Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

76 Az országgyűlés képviselöházánük apró-cseprő ügyek tárgyalásától, az a körülmény, hogy a legegyszerűbb oktatásügyi kérdéseknek nem kell felmenniök a kultuszminiszterig és hogy ott nem kell apró-cseprő ügyekkel foglalkozni: ez a tanügyi közigazgatás egyszerűsítésének alfája. Nagyon érdekes és nem véletlen, hogy ez a tény először egy kultuszminiszteri javaslatban nyilvánul meg, mert hiszen a racionalizálás kormánybiztosa, Magyary Zoltán, aki ezeket a kiáltó hibákat felfedezte és rendszerbe foglalta, éppen a kultuszminisztériumból került ki, tehát ismerte és ismerhette azokat a kultuszminisztérium munkáját megbénító hínár szálakat, amelyeket le kellett onnan szabdalni, hogy a kultuszminisztérium munkája ezentúl sokkalta egyszerűbbé és a közoktatás magasabbfokú pedagógiai irányításának eszközévé válbassék. Helyeslem és mindenkinek helyeselnie kell azt is, hogy a mélyen t miniszter úr vidéki tanügyi gócpontokat állít fel, hogy decentralizálja a tanügyi igazgatást vidéki gócpontokká, és hogy ott tankerületi kir. főigazgatóságok felállításával közvetlenebbé és jobbá teszi a tanügyi igazgatást. Mert méltóztassék megengedni ama véleményemnek kifejezéséi hogy ha egy igazgatás közvetlen, akkor az feltétlenül jobb is. Minden kérdésnek vannak ugyanis szálai, amelyeket azok ismernek, akik a helyszínen élnek. Vannak rugói és hátterei a kérdéseknek, amelyeket a helyi érdekeltség ismer, de amelyeket aktákból fenn a minisztériumban megérteni és megismerni nem lehet. Ha tehát itt egy közvetlenebb igazgatás vezettetett oe a vidéki kultúreentrumoknál, akkor ez nemcsak egyszerűsíti, hanem jobbá is teszi a tanügyi igazgatást. Én e pillanatban nem látom e kérdés pénzügyi oldalát, hiszen az a költségvetéssel kapcsolatban fog elénk kerülni, de el tudom képzelni, hogy a tankerületi kir. főigazgatók, az alájuk rendelt népoktatási felügyelők, az ő státusukhoz tartozó fogalmazási személyzet nem fog olyan bürokratikus nagy hivatalt alkotni, amelynek működése önmagáért emelkednék és nem lesz ez a bürokráciának egyegy olyan újabb gócpontja, amelyből egy nagyobbszabású bürokratikus formaságokkal körülkötött igazgatási hivatal származnék. En meg vagyok győződve arról, hogy miután itt legnagyobbrészt szakemberek fognak bentülni, ezek a szakemberek az ügyek vitelébe egyszerűséget, közvetlenséget fognak bevezetni és ezzel meg is fogják tudni valósítani azokat az intenciókat, amelyeket mi a javaslathoz fűzünk. Én helyesnek tartom azt, hogy a tankerületi főigazgató eddigi címe mellé a »királyi« szót méltóztatik hozzávenni. Helyesnek tartom azért, mert ezzel a szóval ennek a hivatalnak a tekintélyét emeljük, ezzel a szóval ennek a tanügyi hivatalnak a hatáskörét, ennek a tanügyi hivatalnak a megbecsülését, ennek a tanügyi hivatalnak más hasonló királyi hatóságok között való elrangsorozását szintén elő fogjuk segíteni. Vidéki viszonylatokban ugyanis az ilyen szótól igen sok függ ott, ahol vannak állások, amelyek a »királyi« jelzőt viselhetik, mert ilyen helyeken az olyan hivatalt, amely ezt a jelzőt nem viseli, másodrendűnek tartják. A maga részéről tehát tekintélyemelés szempontjából is helyesnek tartom azt, hogy a királyi szót a tankerületi főigazgató címéhez hozzáadjuk. (Helyeslés.) Akármilyen szempontból bírálom magát a javaslatot, nem tudok benne semmi olyan magot megfogni, amely belőle kioperálandó volna. Ha nézem a hitvallásos iskolák szempontjából, akkor azt kell