Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

490 Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935 május 25-én, szombaton. lyása! Éppen ott tört meg. Azon tört meg a hatalma! — Malasits Géza: Azt akarta meg­szüntetni.) Megengedem, t. képviselőtársaim. (Scheftsik György közbeszól. — Peyer Károly: Arra vannak illetékesebbek, mint ön, akik ezt tudják. — Scheftsik György: Éppen azt kérdez­tem. — Peyer Károly: Bocsánat, nem értettem meg a kérdést.) Én azt szeretném, ha a tanácsköztársaságért nem méltóztatnának minden tekintetben egye­dül csak a tfniunkásságot felelőssé tenni. (Scheftsik György: Nem is! — Malasits Géza: Pedig azokat tették felelőssé! — Scheftsik György: A vezéreket!— Malasits Géza: Dehogy •a vezéreket! Az urak, akik bent voltak, mind szabadultak, mert egymást igazoltaik. A sze­gény proli pedig ment az internáló táborba. A teranelő biztosok egymást igazolták és mentet­ték fel. A proli mehetett az internáló táborba.) A szakszervezeteknek a .teljesjogú munká­sok szabad akaratának az érvényesülése tekin­tetében gyakorlati eredményük van, épúgy, mint a munkaviszonyok javításában, főleg a kollektív szerződések kötésében, a szociálpoliti­kai munkában, a segélyezési berendezésekben, az ifjúság kiképzésében és a (munkásság neve­lésében. (Ügy van! Ügy van! a szeélsőbalol­dalon.) T. Ház! A miniszterelnök úr beszélt a munkásság kizsákmányolásáról, tehát bennün­ket igazolt, akik nem egyszer hangoztattuk, hogy a munkástársadalmat kizsákmányolják. Azt is meg kell és meg lehet állapítani, hogy ezt nem akadályozta meg semmiféle tönvény. Ha a mun­kásság mégis ímeg tudta védeni önmagát bizo­nyos kizsákmányoló tendenciák ellen, akkor azt csak a szakszervezeteken keresztül tudta megtenni, mert a szakszervezet volt egyedüli bástyája. Miért mondom ezt, igen t. uraim? Azért mondom ezt, mert az igen t. túloldal részéről az iparügyi minisztériumról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál az egyik t. képviselőtársam azt kiáltotta közbe, hogy nemsokára múzeumi tárgy lesz a szakszervezet. Nem veszem ezt tőle rossznéven, hiszen neun lehet mindent ismerni és t. képviselőtársam valószínűleg nem ismeri a szakszervezetek struktúráját. Ne felejtsük el, hogy a szakszervezetek az utóbibi időkben óriási munkát végeztek, amely az állam érdekeit szol­gálta. Az igen t. Ház tagjai közül csak azok tudják, akik a szakszervezetekben megfordul­tak, hogy mennyi munkába kerül egy-egy szak­szervezeti titkárnak, egy-egy szakszervezeti ve­zetőnek visszatartani azokat a munkásokat, akik érvek óta munkanélküliek... (Baross Endre: Mitől?) Mitől? Attól, (hogy bottal menjenek ki az utcára. Ezen nem lelhet felháborodni t. képviselő úr. Nem lehet feháborodni, mert ha valaki két évig nem keres és csak lopott jószágból él, akkor — ha nincs, aki visszatartsa, — bizony üti az asztalt és ki akar menni bottal az. utcára. (Baross Endre: Miért tartja vissza attól, hogy üsse az asztalt? — Szabó József: Mert védi az állami rendet!) Úgy vau, ezért tartja vissza! Nem szabad azonlban azt sem elfelejteni, hogy például a holland keresztény szakszervezetek megakadályozták a forradalmat és a német ke­resztény szakszervezetek adtak a világnak egy Stegerwaldot, egy Brüminiget. (Malasits Géza: Meg is kapták a jutalmat!) Sajnos! A svájci, a holland és a belga keresztény szakszervezetek élénken resztvettek a magyar gyermekek nya­ral tatlási akciójában, és a magyar szakszerveze­tek tagjai élénken résztvettek az ellenforrada­lomban. Az angol munkásság, illetve annak képviselői, ma is élénken részt vesznek a béke érdekében folyó munkában. Ez mind a szak­szervezetek műve és ezért a szakszervezetekről nem lehet és nem szabad úigy beszélni, hogy »Ti nemsokára a múzeumban lesztek«, mert a szakszervezetek 5—6 évtizeden keresztül meg­tették a munkássággal azt, amit az állam elfe­lejtett megtenni. