Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1935 május 6-án, hétfőn. gondozásnak, külnösen a népegészségügyi gon­dozásnak intenzívebbé tétele. A közegészség­ügyi kiadásúiknál 686.000 pengő többlet van; itt különösen emeltük a fertőző- és népbeteg­ségek elleni védekezés költségeit. (Elénk he­lyeslés.) A vallás- és közoktatásügyi tárcánál 1*4 millió pengővel emeltük a kiadásokat, amiből 200.000 pengő az évek óta szünetelő iskolaépíté­seik (Éljenzés.) mellőzhetetlen újbóli megindítá­saira szolgál; ez szerves összefüggésben van a kultuszminiszter úr átfogó reformprogrammjá­val. Gondoskodtunk továbbá a kultusztárcánál a f budapesti egyetem 300 éves jubileuma emlé­kére tüdőbeteg gyógyító intézet építéséről; (Elénk helyeslés.) ezt a székesfővárossal közö­sen építjük fel. Oti.-kölosönből, fele-fele arány­ban. Az igazságügyi tárcánál 200.000 pengőt irá­nyoztunk elő egyes igazságügyi épületek tata­imására és egyes bírósági épületek emelésére. A pénzügyi tárca keretében a dohányjöve­défcnél: 30.400 katasztrális bold helyett 28.800 bold a mostani terület, mert azon területek felé törekszünk, ahol nagyobb keresletnek ör­vendő világosabb dohánytermiéikeket kapunk és törekszünk a nikotingyártásra alkalmas nagyobb nikotintartalmú dohányok termelé­sére. En a dohányjövedéket nemcsak adófor­rásnak tekintem, hanem fontos gazdasági té­nyezőnek is. (Eckhardt Tibor: A kerti dohá­nyokat kellene r engedélyezni ! ) Ezért másfélmillió pengőt meghaladó támo­gatásiban részesítettem a dohánytermelő gazdá­kat és kertészeket, akiket az elmúlt éviben kivé­telesen rossz termés sújtott. A növényvédelem szempontjából biztosítottam a nikotinszükség­let fokozott és zavartalan biztosítását s a gaz­daközöniség óhajának megfelelően 14 pengőre szállítottam le a nikotin árát. (Helyeslés' a jobb­oldalon.) Állandóan töimekiszem arra, hogy foko­zottan kommerciálisai jam a dohán y jövedéket, ezért azokat a dohány árus okát, akik nagyobb jövedelmet értek el, mint az előző évben, külön jutalomiban részesítettem. A magyar exportot pedig olyképpen kívánom szolgálni, hogy nél­külözhetetlen külföldi dohánybevásárlásainkat kompenzációk útján fokozottan kapcsolom össze magyar cikkek kivitelével. (Helyeslés.) Áttérek ezután az állami üzemekre. Az ál­lami üzemek mérlege némi javulást mutat, amennyiiben a hiány a tavalyi 60'1 millióról 57'4 millióra csökkent. Az üzemek deficitje nagy súllyal nehezedik államháztartásunkra, ezt tehát kell törekednünk csökkenteni. Nem szabad azonban elfelejtenünk két körülményt. Egyik az, hogy az állami üzemek nem kizáró­lag fiskális (Szempontok szerint, — mint a Máv. is — hanem közérdekű nagy szempontok szerint igazgattassanak. A másik körülmény pedig, hogy a kiadások között az idén is 6'8 millió pengő olyan, ami beruházást, tehát vagyonsza­porulatot jelent s nagyon jelentékeny összegek mennek adósságtrölesztésre, felújításokra, ami megint konzerválja az üzemekben fekvő nagy vagyon állagot. Az üzemek közül csak hárommal kell beha­tóbban foglalkoznom. Egyik a 7'4 millió pengő nyereséggel záruló posta. A posta műszaki és gazdasági teljesítményei — azt hiszem, erről nincs vita ebben a Házban :&em — világszerte elismert magas nívón mozognak (Ügy van! Ügy van!) iés itt évek óta állandóan lényeges bevé­teli többletet látunk. Ez a felesleg azonban most állandóan csökkenő tendenciát mutatott, ami összefüggött a gazdasági válsággal. Ez aztán