Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. bet eladott belőle, mint 20 milliót. A bürokrá­cia az autót Magyarországban még mindig sok tekintetben luxusnak tekinti, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) pedig az autó nem luxus, hanem a legszükségesebb portéka. Az autó nemcsak a gazdasági és ipari életet, hanem a társadalmi életet is át tudja formálni. Kelle­messé varázsolja azt, elviselhetővé teszi a fa­lusi életet és hogy mennyi haszonnal jár, azt bizonyítja az, hogy például New-York autótaxi­soffőrjei egy esztendőben 70 millió dollár be­vétellel dicsekszenek, amit New-York összes földalatti vasutainak és elevated-jálnak bevé­telei sem érnek el. A közlekedés megszünteti a távolságokat­A közlekedés fontossága elvitathatatlan, azon­ban Magyarországon nines egyetlenegy közle­kedést irányító szervünk sem. Magyarországon még 1 nem is ismerik a közlekedési tudományt, egyetemeink még ma sem vették fel tantár­gyaik sorába az általános közlekedési tudo­mányt, pedig az automobilizmus nem pusztul­hat el abban, hogy az állam egyszerűen csak ellenőrzi a dolgokat és arra törekszik, hogy az autók révén bevételeit fokozza. A közlekedési monopóliumot sem. sajátíthatja ki az állam. Meg kell teremteni ebben az országban is az általános forgalomgazdasági politikát olyan­formán, mint azt a Magyar Automobil Club és a magyar autókereskedők egyik memorandu­mukban mondják ilyenformán (Olvassa): »Egységes és központosított közlekedési politi­kát kívánunk, amelyben a gépjármű-gazdaság minden kérdése, tehát kereskedelemügyi, hon­védelmi, belügyi és pénzügyi vonatkozásai egyaránt érvényesülnek.« Foglalkoztatja napjainkat, kereskedelmi és ipari életünket, különösen pedig az autósokat a benzín-ár ikérdése, amelynek csatái előttünk viharzanak. (Müller Antal: Attól félünk, hogy a kartel jön ki belőle győztesen.) Úgy látjuk hogy ebben a benzín-ár harcban hol a minisz­ter úr van aluL hol a kartel van felül- A hely­zet most is olyan, mintha a kartel győzedelme bi­zonyosnak látszanék. Nos, én nem resteltem és vettem magamnak a fáradságot, utánanéztem: voltaképpen mibe kerül a kartelnek a motalkó, amelyet 45 fillérért óhajt Magyarországon el­adni. Megállapítottam, hogy a 756.45-Ös faj­súlyú benzinre 100 kilogramnál a következő­kép kalkulál a kartel: a benzin ára ab román határ 8.63 pengő, a fuvar Budapestig 2.76 pengő, a tartánybér 30 fillér, párolgás 13 fillér, vám T2Ù pengő, lefejtés 0*7 fillér, kincstári ré­szesedés 15 pengő, ez Összesen 34*09 pengő. Ennek azonban csak 80%-át dolgozzák fel, mert 20% szeszt kevernek hozzá. A 80% benzin ára tehát 27'32 pengő, a 20% szesz ára 17*62, ez összesen 44*99 pengő. A keverés belekerül 20 fillérbe, a kövezetvám 27 fillérbe, ez összesen 45*46 pengő. A vámvisszatérítés ebből 7'20 pengő, tehát 38*26 pengőjébe kerül a benzin­nagyvállalatoknak a motalkó. Ehhez még fel­dolgozási és keverési költség 2'80 pengő, úgy­hogy összesen 41 pengőbe kerül 100 kilogramm motalkó. Ha azonban ezt literre átszámítjuk és így 33%-át elvesszük, akkor megállapítható, hogy pontosan 30 fillérbe van a kartellnek az a motalkó, amit 41—42—45 fillérért akar eladni. Ezzel az árral kapcsolatban azonban ellen­őrizhetetlen forrásokból híre kelt annak is. hogy a Mateosz. a jövőben is olcsóbban fogja kapni a motalkót, még pedig 33 fillérért. Kérdezem, vájjon ezt az olcsó árat nem az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ülése 19Ù5 május 25-én, szombaton. 