mondanom, hogy ez a javas8. ülése 1985 május 8-án, szerdán. lat a hitvallásos iskolák érdekeit a legtökéletesebb módon respektálja úgy, amint a középiskoláról szóló javaslatban már megkezdte a kultuszminiszter úr. Az egyházak iskolatartási, iskolaigazgatási, a tankönyvekre és egyéb dolgokra vonatkozó jogát a legtökéletesebb mértékben respektálja, csak egyet köt ki, amit igen helyesen tesz, hogy mindezekkel a jogokkal a felekezeti főhatóságok a kultuszminiszter úrral egyetértőleg éljenek, amit a magunk részéről nemcsak hogy elfogadunk, hanem helyesnek is tartunk. Magától értetődik, hogy ezen a téren, amit a középiskolai javaslatnál már láttunk, a katolikus egyház jogainak ilyen irányban más keresztény felekezetek jogaival való egyenlővé tétele sok sérelmi pontot küszöböl ki, amelyek eddig fennállottak. Hiszen, hogy a tankerületi királyi főigazgatóságok maguk között meg fogják találni egymás között azt a módszert, ahogyan a különböző elbírálások egyes hatóságoknál kiegyenlítődnek, hogy bizonyos jogegyseg fog kifejlődni közöttük,-hiszen arra való a miniszter úr, aki ezekre nézve a közvetlen felügyeleti hatóság, hogy egységes eljárás és egységes elbírálás fejlődhessék ki ezen nyolc különböző szerve között. Kis nehézséget fog okozni, hogy.a tankerületi királyi főigazgatóságok területi elosztása nem egyezik meg egyes egyházmegyék területi megosztásával, azonban jóakarattal ezeken a nehézségeken könnyen keresztül lehet menni. Ha a székesfőváros szempontjából bírálom ezt a javaslatot, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy miután ez a javaslat gondolkodik arról, hogy Budapest székesfőváros területe külön, önálló tankerületi királyi főigazgatóság területe legyen és miután gondoskodik arról, hogy a kerületi iskolafogatok, illetőleg a kerületi iskolaszakreferensek a székesfőváros tanügyi hatóságainak embereivel kiégés zíthetők, illetőleg ezen hivatalokba a székesfővárosi tanügyhöz tartozó emberek is kinevezhetők legyenek, én tehát a székesfőváros szempontjából semmi, néven nevezendő észrevételt a javaslat ellen tenni nem tudok. Ha mégis keresek ebben a kitűnő javaslatban olyan pontokat, amelyekkel nem tudok tökéletesen egyetérteni, akkor ezeket a következő háromban tudom egybefoglalni. Az egyik áz, hogy a tankerületi főigazgató eddig mindig tanárember volt, kvalifikácionális diplomája a tanári diploma volt. Ezzel szemben a mostani javaslat lehetővé teszi, hogy a közoktatásügynek egy ilyen elsőrendű szerve ne csak tanárember, hanem jogászember is lehessen. (Horváth Zoltán: Ez nem baj!) Ez az a kérdés. amelyben egyetérteni soha nem fogunk, de engedje meg t. képviselőtársam, hogy én, mint technikus ember, aki ezt a sérelmet állandóan szenvedem karom részéről, a magam részéről megállapítsam, hogy ez a tanári rendnek igazán a sérelmét jelenti. (Horváth Zoltán: Nem baj!) N^em kérem én, hogy mindenki egyetértsen velem, de viszont engedjék meg, hogy a magam meggyőződését kifejtsem akkor, amikor szór morúan látom egymásután a technikus pozícióid és stallumok jogászokkal való betöltését; hogy közlekedési üzemeinknél, legyen az az államvasút, vagy Beszkárt, a gyártással foglalkozó üzemeknél, legyen az a Máv-gépgyár vagy gázművek, szóval az üzemeknél a vezetés mindig mérnök kezében volt eddig s most egymásután jogászok kezébe kerül. Én a személyeket tiszteletreméltó szempontból kikapcsolom a kérdésből. (Egy hang a jobboldalon: A fővárosnál kell elmondani!) A fővárosnál is és itt is panaszkodunk, hogy a