szükségessé tette a személyi és dologi kiadások erélyes csökkentését s egyéb racionalizáló in­tézkedéseket, amelyeket még kereskedelmi mi­niszterségem alatt megtettem; ezeket azonban továbbra is kell erélyesen folytatni. A posta színvonalának fenntartása végett mellőzhetetlenek bizonyos beruházások. Ezekre a költségvetésben^ magában 2*7 millió pengő van felvéve és másfélmillió pengő szerepel a 15 milliós beruházási költségvetésben is. Ezek a (beruházások a 'budapesti távbeszélő hálózat és központok bővítését, a rádió és táviró állomá­sok korszerű átalakítását célozzák. (Propper Sándor: Drága a rádió és a telefon!) Annak következtében, hogy a telefon nem drága,— mert leszállítottam. 1934 márciusában a belépési díjat majdnem a semmire — mutatkozik is az eredmény, az, tudniillik hogy azóta nettó 11.000 előfizető, vagyis az összes előfizetőknek 14%-a lépett toe új előfizetőként és a rádiónál is 14.000 új előfizető mutatkozik. (Propper Sándor: # A telefonnál az alapdíjak és a beszélgetési díjak magasak!) Áttérek az állami vas-, acél- és gépgyárakra. Ennél az üzemnél 11 és fél millió pengő hiány mutatkozik. (Peyer Károly: Nem csoda!) A ki­adások emelkednek ugyan, de ez a foglalkoz­tatásnak lényeges mérvű növekedésével kap­csolatos, mely a kiadások többletét kiegyenlíti. (Peyer Károly: Minden termelt kiló vasra egy tisztviselő esik!) Itt a hiány kívánatos csök­kentésének akadálya a nagy adósság- és nyug­dí jteher, ami azt jelenti, hogy ha az üzemet mjí­ködéséhez és az általa eltartott kb. 8000 család megélhetéséhez fűződő nagy szociális és közér­dekek figyelmen kívül hagyásával be is szün­tetnénk, gyakorlatilag egyelőre érdemleges megtakarítás nem volna elérhető. Azt tárgyi­lagosan mindenesetre meg kell állapítani, hogy a két és fél év előtti állapottal szemben, ami­kor ez az üzem a teljes leromlás képét mutatta, helyzete lényegesen javult. Miután az államháztartás egyik legsúlyo­sabb problémája az 54 millióban előirányzott Máv. deficit, evvel egy kicsit részletesebben kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A Máv. deficitjének tárgyilagos megítélé­sénél több szempontra kell figyelemmel lenni. — Közbevetőleg elnézést kell kérnem azért, hogy ezek a költségvetési számadatok megle­hetősen szárazak. (Ellentmondások. — Egy hang a baloldalon: Nem is olyan szárazak. Inkább könnyfakasztók.) De minden állampolgárnak, sajnos, ismernie kell ezeket és foglalkoznia kell velük, mert nagyon szellemesen, okosan és saj­nos, igazán mondja Leroy-Beaulieu, a híres francia pénzügyi tudós és közgazdász, hogy vannak olyan tudományok, amelyek békében hagyják azokat, akik nem törődnek velük, de a pénzügyi tudomány nem tartozik ezek közé: ez könyörtelenül bosszút áll azokon a nemze­teken és egyéneken, akik elhanyagolják, vagy lekicsinylik őket. Ezekután rátérve a Máv. ügyeire, a követ­kezőket leszek bátor elmondani: A Máv. pénz­ügyi helyzetének alakulása a legszorosabban összefügg a gazdasági helyzettel, amit mutat az 1933. évi jobb termés után bekövetkező for­galom- és bevétel-emelkedés. Döntő szempont a Máv-ra, hogy milyen a termés. Másodszor.^ a Máv. nemcsak üzleti vállalat, hanem fellendítő tényezője a közgazdaságnak, amely díjszabási politikáját ennek megfelelően kénytelen meg­szabni és kedvezményeket ad, amelyek egyedül a mezőgazdaság és részben a ipar felé meeha­ladják az évi 20 millió pengőt. (Halljuk! Hall-

Next

/
Thumbnails
Contents