Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. titkár úr. (Tasnádi Nagy András közbeszól.) Azt megtaláltam, de ezt a szót, bogy »katolikus«, nem találtam meg benne. (Tasnádi NagyAndrás államtitkár: Pleomazmus!) Nem pleonazmus, egy világért sem pleonazmus! Aminthogy én nem tartanám pleonazmusnak és sohasem tartom annak, ha a debreceni egyetemmel kapcsolatban annak református eredetét és református jellegét hangsúlyozzák. Soha egy szóval sem fogok ez ellen tiltakozni, de épúgy méltóztassék megengedni államtitkár úr, hogy viszont én a magam részéről entnek az egyetemnek -katolikus jellegét hangsúlyozzam és aláhúzzaan. Mert, mélyen t. Képviselőház, csak egészen rövid idő óta, az 1848: XIX. te. óta van ez az egyetem beillesztve az állami költségvetésbe és az állam hatósága alá. De ebben a tekintetben is, legalább is a birtokállomány tekintetében, az alapító és gyarapító birtokok tekintetében, nem volt még egyetlenegy alkalom, egyetlenegy költségvetés sem, hogy maga a püspöki kar ennek az állami költségvetésbe való felvételét ne kifogásolta volna. Elismerem, a miniszter úr érdeméül tudom be, hogy a miniszter úr legutóbb a hercegprímás úrnak a Felsőházban olyan választ adott, amely ezt a jogot teljesen elismerte. Elismerem, hogy a miniszter úr a bizottságban is minden tekintetben elismerte ezeknek az alapítványoknak katolikus jellegét, és kérem őt arra, hogy ezt itt a plénumban is méltóztassék elismerni, de a magam részéről ezt magában a javaslatban nem találom. Vagyok bátor tehát kérni, hogy ezek a közismert tények a javaslaton kívül legyenek megemlítve, mert a miniszter lehet opportunus, sőt sokszor kell is opportunusnak lennie, de a történetírónak sohasem szabad opportunusnak lenni, mindig tárgyilagosnak kell lennie és ha a Hóman— Szekfü-féle történelem mindezeket elismeri, akkor én elvárhatom azt. hogy Hóman miniszter is ugyanezeket tényként elismerje. (Kelemen Kornél előadó: Ebből igazán nem lehet felekezeti kérdést csinálni! — Egy hang a bálközépen: Elsősorban magyar emberek vagyunk! Magyarnak született minden magyar ember! — Petró Kálmán közbeszól. — Kelemeri Kornél: Heccelődni nem lehet, ez nem felekezeti kérdés! — Müller Antal: Szóval nem lehet kimondani, hogy katolikus! — Kelemen Kornél: Kimondani lehet, de nem kell heccelődni! — Zaj a középen és a baloldalon.) Elnök: Kelemen Kornél, Müller Antal és Petró Kálmán képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! Petrovácz Gyula: Nagyon csodálkozom, hogy az előadó úr ebbe a kérdésbe nem a tárgyilagosságot, hanem saját felekezetének elfogultságát viszi bele. Én nem viszek bele elfogultságot ebbe a kérdésbe, én kizárólag történeti tényeket konstatálok, és ha történeti tényeket konstatálok, éppen a miniszter úr történeti fcönyvéből, akkor énrám senkise mondja azt, hogy heccelődöm. (Kelemen Kornél előadó: Én elmondtam a történeti tényeket tárgyilagosan.) Maga a kormány is erre az álláspontra helyezkedett, amikor a hágai bíróságnál az egyetem jogi helyzetét vitatta. Akkor kénytelen volt — helyesen tette —- erre az alapra helyezkedni, hiszen annak eredménye az, hogy most Felső-Magyarországon ezeket az egyetemi birtokokat az egyetem visszakapta, míg ha az 1848:XIX. te. álláspontján lett volna, akkor egészén bizonyos, hogy ezeket a birtokokat illése 1935 május 7-én, kedden. 