzatniak lesz kötelessége maid rendeletet hozni és azt mondja végül, hogy (ohxisSa): »Az érdekelt miniszterek és felügyeleti, szervei versengést és féltékenykedést nem ismerő, őszinte együttműködése fogja biztosítani a' tárcakere-