495 egyéni fogyasztók fogják-e majd megsínyleni, nem ők fogják-e majd megfizetni ezt a külön­bözetet? Ha az automobilizmus fejlődését nézzük, akkor megállapíthatjuk, nemhogy szaporodna Magyarországon a gépjárművek száma, ha­nem évről-évre fogy. Nem akarok erről sta­tisztikát felolvasni — nem volna annak semmi különösebb értelme, hiszen mindenki ismeri — ellenben érdemes megállapítani azt, hogy 1906 óta minden esztendőben mégis 950 darabbal, — átlag 930—970 között ingadozik ez a szám, — szaporodott autóparkunk. Ezzel szemben, ha nézzük, hogy mégis kevesebb autónk van, mint amennyi azelőtt volt, láthatjuk azt, hogy míg 38.332 gépjárműnek kellene lenni, a leg­utóbbi statisztika már csak 23.000-ről számol be, tehát 15.000 mutatkozik hiányként. Kérde­zem az igen t. pénzügyminiszter urat, hol van ez a 15.000 autó? (Esztergályos János: Elvitték a végrehajtók.) Ha talán nem tudná az igen t. pénzügyminiszter úr, én megmondom. Ezt a 15.000 autót, vagy ennek legalábbis nagyrészét forgalmon kívül helyezte a mai közúti adó­rendszer. Az a közúti adórendszer, mely egy tételben kívánja az autótulajdonostól közúti adójának lerovását, tarthatatlan, túlságosan súlyos, nagyon aránytalan és igazságtalan. Ez a közúti adórendszer tovább fenn nem tart­ható, hanem feltétlenül be kell vezetni he­lyette azt az igazságosabb adórendszert, mely a benzin árához kalkulál néhány fillért, az autósok számítása szerint 7 fillért. Ha ez megvalósul, akkor bizonyos, hogy a 60 millió liter motalkófogyasztás a jövőben még csak szaporodni fog, az automobilizmust fellendíti és az állam jövedelmét pedig ez az adóztatás sokkal nagyobbá teszi, mert több autót fognak használni. Emellett az adminisztrációja is sokkal egyszerűbb és könnyebb lesz, nem kell annyi hivatalt fenntartani, mert már a kincs­tári részesedéssel együtt lehetne már leróni ezt az adót is. Az automobilizmust Magyarországon na­gyon mostohagyerekként kezelik. A bürokrá­cia sehogysem akar megbarátkozni vele, pedig az automobil nemcsak belpolitikai, társa­dalmi és szociális, hanem külpolitikai szem­pontból is fontos. Arról tesznek tanúságot és arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ha, már az antanthatalmak más fegyvert és más gépe­ket nem is engedtek meg, ha nem engedték meg repülőparkunk teljes kifejlődését, leg­alább az autónak kegyelmezhetnénk meg és azzal fegyverezhetnénk fel. Mert míg . ide­benn semmit sem csinálunk és még autópar­kunkat is tönkretesszük, ezalatt a külföldön annál nagyobb dolgok történnek. Most kap­tam meg Amerikából Borah szenátornak a kül­ügyi bizottságban elmondott legutóbbi beszé­dét. Ebben a beszédében a kiváló szenátor, aki Magyarországnak nagy barátja, felolvasta Európa államainak fegyverkezését, amiből borzalmas kép tárul elénk. Látjuk azt, hogy az európai nagybányák és üzemek, hatalmas fegyverkereskedések, raktárak és gyárak mind szoros kapcsolatban vannak egymással és jóformán egy fej igaz­gatja őket. Az angol Wicker's-művek, a fran­cia Schneider-Creusot oly testvéri viszonyt tart fenn a Skodával, mint amilyent egymás­sal és a világon nincs nagyobb álláshalmozó, mint a Schneidér-Creusot-niűvek vezérigaz­gatója, Schneider, akinek nem kevesebb, mint 236 ilyeu nagy vállalatban kell viselnie az elnöki tisztséget. Ezi az óriási érdekeltség dol­74

Next

/
Thumbnails
Contents