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon. — Szabó József: A sors iróniája, hogy most mi keresztényszocialisták védjük meg a szakszervezeteket!) A munkásmozgalom csak a szabadság levegőjében fejlődhet és élhet. A munkásmozgalmat diktatúrával, diktatórikus eszközökkel összetartani nem lehet. Áttérek a szakszervezet és a politika viszo­nyára. XJgy tudom, hogy annak a törvényjavas­latnak, amelyet beigértek, az indító oka az, hogy a szakszervezetek állítólag politikai testületek. T. Ház! Én csak a mi szervezeteinkről beszél­hetek és mondhatoim, hogy a keresztény szak­szervezetek, — nagyon jól tudja ezt Ősik József t. képviselőtársam és barátom, — ha szabad ezt mondanom, — soha nem politizáltak és soha sem vodíak politikai testületek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az, hogy a keresztényszocialista szakszer­vezetek a keresztény gazdasági és szocialista párt felé orientálódtak, talán arra vezethető vissza, — és csakis arra — hogy az utóbbi év­tizedben a kereszténypárt csinálta tulajdonkép­pen a munkaügyi és népjóléti dolgokat. De le­gyen szabad arra hivatkoznom, hogy a mi szak­szervezeteinkben ott vannak a kereskedő-alkal­mazottak, akiknek élén Usetty képviselőtársunk áll és ott van a betegápolószövetség, amelynek élén Benárd képviselő úr áll, mint elnök, ami a legjobban bizonyítja azt, hogy a keresztény szakszervezetek nem foglalkoznak hétköznapi politikával. Arra akarok most rátérni, t. képviselőtár­sam, hogy a miniszterelnök űr meg akarja ol­dani az érdekképviseleti kérdést, még pedig két évvel előbb, mint ahogy gondolta. Azt mon­dotta, — itt olvassuk — hogy ennek a kérdés­nek a megoldása a szocialista munkásság kér­dését is automatikusan rendezni fogja. Tisztelettel kérem mindazokat, akik a szak­szervezethez hozzányúlnak, ne hagyják politi­kától vezettetni magukat, mert ez a kérdés tu­lajdonképpen nem politikai kérdés, hanem első­sorban a munkásság' gazdasági kérdése. Itt nem játszhat szerepet politika, mert ha az egyik ol­dalon baj az, hogy politika van, akkor nem szabad belevinni a politikát ebbe a kérdésbe a másik oldalról sem. »A mi elgondolásunk — mondja a miniszterelnök — mentes az osztály­uralomra való törekvéstől és minden osztály­politikától. A mi törekvésünket teljesen a ma­gyar nemzeti egységnek a gondolata hatja át, amelybe éppúgy belefér az előkelő, kastélyban lakó magyar úrnak az érdeke, mint a magyar munkás érdeke«. Osztálypolitika? Engedelmet kérek, amikor ezt olvasom, meg kell kérdeznem, hogy csak a szociáldemokrata munkásság csinált osztály­politikát, ha azt csinált? Azok, akik négy vagy öt évtizeden keresztül a miniszterelnök úr sza­vai szerint kizsákmányolták a munkásságot, nem csináltak osztálypolitikát? Ha a miniszterelnök úr az osztálypolitika megszüntetéséről akar beszélni, akkor elsősor­ban odafent kell megkezdenie. Ha a dolgozó munkásság azt fogja látni, hogy mindent meg­tesz a nemzet azért, hogy ő boldoguljon, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents