Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

70 Az országgyűlés képviselőházának 7. ülése 1935 május 7-én, kedden. ges világszemlélete biztosítva van. Ezzel szemben akartam az elmondottakat felhozni és újból megállapítani, hogy mi ezt kétségbevonjuk és azt állít

jufe, ho^ry a világszemlélet egységének ez a mesterséges erőltetése uniformizálást jelent, jelenti annak a totalitási elméletnek egyik szárnyát, amelynek leutánzása olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal történik az utóbbi időben, amely elmélet azonban nem jelent egészséget, hanem birkanyájnevelést jelent. Ez lehet egyesek számára kívánatos, (Zdj és ellenmondásoka jobboldalon.) lehet kényelmes a hatalom kezelésének szempontjából, de ezzel kapcsolatban eszembe jut a világháború alatt Albániában járt egynéhány katonaismerősömnek az az elbeszélése, hogy láttak ott nagy nyájakat, amelyek előtt a pásztor leszúrta a mezőn a botját, ráakasztotta a kalapját és a Geszlerkalap elméletének egy újabb fordulatával szép nyugodtan elment és hagyta, hogy a kalapja uralkodjék a birkái felett. A közösség szempontjából azonban nem jelenti az ilyen egységesítés, az ilyen uniformizálás, a világszemlélet egyöntetűségére való kényszertörekvés azt, hogj^ ez a nemzet számára egészséges, éppen ellenkezőleg azt jelenti, hogy ez az egységesítés, ez a megfélemlítettség nemcsak az uralkodó rendszerrel szemben, hanem bármiféle és bármikor felbukkanható áramlattal szemben is tehetetlenül és akaratlanul fog állani (vitéz Br. Roszner István: Majd meglátjuk !) és ki fogja magát szolgáltatni, (vitéz Br. Roszner István: Nem lesz mégegyszer 18 ! — Propper Sándor: 19 sem lesz mégegyszer, legyen nyugodt! — vitéz Br. Roszner István: Nem is kell ! — Propper Sándor: Nem maga dönti el !) Elnök: Propper képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. A saját pártjukbelit sem hallgatják meg. (Buchinger Manó: Valami lesz! A Nep-nél nem fog megállani a világ, ebben nyugodt lehet ! — Makkal János: Csakhogy nem arra megy, amerre szeretnék !) Kéthly Anna: T. Képviselőház ! Szerintünk tehát sokkal helyesebb, sokkal szükségesebb és sokkal észszerűbb, ha a közoktatás nem ambicionálja azt, hogy Prokrusztesz-ágyat állítson fel és abba szorítsa bele a rábízott gyerekeket. Miszerintünk bátor, független és gondolkozni merő állampolgárokra van szükség. Ezektől függ az állam sorsának jövendő alakulása. Csak ha ilyen közösségeket akarnak nevelni, lehet felszabadítani a lelki válság nyomása alól a gyermekeket, mégpedig egy szabad szellemű közoktatás révén, (vitéz Br. Roszner István: Vallásmentesen 9) Az átszervezés a miniszter úr szerint újjászervezést akar jelenteni. Ennek az újjászervezésnek szerintünk legelső kötelessége az, hogy ezt a szellemet, a bátor, független és szabadon gondolkozni merő polgárokat nevelő szellemet jelentse. A rendkívüli időkhöz illeszkedő rendkívüli tartalmat kell ennek jelentenie, mert az ország legelsősorban azt követeli meg a közoktatás szerveitől, hogy az a decentralizáció, amelyet ezzel a javaslattal most végrehajtanak, amelyet ezzel a törvényjavaslattal megteremtenek, olyan egyéneknek a munkáját jelentse, akik ugyanakkor, amikor a minisztérium felszabadul az aprólékos gondokkal való törődés alól, magukra vállalják az önállóságnak és a felelősségnek a gondját is. Merjenek az állami bürokrácia terén eddig ismeretlen erényeket magukba fogadni, nehogy a decentralizáció azt jelentse, hogy az egyéni iniciativa, az egyéni felelősség, önállóság helyébe kialakuljon a közoktatásügyi igazgatásnak egy olyan dzsun

