Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

504 Az országgyűlés képviselőházának 2 javaslatok vannak, azokat megfontolni. Mert ha ennek a kényszerűségből előállott, mesterkélt rendszernek — amelynek vannak nehézségei, igazságtalanságai és vámszedői — és ezek • nek a bajoknak a megjavítása sikerül, ennek a megoldásnak nem lesz nagyobb híve, mint én. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Magyar Pál: A külkereskedelmi tanács több, mint egy éve javaslatot tett.) A pengő-devalválás ezek szerint a más országokban fennálló de vizába jókra és kötöttségekre való tekintettel nem hozná magával azt, amire pedig azt hiszem, mindnyájan vágyunk — és ez döntő szempont — nem hozná magával a devizális és kereskedelmi forgalom szabadságát. (Ügy <van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Minthogy a mai helyzet megváltoztathatásának előfeltételei nincsenek adva, az a szomorú tény marad irányadó, hogy ha fizetési mérlegünk nincs egyen súlyban, imiért is mesterséges eszközökkel vagyunk kénytelenek azt egyensúlyban tartani és ezen a szomorú tényen egyelőre semmiféle devalválás nem változtatna. (Magyar Pál: Teljesen igaza van a miniszter úrnak! — Ügy van! Ügy van!) A fedeeetlen szükséglet természetszerűleg a szabályozott és látható csatornákon kívül keresne kielégítést, elülről kezdődnék a diszparitás, elülről kezdődnék a kétféle értékelés, de sajnos valószínűleg néhány emelettel alacsonyabban, mint amely nívón azt a devalváció hívei rögzíteni óhajtanák. Arról, nem is akarok beszélni, hogy iá megállíthatóság garanciája nélkül való leértékelés milyen végzetes befolyást gyakorolna a takarékosságra, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) a tisztviselőkre, a nyugdíjasokra és a járadékot élvezőkre. Magyarországon az egy emherre eső átlagos takarékbetét összege, amint azt a vitában már kifejtették, mintegy 250 pengő és ne méltóztassék rossz néven venni azt a. megállapítást, hogy ha nem nyomna bennünket a nagy gazdaadósság, akkor senki sem gondolna arra, hogy nem a legjobban megvédendő ebben az országban az a szegény kisbetétes, aki a szájától vonta el, vagy kis vagyonának roncsaiból tette el ezeket a betéteket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezeket meg kell védeni. Nem akarom felidézni az 1920-as szomorú esztendők elején történteket, csak arra kérem a t. képviselő urakat, számoljunk le ezekkel a pengő-devalvációs gondolatokkal. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak elhinni, hogy 'bár jobban látom, mint valaha, hogy egy nagyon kis tábortól eltekintve, tulajdonképpen mindenki ellenzi ezeket a gondolatokat, azért azok ismételt hangoztatása mégis nyugtalanságot kelt és gazdasági bajokkal jár. Erre pedig nincs szükségünk. Ezért aláhúzottan kijelentem, hogy nem fogunk eltérni a pengő vásárlóerejének megvédésétől. (Elénk helyeslés és taps a jobbaldalon és a középen.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után a pénzügyi és hitelügyi problémák közül egy másikat ragadjak ki, amelyről rendkívül sok szó esett és ez az adósságok kérdése. Az adósságok részint belföldiek, részint külföldiek. A belföldi adósságok között a legjelentékenyebb probléma a mezőgazdasági tartozások kérdése. Alig volt szónok, aki erről ne beszélt volna. A legkülönbözőbb javaslatokat, terveket és indítványokat terjesztették elő. Ha ezeken végigtekintünk, azt látjuk, hogy általá'. ülése 1935 május 25-én, szombaton. ban elismerték, hogy a közel két év előtti átmeneti rendezéssel jelentős lépést tettünk előre, mert ez a szabályozás — mint már alkalmam volt kifejteni — az érdekeltek igen széles körében nyugalmi helyzetet teremtett, a kamatterhet évi 225 millió pengőről 90 millió pengőre csökkentette és a 10 holdig terjedő gazdáknál, — mintegy 37.000 kisgazdaexisztenjeiánál — adósságrendezés jellegével bírt. A vonatkozó rendeletnek a hatálya október végén lejár és ezért idejében cselekedni kell. Erre vonatkoznak a javaslatok. Egyesek úgy látták, hogy a végleges rendezés ideje még nem érkezett el, de továbbmenő intézkedéseket szükségeseknek tartottak. Némelyek a kamatkérdésre helyezték a súlyt, mások a hosszúlejáratú konverzióra, ismét mások tőkeelengedést is kívántak. Némelyek rámutattak arra, hogy külföldi kölcsön, vagy legalább is a külföldi adósságok konverziója szükséges előfeltétele mindennek, mások ezen túltették magukat. Egyesek csak individuális kezelést és egyességi likvidáeiót tartottak lehetségesnek, mások egyoldalú adósszempontból indultak ki, ismét mások helyesen figyelmeztettek a hitelszervezethez fűződő nagy nemzetgazdasági érdekekre, a betevők, különösen a kisbetétesek takarékossági hajlamának, mint a tőkeképződés egyetlen igazi bizalmi tényezőjének fenntartására. Egyesek az összes adósok terhének rendezését kívánták, mások főleg csak a kisexisztenciák és a megmenthetőknek tartott exisztenciák védelmére kívánták szorítani a rendezést. Ez a rendkívül sokféle gondolat mutatja, hogy milyen nehéz és milyen szövevényes problémával állunk szemben. Ez a kormányt foglalkoztató feladatoknak homlokterében áll. Megismétlem azt, amit már expozémban mondottam, hogy idejében fogunk megfelelő megoldásról gondoskodni. Ne méltóztassanak most tőlem részleteket kívánni, mert azok még tárgyalás alatt állanak. Altalánosságban kijelenthetem, hogy a megoldás a szükséges józanságnak és egyben an* nak a közérdekűségnek a jegyében fog megtörténni, amelyet úgy ezen az oldalon, mint az ellenzék oldalán is igen helyesen hangsúlyoztak. Ami a külföldi adósságokat illeti, ezek részben az államéi, részben a magánosokéi. Ezekre nézve részletesen nyilakoztam expozémban. . Megismételem azt, hogy állandóan leggondosabb figyelmünk és minden törekvésünk arra irányul, hogy a legelső alkalmat megragadjuk, hogy külföldi hitelezőinkkel kapcsolatos problémáink olyan megnyugtató és tartós megoldásra jussanak, amelyek számol teherbírásunkkal és jövőbeli hitelképességünkhöz fűződő érdekeinkkel. T. Ház! Teljesen egyetértek azzal, hogy ezen a téren, valamint a hitelviszonyok terén általában likvidációra és egy új élet megindítására kell törekedni. De az egyes felszólalásokra utalva, figyelmeztetnem kell arra, hogy ^ennek a két tényezőnek, az adósságok likvidáeiójának és az új élet megindulásának időbeli koincidenciája ne tévesszen meg bennünket a helyes időbeli és okszerűségi sorrend tekintetében, mert az igazság az, — és ezt meg kell mondanom — hogy nem azért indult meg egyes külföldi államokban az új élet, mert likyidáció történt, hanem azért volt lehetséges a likvidáeió, mert az új életnek jelentkezése lehetővé tette, mert az előfeltételek már adva voltak a gazdasági helyzetnek egy könnyebb, javuló alakulásában, (Bassay Károly: Likvidáció nélkül nincs új élet!) Ezért azt', hogy mikor érkezett el egy ilyen rendezés ideje, nem lehet