Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935 május 25-én, szombaton. Ok adtak meg- voltaképpen a feletet arra a kérdésre, hogyan lehet az embert megvédeni az éhség és a nyomor ellen. A válasz erre az, hogy nem lehet eat másképp megtenni, az éhséget és a nyomort sem lehet másképp megszüntetni, csak úgy, íha a technikát etikai alapokon építjük tovább. Az etika a szentek egyességévé teheti a földet. A kapitalizmus eszköze, a pártpolitika nem lenne erre képes. Csakis a technika és az etika összefogásából születhetik meg az az összefogó társadalom, amely meghozza a boldogabb életet. Az ú_i etika azonban a kultúra veszélyeztetése nélkül megszüntetheti ezen a földön a rabszolgaságot. Ma a gép az a rabszolga, amelyet az ember megmentésére küldött a sors, missziója a termelés fokozása és az emberi munka csökkenése. Ezekkel a tulajdonságokkal vezeti az embert új alázat, új erkölcs és új politika felé. Az etikailag kihasznált technika boldogabbá teheti az embert a földön. Az új Magyarországot sem érhetjük el megállással, visszafejlődéssel, csak előrehaladással, újításokkal és korszerű reformokkal. Két és fél esztendővel ezelőtt az emberi akarat új ember kezébe adta a nagy nyugati politikusok terveinek itteni megvalósítását. Ez a politikus belátta, hogy szertelen játékok eszköze nem lehet tovább ez a nemzet. Itt az ideje tehát, hogy önérzetesen megmondjuk, hogy így, mint ma, nem mehet tovább. Amikor Gömbös Gyula megkérdezte a nemzetet, hogy akarjátok-e a jobb világot, akarjátok-e, hogy más életet teremtsünk számotokra, természetes, hogy én is, aki ezekért a gondolatokért és reformokért már fiatalabb korom óta a közélet terén küzdök, nyomban jelentkeztem. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy idehaza sem jobb a helyzet, mint a világnak más részein. Szociális téren — igazuk volt 'az előttem szólóknak — Magyarországon még jóformán semmi sem történt. Talán sohasem voltak olyan örömtelenek a falvak, mint mostanában. Ha az ember bemegy egy faluba, meglátja azt a népet, amelyet 15—20 esztendővel ezelőtt látott, látja, hogy ruhájuk lerongyolódott, látja, hogy arcuk borús és bús, mert a mindennapi élet gondjától szabadülni nem tudnak. Ezek az emberek a régimódi politikával szemben máiteljesen bizalmatlanok. Abban nem bíznak már többé, amit eddig hirdettek a politikusok; valami nagyszerűbbre vágynak, ami megvalósítja az ő nagy álmaikat. Amikor a harctereken voltak, megígérték ezeknek az embereknek: ha visszatérnek, egyszer Övék lesz ennek a földnek legalább akkora darabja, amiből tíz körmükkel kikaparhatják maguk és családjuk számára a kenyeret. Amikor azonban megvalósulásra került volna ez a gondolat, akkor olyan törvényt lalakotott az akkori nemzetgyűlés, amelyről ma már történelmi szemüvegen keresztül is megállapíthatjuk, hogy nagyon kis lépéssel vitte előbbre a földműves lakosság jobb sorsát(Rupert Rezső: Semmivel!) Üdvözlöm tehát azt a gondolatot, (amikor a magyar miniszterelnök új életformát hirdet, amely kulcsa kell, hogy legyen -egy szebb magyar jövőnek. Szomorú, hogy valósággal rá kell kényszeríteni a társadalmat, hogy ezt a reformkedvet magáévá tegye. {Müller Antal: Várja! — Rupert Rezső: Hogy lehet ilyet mondani? Reformja válogatja!) Mindazok a reformok, amelyeket a miniszterelnök úr négy esztendei munkatervébe felvett. (Gr. Apponyi György: Gyerünk a javaslatokkal!) egytől egyig szükségesek és