53 sohasem kaptuk volna vissza. Én tehát csak azt kívánom, hogy legyünk következetesek, hogy azt mondjuk Hágában, amit itt mondunk és mondjuk itt is azt, amit Hágában mondunk. Ez tőlem a legtárgyilagosabb és legtermészetesebb kívánság, (Helyeslés a baloldalon.) Ami most már a törvényjavaslatnak az egyetem iránt való anyagi elismerését illeti, úgy látom, hogy ez az anyagi elismerés és azok az adományok, amelyeket nyújtunk, és amelyeket az előadó úr itt, igen helyesen, az állam mai pénzügyi állapotához mért szerény adományoknak jellemzett, nem fognak túlságosan az egyetem alátámasztására szolgálni, legalább is mostanában nem, s legfeljebb abban az esetben volnának ilyen természetűek, ha azokat a kiválóan értékes ingóságokat és azokat az ingatlanokat, amelyeket az egyetem visszakap, értékesíteni lehetne. Miután azonban itt értékesítésről nincs szó, ezek olyan természetű adományok, amelyek az egyetem előrelendítésére igazán kevéssé alkalmasak, illetőleg, amelyek talán egy jövő perspektívában lehetnek alkalmasak arra, hogy az egyetemet, ha ezeket értékesíteni tudja, kissé előbbrelendítsék. Ez névleges értékű nagy vagyon, illetőleg telekés épületkomplexus, amelynek azonban nemhogy hozadéka volna, hanem amely fenntarrévén tetemes áldozatot jelent az egyetemnek. Szeretném és szerettem volna, hogyha legalább azt az 50.000 darab kétpengőst, amelyet ezúttal, az egyetem jubileuma alkalmával az állam veret, juttattuk volna mint készpénzt az egyetemnek és nem engednénk meg azt, hogy ezeknek a Verendő kétpengősöknek numizmatikai értékét^ értéktöbbletét, illetve ázsióját is mások fölözzék le és még az a haszon se jusson az egyetemnek, amely jutna akkor, ha ezt az igen kis számban, csupán 50.000 példányban verendő érmét maga az egyetem kapná meg és az egyetem tudná azt a maga szándékainak és céljainak alátámasztására értékesíteni. Azt hallottam a bizottságban, hogy ennek a pénzügyminiszter úr részéről akadályai vannak, dehát azt megszoktuk, hogy a pénzügyminisztériumban rendkívül merev és rideg álláspont érvényesül minden ilyen kérdésben. Talán mégis lehetne azonban egy kissé emelkedettebb hangon valami új stílust bevezetni a pénzügyminisztériumban is, amely új stílus ilyenkor nem nézi a pénzügyi nehézségeket, hanem azt a segítséget keresi, amely kevés állami áldozattal az egyetemen nagyon nagyot tudna lendíteni. Elismerem, hogy a miniszter úr a költségvetésben az egyetem dotációjáról ezidén bőségesebben gondoskodik; elismerem azt, hogy a miniszter úr iparkodik az egyetemen segíteni, de, hogy ezt a 100.0OO pengőt, amely ezen az úton ikerül be a pénzforgalomba és ennek az ázsiótőrök által lefölözendő hasznát miért ne kaphatná meg az egyetem, azt én az én egyszerű eszemmel belátni nem tudom. Mélyen t. Képviselőház! Meg kell itt emlékeznem arról is, hogy a székesfőváros, amelynek területén ez az egyetem működik (Kornis Gyula: Sohasem adott semmit!) és amelynek egy igénytelen képviselőjeként szólók ezúttal, nagy megértéssel és belátással van az egyetem iránt. (Kornis Gyula: Most!) Eltekintve attól, hogy négy (klinikának a székesfőváros ad közkórházaiban helyet, mondom ettől eltekintve még 400.000 pengős adományt ad ezúttal az egyetemnek, 400.000 pengőt pedig előlegez a mélyen t. kormánynak 20 évi utólagos visszatérítés mellett és ezzel lerója az