: gélje, amely az eddiginél is rosszabb állapotot teremt. (Mozgás a jobboldalon.) Ha :a minisztérium ezzel az . átszervezéssel kiengedi kezéből széles területeken az intézkedés jogát, de ugyanakkor nem tud olyan egyéneket a megfelelő helyre állítani, akik felelősen és önállóan intézkedni mernek, — mert ez a két tulajdonság eddig nem aagyon volt különösen az alsófokrú állami igazgatáshoz tartozó egyének jó tulajdonsága — akkor az adminisztráció még az eddiginél is lassúbb, az eddiginél is bonyolultabb és éppen ennek következtében drágább és ártalmasabb lesz. Már pedig, t. Képviselőház, nem kell nagy bölcseség annaík megállapításához, hogy az állami adminisztráció minden területén van lehetősége annak, hogy a 'bajokat gyorsan észrevegyék és azok orvoslásáról gyorsan gondoskodjanak, egyedül és kizárólag a közoktatásügy az, amelynek területén a hibák és mulasztások következményei rendesen olyan időben jelentkeznek, amikor már azok javításáról és orvoslásáról nem lehet gondoskodni; későbbi idők, esztendőik, generációk azok, amelyeknél a mai mulasztásba mai bűn, a mai hiba jelentkezik, amikor már fkéső a pótolhatatlan károkon keseregni. Evek, sőt évtizedek után bújnak ki azok az eredmények, amelyek a közoktatásügy területén elkövetett bűnök következményei. Amikor tehát a közoktatási igazgatásokat újjászervezzük, új alapra helyezzük, gondoskodniunk kell arról, hogy a közoktatásügy területén a legteljesebb elővigyázatosság vitessék keresztül. Elővigyázatosságra^ van szükség az adminisztráció és ia közoktatás szelleme területén és erről a szellemről azután nagyon sokat és nagyon keserűen kell nekünk beszélnünk. Már ezt a felszólalásomat megelőzően az egyetemi javaslatnál 'beszéltem arról, hogy a társadalom legalsó rétegei, a munkás és a földmíves proletariátus útja az iskoláztatás területén milyen szörnyen meg van nehezítve, anyagi, gazdasági és más egyéb akadályok milyen módon állnak útjába, pedig milyen rendkívül fontos, milyen rendkívül jelentős, milyen észszerű és milyen korszerű a népművelés kérdése és milyen kevesen vannak, akik ennek a kérdésnek teljes súlyát és jelentőségét fel tudják fogni. (Brogli József: Erezzük, tudjuk mi is!) Ha körülnézünk, látjuk, hogy a kapitalizmus új munkaeszközei és munkamódszerei rendkívül leegyszerűsítették a társadalom szükségleteinek ellátását. A társadalomban elvégzendő munka mennyisége szinte percrőlpercre csökken az egyik oldalon, ugyanakkor, amikor a másik oldalon az orvostudományok haladása 20—30 esztendővel megtoldja az ember átlagos életkorát. Mindennek gazdasági jelentősége éhben a pillanatban nem tartozik ide ehhez a javaslathoz, de idetartozik, a közoktatásügy és népművelés kérdéséhez tartozik az, hogy az embernek mindig kisebb munkaéletkorát veszi igénybe a termelés munkája és mindig hosszaibb tényleges életkora alakul. Van időnk tehát arra, hogy az ember a legtökéletesebb szellemi és fizikai felkészültséget szerezze meg, van időnk arra, hogy a gyermekoktatásnak és nevelésnek kötelező korhatárát a lehető legmesszebbmenőén kinyújtsuk. Nincsen szükség arra, hogy 8—10 esztendős gyermek kolduljon és robotoljon, nincsen szükség arra, hogy 14—16 éves leányok vagy. fiúk hajnaltól estig a munkagépek mellett álljanak.