Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Äz országgyűlés képviselőházának 20. gazdasági szükségességeit tolva előtérbe, voltaképpen egy imperialista elgondolás alapján a magyar vagyonos osztály, tehát a magyar vezető réteg kifosztását célzó intézkedéseket hajtottak végre. (Ügy van! Ügy van!) Azt én nagyon jól meg tudom érteni — hiszen én magam is szenvedő alanya voltam a cseh-szlovák földreformnak, — hogy a »földreform« név azért sokak előtt kellemetlen, de éhből kifolyólag elsősorban én előttem kellemetlen ez a szó. A másik ok azonban, amely miatt fáznak attól a szótól, hogy »földreform«, itt a csonka hazában keresendő és ez a már egyszer megszavazott és végrehajtott földreformtörvény. Az a tény, hogy itt egyszer — elismereni, jóindulatúlag és jót akarva cselekedni — egy hibás törvényt hoztak, amelyet még hozzá hibásan és tökéletlenül hajtottak végre, nem ok arra, hogy erről a kérdésről egészen nyíltan ne beszélhessünk, ne beszélhessünk róla akár helyeseljük, akár nem helyeseljük, akár ilyen módon, akár olyan módon akarjuk ezt a kérdést megoldani. A legnagyobb hibája ennek a lezajlott földreformnak, amelyre, sajnos, egy pillanatra vissza kell térnem, az volt, hogy egy politikai hangulat nyomása alatt kellő gazdasági és kellő pénzügyi előkészítés nélkül született meg. Hogy azután annak parlamenti tárgyalása és megszavazása alkalmával az eredeti javaslatot is nem mindig jó irányban megváltoztató módosítások csúsztak be, hogy azután a végrehajtásnál és a lebonyolításnál belekerültünk a gazdasági válságba, amely olyan nagy áreltolódást idézett elő, hogy azután a lebonyolítás úgyszólván az eredeti alapon lehetetlen volt, ezek mind olyan okok, amelyeket ismerünk, ezek mind olyan okok, amelyekről már mi ennek a parlamentnek tagjai nagyon keveset tehetünk. Egy tanulságot azonban levonhatunk ebből és pedig azt, hogy nem szabad egy reformot, egy par excellence gazdasági jelentőségű reformot politikai jelszónak használni és nem szabad azért, hogy ideig-óráig tartó politikai népszerűséget biztosítsunk magunknak, ezt a kérdést kiélezni és ezt a kérdést minden áron forszírozni olyan értelemben, hogy akár van előksézítve, akár nincs rögtön be kell vágni és sürgetni, mert az eredménye az ilyen demagógiának az szokott lenni, hogy beszélünk róla, és nem csinálunk semmit, addig míg lehet, mikor azután a közhangulat nyomása alatt meg kell csinálni, akkor beleugrunk fejest és előkészítés nélkül csináljuk meg. A másik hibája az ennél a kérdésnél alkalmazott eljárásnak, főleg a mai nehéz gazdasági viszonyok között, az egyes osztályok és egyes rétegek elkeseredése, a nélkülözések és a rossz gazdasági viszonyok miatt, az, hogy sokan, ha maguk nem is vallják, vagy ha maguk nem is tudják magukról, öntudatlanul nem egy csoport vagy osztály, vagy népréteg érdekében akarják elsősorban ezt megvalósítani, hanem tudat alatt elsősorban igenis egy osztály ellen irányul ez a reformgondolatuk. Természetesen, ha valakinek juttatni akarunk valamit az egyik oldalon, akkor a másik oldalon valakinek áldozatot is kell hoznia. En nem azt nézem most elsősorban, hogy kinek és mekkora áldozatot kell hoznia, hanem azt nézem, hogy kinek tudok és mekkora hasznot tudok hozni és hogy ez a haszon arányban áll-e egyszersmind a hozandó áldozatokkal. (Helyeslés balfelol.) ülése Î935 május 25-én, szombaton. 49? T. Ház! Hogy a földkérdésről lezárjam mondanivalóimat, a telepítés, ä földbirtokpolitika, a földreform kérdésénél szerintem nem is az a fontos, — mert nem lehet egy kaptafára húzni az egész országot és minden birtokkategóriát — nem az a fontos, amit a legtöbb földreformer hirdet szóban és írásban, hogy vájjon mekkora legyen a birtokmaximum, amelyeket a tulajdonosoknak meghagyunk, avagy mekkora legyen az a birtoktest, amelynél többet nem hagyhatunk meg. Nem fontos, hogy kutassuk; milyen legyen a százalékos arány a nagybirtok, a középbirtok és a kisbirtok között. Szerintem az a fontos, hogy mi a szükséglet és hány hold földre van szükség, ha azt a programmot, amelyet meg akarunk valósítani, va* lóban meg is akarjuk csinálni, és hogy mennyi időre, hány évre tudjuk ezt a programmot beállítani. A harmadik pont az lenne, hogy milyen úton-módon tudjuk ezt úgy megszerezni, hogy ez a rendezés egyrészt a legkevesebb áldozatba kerüljön, úgy az államnak, mint a magánosoknak, másrészt pedig, hogy erre a célra legalkalmasabb földet tartsuk meg. El vagyok készülve arra, hogy az, aki ilyen szempontból nézi ezt a kérdést, talán nem fog annyi tapsot és éljent kapni, mint amennyit az egyoldalú beállítások >szoktak kapni, akár az egyik, akár a másik oldalról. Ez természetes is. De aki a kérdést minden oldalról nézi, nem zárkózik el S mereven minden reform elől azon a címen, hogy a magántulajdon szentsége alapján nem enged hozzányúlni a magántulajdonhoz, sem a másik végletbe nem esik és'nem mondja azt, hogy minden nagybirtok eltörlendő, mert nem produkál stb., —- nem akarom az érveket felsorolni — az természetesen a realitások terén mozog és nem a délibábok hőseként jelentkezik. (Egy hang a középen: Ezt senki sem mondta.) Tudom, ezt ebben a Házban még nem mondta senki, de hallottam a választókerületekiben minden oldalról, e tekintetben nem volt különbség. En objektív vagyok, akár az ellenzékről, akár a kormánypártról van szó. Összefoglalva mindezeket, az egész telepítés kérdésében — és ez az egyik komoly oka annak, amiért nem tudom a költségvetést elfogadni — más nézeten vagyok. A régi földreform-törvényben, ha emlékeznek még rá, nagyon sok hibás szakasz van, de van egy pont, amely igen jó és igen üdvös és amelyet ha végrehajtottak volna, az egész földreformkérdés terén sokkal előbbre haladtunk volna ebben az országban. Ez: az állami elővásárlási jog, amely a törvényben biztosítva van. Ha gondoskodtunk volna arról,.hogy fedezet legyen erre a célra minden év költségvetésében beállítva... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Most van!) Nagyon kevés, mindjárt rá fogok térni erre is. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Tpbb mint vajaha!) En — sajnos — több birtokvételt és eladást részben mint szenvedő, részben mint cselekvő fél éltem át azóta; tudom nagyon jól, hogy olyan földeknél, amelyek kiválóan alkalmasak -lettek volna arra a célra, amely célból hozták ezt^ az állami elővásárlási jogot, amelyeknek az ára is olyan volt, hogy az akkori forgalmi árhoz képest ez az ár meglehetősen alacsony volt, de az állam nem tudott élni ezzel a jogával, mert nem volt reá fedezet. Anélkül, hogy az elmúlt korszakot rablólovagok korszakának nevezném, illetőleg tatárjárásként jellemezném, amint ezt a jelenlegi 74*