Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

68 Az országgyűlés képviselőházának eljárást az illető egyházi hatóság szabályozza, de köteles fegyelmi szabályzatát jóváhagyás végett a kultuszminiszternek bemutatni. Tartozik ezenkívül a miniszter kívánságára a fegyelmi eljárást folyamatba tenni s a vonatkozó jogerős határozatot tudomásulvétel végett a miniszternek bemutatni. A fegyelmi eljárás eredményeként állásvesztésre ítelt tanerő újbóli alkalmazásához a középiskolai törvénynek megfelelően a miniszter előzetes jóváhagyása szükséges. A X. fejezet az előfordulható félreértések elkerülése végett megállapítja, hogy azokban az ügyekben, amelyeket ez a törvény a miniszter hatásköréből a tankerületi királyi főigazgató hatáskörébe utal, a tankerületi királyi főigazgató határozata ellen a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal fordulni, feltéve, hogy a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak ezekben az ügyekben eddig is \*elye volt. Végül a XI., az utolsó fejezet a vegyes és átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. Ezek közül a legfontosabb az, amely felhatalmazza a minisztert, hogy a törvény végrehajtása során szükségessé váló átszervezések kapcsán, azonban legkésőbb .1936 június hó végéig, a minisztériumban a közalapítványi igazgatásnál, valamint a külső tanügyi igazgatásnál, nemkülönben a felügyeleti szerveknél működő személyzet bármely tagját képesítésének megfelelő más állásra kinevezheti és áthelyezheti, illetőleg szabályszerű eljárás alá vonhatja. Ez a rendelkezés módot ad arra, hogy minden állásra a legalkalmasabb egyén legyen a jövőben kiválasztható. Az átszervezés alkalmával a tanügyi fogalmazói kar egyesített létszámába méltányosságból és oktatási szempontból kinevezhetők lesznek a tanfelügyelői státusnak és más iskolafelügyeleti szerveknek azok az érdemes tagjai, akik a jelen törvényben előírt elméleti képesítéssel nem rendelkeznek. Ugyanez a fejezet azt is ki mondj a még, hogy a törvény nem vonatkozik a kultuszminiszter főhatóságán, illetőleg főfelügyeletén kívül eső szákiskolákra és egyéb szakiskolai intézményekre. T. Képviselőház ! Az előadottakkal iparkodtam a közoktatásügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben ismertetni. Meggyőződésem, hogy a javaslat a maga elé tűzött cél elérésére és a feladatok megoldására kiválóan alkalmas. Az életbe való átültetésnél természetesen sok fog függni a megfelelő emberek kiválasztásától, akiket a miniszter úr meg fog találni a kultuszminisztérium és az alája tartozó hatóságok kiváló személyzetében és a tanügyi élet jeleseiben. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék ezt a javaslatot azzal a megértéssel és szeretettel fogadni, amelyet ez a nagy gonddal és tudományos felkészültséggel felépített és a nemzetnevelés egységének gondolatától áthatott javaslat, amely a kormány reformprogramjának első láncszeme, mindenképpen megérdemel. (Helyeslés a jobboldalon.) Eluök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kéthly Anna ! Kéthly Anna. T. Képviselőház! A magyar közvéleménynek miár igen régi követelése az állaimi adminisztrációnak gyorsabbá, olcsóbbá és egyszerűbbé való tétele. A békeszerződések utáni esztendőkben nagyon megduzzadt a magyar közigazgatás. Az új uralom alá került területekről hazajöttek számára megfelelő elhelyezkedést, új állásokat és új munkakört kellett kreálni. Utána a gazdasági élet is öszszezsugorodött, a válság megszűkítette a ma7. ülése 1935 május 7-én, kedden. gángazdaságok felvevőképességét s erről a területről is az állafuf hivatalok felé irányult az állást követelők serege. A mi politikai viszonyaink olyanok voltak st békeszerződések után, hogy ennek az áramlatnak a kormányok és szerveik nem tudtak ellenállni és így alakult ki^az, aiz egészen különös helyzet, hogy lassanként a 14 megyés Magyarországnak nagyobb adminisztrációja lett, mint a 63 vármegyésnek volt. Ennek a különös helyzetnek kettős veszedelme keletkezett: az egyik az, hogy az adminisztráció képtelen módon szövevényessé vált. Egy-egy aktának útját még a leggyakorlottabb miniszteriális emíber sem tudta követni. Mindenkinek kellett legalább egy aláírást arra a hizonyos aktára ráfiirkálni, hogy ezzel létjogosultságának valamiféle bizonyítékát adja. Ez volt az egyik veszedelme. A másik veszedelem ebiből önként és logikusan adódott: az állaim személyi kiadásainak megduzzadása, ami az állami adóterhek elviselhetetlenné válásának legfontosabb tényezője. Van azután egy harmadik veszedelem is, az, hogy a hivatal ebben a bonyolult adminisztrációiban a legfelsőbb felelősségnek jegyében dolgozott. A hivatal embere elvesztette az ön; "'Hóságát, a felelősségét, elvesztette az egyén' iniciativának lehetőségét, mert senki sem törekedett a dolgok egyszerű és gyors elintézésére, hiszen mindig volt másik, felsőbib fórum, amelyiknek .munkálkodása és ellenőrzése felmentést jelentett az alsóbb fórumok számára a gondolkozás és kritika alól. A közigazgatás átszervezésének kérdése ezekből a ineggondolásokiból indult ki tehát és csak az a sajnálatos, hogy ez a kérdés olyan hosszú ideig az adminisztrációnak lapdája volt. Vitatkoztak a felett, hogy (hol kell megkezdeni az egész dolgot, az egésznél vagy a részleteknél. Végül is azután — úgylátszik — mint a javaslat mutatja, kikötöttek a szakigazgatási ágazatoknál és ennek első lépéseként jelentikeziik a közoktatási igazgatás átszervezése. A javaslat azonban, amely élik érik kerül, ismét három okból marad csonka. Az első ok az, — és ezt az előadó úrral ellentétben kell megállapítanom — hogy igen minimális takarékosági lehetőségeket rejt magában. A miniszter úr a bizottsági ülésen nekem adott válaszában maga is meglehetősen korlátozott mértéket mondott, amely ennek révén takarékosságban Összegileg és lényegileg elérhető. A másik oka a csonkaságnak az, hogy szerintünk ezzel egyidejűleg és éppen a közoktatásügyi igazgatásnál rendezni kellett volna más oktatásügyi intézményeknek sorsát, azokét, amelyek nem a közoktatásügyi tárcánál, hanem más tárcáknál vannak elhelyezve, más tárcáknak gondozására vannak bízva, amelyek azonban szerintem logikusan a közoktatásügyi tárca gondozása alá volnának helyezendők. Ez a három minisztérium, a kereskedelemügyi, a föidmívelésügyi és az igazságagy^ minisztérium. Az igazságügyminisztériumot külön is kiemelem, mert ennek fennhatósága alá tartoznak az úgynevezett javító-nevelő intézetei*. A pedagógiának és a gyermeklélektannak mai állása mellett ezek kétségtelenül nem kezelhetők ma már a börtönüggyel egy minisztériumban, mivel semmi jogosultsága nincs annak, hogy a társadalomnak ártatlan áldozatai a bűnözőknek nevezett gyermekek gondozása, nevelése, tehát a társadalom számára való megmentése olyan intézetekben történjék, amelyeknek r