Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

498 Az országgyűlés képviselőházának 2 kormány egyik tagja tette, elismerem, hogy a múlt kormánynak súlyos mulasztásai vannak éppen a földmívelésügyi tárca terhére, amelyeket valószínűleg a mostani földmívelési miniszter úr sem magáévá, olyan kiadások, olyan költekezések történtek» amelyek helyett sokkal üdvösebb lett volna ezt az alapot dotálni. De most nem rekriminálásról van szó, hiszen nekünk, ellenzéknek rendesen azt vetik szemünkre, hogy konkrét elgondolások helyett csak kritizálunk. En igenis azt tartanám a legszükségesebbnek, hogy ne ébresszünk fel túlzott reményeket, ne ígérjünk többet, mint amennyit meg is tudunk csinálni. Inkább ne ígérjünk semmit, de amennyire az ország pénzügyei ezt megengedik, azt, amit meg tudunk másutt takarítani, azt, amivel le tudnánk szállítani olyan tételeket, amelyeket éppen ez a költségvetés akar felemelni, tehát minden nélkülözhető pénzt erre a célra kell fordítani, mert hiszen minden szociális kérdésnek, minden bajnak itt van az alapja, a földkérdésbon és így tudnánk egészséges földbirtokpolitikát folytatni. Annyival is inkább így kell cselekedni, mert még most itt van a kellő pillanat arra, hogy belekezdjünk. Most még a rendes, normális viszonyokhoz képest hallatlanul alacsony földárakkal számolhatunk, most még annyi eladósodott birtok van, hogy boldog volna sok földbirtokos, ha akármilyen méltányos áron megszabadulhatna földje egy részétől és ezzel együtt adósságaitól is. Ezt a rendezést össze kellene kötni a gazdaadósságok rendezésével. Ebben a tekintetben nem adok be határozati javaslatot, csak a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom a következő dolgot. A gazdaadósságok rendezéséről van szó, ami a pénzügyminiszter úr ingerenciájába is beletartozik. Itt van éppen aa a két miniszter úr, akiknek hatáskörébe a dolog tartozik. Ajánlom: nem lehetne-e a kormánynak biztosan meglévő, de általunk részleteiben nem ismert földbirtokpolitikai elgondolásait junktimba hozni a gazdaadósságok rendezésével! Ez az egyik módja volna a megoldásnak, ahol két irányban tudnánk eredményeket elérni. A másik dolog az adó- és illetékhátralékoknak, főképp a nagybirtokosok részérőL földben való lerovása. (Taps jobbfelől.) Igaz, hogy ez az egész országban sem tenne ki nagyon sokat, de mégis segítene. (Rassay Károly: Három éve indítványoztam ezt és leszavazták. — Egy hang jobbfelől: Elég baj!) Elég baj az, hogy a túloldalon csak most látják be ezt. (Rassay Károly: Talán még az állami birtokokról is lehetne beszélni!) A földbirtok eladósodásával kapcsolatban — egyébként ninos szerencsénk a kormánynak idevonatkozó terveit részleteiben ismerni — van még egy dolog, a hitbizományi reform, amelyTői sokat hallunk. A hitbizományi reformra vonatkozólag egyik t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy ezt öreg csáklyások akarják elgáncsolni. Ezzel szemben a mostani parlamentnek is egyik igen tiszteletreméltó tagja, Zichy János gróf nyilatkozott erre nézve, aki maga is hitbizomány ura, tehát nem lehet azt mondani, hogy benne a nem hitbizományos nagybirtokosok irigysége nyilatkozik meg a hitbizományos nagybirtokosokkal szemben. Nyilatkozatában ezeket mondja (olvassa): »A hitbizományi kérdésekre vonatkozólag az a véleményem, ihogy a reforim >a változott időben indokolt és és ha a nemzet érdeke azt kívánja, '. ütése 1935 május 25-én, szombaton. természetes követelése az, hogy a föld arányos és helyes megoszlása megvalósíttassék.« Ezek mind olyan kérdések, amelyekben a nemzeti egység, úgy hiszem, meglehetne, ha a kormány konkrét javaslatokkal állana elő. De itt egy komolyabb baj van és ez a komolyabb baj a következő. (Baross Endre: Az, hogy a kormány csinálja!) Dehogy. Erről az oldalról megtörtént, — és azok a képviselőtársaim, akik akkor is itt voltak, megmondhatják, a képviselő úr talán nem tudja — hogy megszavaztam a kormánynak Olyan javaslatait, amelyeket helyeseknek tartottam mint ellenzéki képviselő is, mert én nem azt néztem, hogy ki hozza a javaslatokat, hanem azt, hogy milyenek a javaslatok. T. Képviselőház! Most csak kiragadtam ezt a földkérdést. A többi gazdasági reformkérdésekről esetleg a tárcák tárgyalásánál fogok szólani, azonban ezt a kérdést mint a legfájóbb, a legégetőbb és mint olyan kérdést ragadtam ki, amely iránt a közönség leginkább érdeklődik. Sajnos, nem tudok bizalommal nézni ezek eléa gazdasági reformok elé, bár a várakozás álláspontján vagyunk és boldogan fogunk innen az ellenzékről is megszavazni minden olyan javaslatot, amelyet helyesnek tartunk. Sajnos azonban, a multak tapasztalatain elindulva, nem tudjuk elképzelni, hogy ez a kormány képes lesz az ország népe igazi szükségleteinek megfelelő javaslatokkal jönni. Nem tudjuk ezt elképzelni azért, mert — ne haragudjanak képviselőtársaim — a nyiltszavazásos kerületekben megválasztott kormánypárti képviselőket a nép igazi választottainak tekinteni nem lehet, még abban az eestben sem, ha talán titkosan is azt az illető képviselő urat választották volna meg. A gazdasági és szociális reformok érdekében, azok helyes megvalósíthatása érdekében igen is fontosak és időszerűek az úgynevezett alkotmányjogi reformok, különösen azoknak ebből a szempontból legfontosabbika, a választójogi reform, amelyet inkább tegnap kellett volna megvalósítani, mint ma. Nem látom be azt, hogy, még ha a kormány öt évig is szándékozik együtt tárta ai ezt a Képviselőházat, miért nem hozhatja már ma a Ház elé a választójogi reformot, miért nem hozhatja már ma ide a titkos választójogot. E tekintetben aláírom azt, amit Eckhardt t. képviselő» társam mondott, hogy a titkos választójog be» vezetése nagyon helyes volna márcsak az időközi választások szempontjából is, mert azok úgyszólván próbagaloppjai lehetnének a titkos választójognak és talán korrigálhatnának egykét helyen olyan szarvashibákat, amelyek most a nyilt szavazás mellett megtörténtek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A választójogi reformot tehát szükségesnek, fontosnak sürgősnek és időszerűnek tartom. Időszerűnek tartom a választójogi reformot azért is, mert még egy nyilt szavazást ez az ország nem bír el. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) Ezt hirdették a kormánypárt részéről és tudom, hogy a jelenlegi kormánypárt legtöbb tagja ebben a kérdésben egyetért velem. Azonban mondották már nekünk 1931-ben azt, hogy utoljára választunk nyilt szavazással, és ígérték határidőre a titkos választójogot. Gömbös Gyula miniszterelnök úr a Felsőházban, Széchenyi Aladár gróf felsőházi tag úrnak válaszolva, aki szemére vetette a miniszterelnök úrnak azt, hogy a titkos választójogra nézve ígéretét nem tartotta be, azt felelte, hogy