olyanok, amelyekre vár az ország lakossága. Örüljünk annak a munkakedvnek, amelyet a kormányzat mutat, örüljünk annak a munkaprogramnak, amelyből a lehetőségek eszményi képe bontakozhatik ki. Igazuk van azonban a közoeSzólóknak, nem győzzük kivárni, amíg ezek a reformok valóra válnak. (Ü&® van! Ügy van! balfelől. — Müller Antal: Itt találkozunk!) Dehát ez a dolgok technikájában és természetében rejlik. A törvényjavaslatok letárgyalásáihoz és előkészítéséhez hosszú idő kell. (Rupert Rezső: 48-ban két hét kellett!) Én azért a magyar kormánynak figyelmébe ajánlom azt, hogy a törvényjavaslatok mellett olyan reformokat is hajtson végre, amelyeket az egyes miniszterek törvény nélkül saját hatáskörükben is megvalósíthatnak. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) r Ha ilyen reformokra nem gondol a t. korimány, én mindjárt szuggerá^k számukra egyet. (Halljuk! Halljuk!) Szuggerálok a pénzügyminiszter úrnak egy olyan reformot, amely négy év alatt fokozatosan százezer embernek ad kenyeret, (Halljuk! Halljuk) a gazdasági életbe 400 millió pengő forgalomtöbbletet visz és az állam bevételeit évi 50 millió pengővel gyarapítja. (Halljuk! Halljuk! — Müller Antal: Pénzügyminiszternek kellene lennie, ha ilyen jó gondolatai vannak!) Utálom a politikai javasasszonyokat és amit én mondok, abban nincs semmiféle boszorkányság, az nagyon reális programm. Ez nem más reform, mint az út- és az autóreform. (Gr. Apponyi György: Nagyon helyes!) Amerikát az országút, a gőzhajó, a vasút és az, automobil tették naggyá. De ha n ézzük ,az európai kontinentális államokat, Franciaországot, vagy a modern Olaszországot, sőt, ha nézzük Angliát is, mindegyiknél megállapíthatjuk, hogy az út, a vasút és az autó tették ilehetővé, hogy a mai társadalmi életet könnyebben tudják elviselni. (Gr. Apponyi György: Ügy van! Az autóvámokat kell eltörölni!) Minden autó egy embernek ad kenyeret (Gr. Apponyi György: Legalább!) és ha Magyarországon 100.000 autót hozhatnánk forgalomba, akkor legalább 100.000 embernek lehetne biztos kenyere ebben az országban. (Gr. Apponyi György: Ügy van!) Jóformán nincs olyan ipar, amelynek az autóval dolga ne lenne, nincs olyan kereskedelmi ág. amelyek haszna ne lenne belőle (Gr, Apponyi György: Ügy van!) és nincs senki, akinek kára lenne belőle. (Gr. Apponyi György: Ügy van!) Az autóadó, a közúti adó, a benzinadó az államnak fantasztikus jövedelmeket biztosítana. Az ember azonban — sajnos — mindig agyonütötte a maga megváltóit. Ilyenformán a magyar bürokrácia is agyonüti a magyar társadalom egyik megváltóját, az autót. (Gr. Apponyi György: Ügy van!) A nagy világkáoszban az etikailag ellenőrzött technika tör előre. Lehetetlen tehát, hogy ebben a korhan a kormány meg ne barátkozzék azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az autó nyújtana a magyar ipar, a magyar kereskedelem és általában a magyar gazdasági élet számára. Más országokban is voltak olyan egyének, akik nem helyeselték az államnak azt a politikáját, hogy védi az automobilizmust, ott volt például Durand, aki 1898-ban azt mondta, hogy egyszer félmillió autót fog gyártani Amerika. Azt mondták erre a maradiak, tartsa meg magának ezeket az ötleteket és ne beszéljen ilyen szamarakat. Ma már esztendőnkint gyárt Amerika 5 millió autót. (Gr. Sigray Antal: Egyetlen gyár!) Fordnak azt mondta egyszer Flandin, hogy nem fogja tudni eladni ezt a játékszert. íme, eddig töb-