Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

40 Az országgyűlés képviselőházának és nem kevesebb, mint 144 olyan községet láttunk el úttal, amely eddig kiépített úttal az úthálózatba bekapcsolva nem volt. (Éljenzés és taps jobb felől.) Vegyük figyelembe, hogy éppen a legmostohább időben tovább építettük és most még tovább építjük az ország határáig a tranakontánentális utat, hogy idegen forgalmi szempontokat is sikerei képviseltünk az útépítésnél. Csak a badacsonyi és dobogókői útra mutatok rá a számtalan között. Több mint száz fiatal mérnöknek adtunk az útépítésnél kenyeret. A városoknál, községeknél a parkírozásra és a szabáIyo

: zásra ösztönző hatást gyakoroltunk, a községi utak névjelző tábláinak folyamatban lévő felállításával rendet teremtettünk a közúti forgalomban. 400.000 pengővel emeltük az állami utak építési hitelét a kereskedelmi tárcánál. Ebből a vásárosnaményi Tisza-híd befejeztetik, egy tiszai ponton-híd létesíttetik. {Kas

say Károly: Mi lesz az algyői híddal? Minden választásnál beígérik az adózóknak! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Meglesz! — Rassay Károly: No, hála Istennek! — Éljenzés és helyeslés.) s ebben szerepel a Margit-híd kiszélesítési költségeiből az államra eső rész is. Az algyői és a Baja—bátaszéki hídon való átkelés kérdését a kereskedelemügyi minisztérium a 15 milliós beruházási programm keretében erre felvett öszszegből fogja megoldani. (Helyeslés és éljenzés jobb felől és középen.) A kereskedelmi tárcánál 300.000 pengőt irányoztunk elő a budapesti vámmentes kikötőben egy új darabáru-tárház építésére, (Rassay Károly: Van ott áru is?) mert ennek a kikötőnek forgalma, — hála Istennek, — állandóan folyton gyarapodik. Az idegenforgalom terén egészen rövid leszek mondanivalóimban. (Halljuk! Halljuk!) Csak két körülményt emelek ki, amelyeket abszolút döntőeknek tartok. Az egyik az, hogy sikerült a lefolyt években megteremteni hosszú évekre terjedő biztonsággal és állandósággal az idegenforgalomnak és propagandájának teljesen hiányzó pénzügyi megalapozását (Élénk éljenzés jobbfelől és középen. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) éspedig az állami költségvetés minden további megterhelése nélkül (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) azáltal, hogy azt a 46.000 pengőt, (Rassay Károly: 46.000 pengőt?) — igen, azt a 46.000 pengőt, — ami három év óta az állami költségvetésben az idegenforgalomra felvéve összesen szerepelt... sikerült felemelni 1.2 millió P-re. (Felkiáltások balfelől: A főváros!) Nem beszélek a főváros által erre a célra fordított összegekről, az egészen külön van. (Felkiáltások balfelől: Az sokkal több!) A főváros mindenkor legelső és leghatalmasabb tényezője volt és lesz az idegenforgalomnak, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ennek a legnagyobb előnyeit is természetszerűleg ő élvezi, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Rassay Károly: Az országnak is érdeke!) de ezen az összegen felül félmillió pengőt biztosítottam a kereskedelemügyi minisztérium részére az Ibusz. és a Máv. pénzeinek igénybevételével, félmillió pengőt a budapesti gyógyfürdő-bizottság létesítésével az erre a célra, külön fürdővárosi célra desztinált különböző adókból, — amilyen a szíkvíz adó, stb. — és további körülbelül 200.000 pengőt a Balaton kultuszának (Éljenzés jobbfelől és középen.) azzal, hogy a három megye évi 60.000 pengőt ad és az útlevélilleték felemeléséből a kivándorlási alap szintén 100— 150 ezer pengőt ad évente a Balatonnak. Ez 1.2 6. ülése 1935 május 6-án, hétfőn. millió pengős összeg, ha a vidéki városok és megyék saját alapjait és áldozatait is számítjuk, ami teljesen elegendő és világviszonylatban is igen tekintélyes összeg. (Rassay Károly: Hogy fogják felhasználni?) Ennek az összegnek felihasználása és legnagyobb gondossággal történik és ennek két biztosítéka van. Az egyik a szoros, többszörös ellenőrzés és a másik — amit, mint döntőt, fel akartam említeni — az, hogy legalább egy évtizedre szóló programmot alkottunk meg, úgyhogy nem tervteienül, nem szétforgáesolódottan, hanem egy tízéves programm láncszemeinek egymásba kapcsolásával megy előre az idegenforgalom. (Éljenzés jobbfelől és u középen. — Rassay Károly: Fontos, hogy a transzferpénzeket lehessen felhasználni. A zárolt pénzeket! Akkor lesz idegenforgalom. Ha ez nem lesz meg, akkor nem lesz idegenforgalom!) Ezzel együtt jár az, hogy Budapest fürdőváros, amelyről tíz és egynéhány éve beszélünk, (Bródy Ernő: Sokkal régebben!) amely csak szólamképpen volt meg, végre a reális megvalósítás stádiumába lép. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Helyeslés a baloldalon.) A Rudas-fürdő kibővítése, a Tabán megkezdődött rendezése, a Széchenyi-fürdő kibővítése és számtalan egyéb intézkedés történt. (Rassay Károly: Ezek mind a mi reformjaink, kérem! — Felkiáltások jobbfelől: Az a fontos, hogy megtörténnek! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Csak azért szólunk, hogy nekünk is maradjon!) Magyarországon nem az a fontos, hogy vitatkozzunk a felett, hogy egy konkrét eredményt ki segített elérni. Az eredményeket akarom látni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a baloldalon: Az adózók reformja minden!) Én annyit tudok, hogy két éven keresztül minden két hétben az intéző legfőbb emberek bizottságát magamnál összehívtam és sürgettem ezeket a reformokat. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) Ha most ezek után nem én erőszakoltam ki a reformokat, hanem más csinálta meg, ha a budapesti egyetem tüdőbeteggondozóját nem én létesítettem azzal, hogy az egyetemi szenátus jelenlétében elhatároztam, hogy megépítem és telefonáltam a főváros nagyérdemű polgármesterének, aki felkarolva az ügyet, hajlandó volt velem, állammal felesben megcsinálni, — és ott ezt tizenöt percen belül elhatároztam — ha eaekután ezt az intézményt nem én létesítettem, hanem más valaki létesítette, én nagy örömmel üdvözlöm. (Helyeslés és taps jobbfelől. — Zaj. — Propper Sándor: Még nem tudnak tapsolni! — Rassay Károly: Az adózó polgár!) Annak azonban még nagyobb mértékben örülök, ha ezek az eredmények létrejönnek. (Csiiléry András: Az egyetem négy klinikáját ma is mi tartjuk fenn! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ne >azo|n vesszünk össze, ami van, hanem ami még nincs! — Rassay Károly: Mi nyugdíjigény nélkül dolgozunk a városházán!) Karöltve jár az idegenforgalommal a háziipar fejlesztése, a népművészetük és természeti szépségeik folytán kiváló helyek — Hortobágy, Mezőkövesd, Balaton stb. — kultuszának emelése. Es talán érdeklődésre tarthat számot, remélem, hogy az Oti.-pénzekből egy szerény hitelkeret rendelkezésre fog állani az idegenforgalmi szempontból fontos szállodák tatarozására és építéséire is, amire az egész kormány nagy súlyt helyen. (Zaj a baloldalon.) Az államháztartás mellett meg kell emlé-