Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-20
Az országgyűlés képviselőházának 20. egészen bizonyosan nem fog osztálypolitikát hirdetni. A miniszterelnök úr azt mondja tovább (olvassa): »Mi nem vagyunk osztályharcosok, mert csak ilyen harmóniában, a társadalmi osztályok teljes egyetértésében és érdekeimek képviseletében, a sorsközösség gondolatának diadalában látjuk biztosítva a magyar jövőt«. Sorsközösségtf Ha összehasonlítom Goldbargert és a nála dolgozó lányokat, akkor meg kell állapítanom, hogy ez nagybn furcsa sorsközösség. De nézzünk kifelé. Nézzünk más államokba, vegyük az ott kialakult sorsközösséget. Menjünk Németországba. Németországiban hatalmas befolyással rendelkező, viruló szakszervezetek voltak. A nemzeti szocializmus ezeket a szervezeteket eltüntette, azokkal a házakkal' együtt, amelyeket a dolgozó munkásság évtizedeken keresztül szerzett magának. A keresztényszocialisták házait ép úgy eltüntette, mint a szociáldemokratákét. Nézzük Leynek a szereplését, aki annakidején az Arbeitsfrontnak az élére került. Nagyon dicstelenül szerepelt Genfben, mert még csak az alapiszabályokat sem tartotta szükségesnek elfogadni. (Peyer Károly: Repülőgépen szökött meg!) Mondom, ha Leynek és az Arbeitsfrontnak a szereplését nézzük, akkor látjuk, Hogy minden munkásember, nem akarom azt mondaná, hogy utálattal, de mindenesetre: kedvetlenül nézi ezeket a kialakulásokat. A munkásság egyedüli lapját, a Der Deutsche-t mint mellékletet, hozzátették egy másik laphoz. A munkásfront Leyvel együtt a gazdasági miniszternek, Sc'hachtnak, a nagy reakcionáriusnak a befolyása, hatalma alá került. Mi lett a munkásfrontból 1 A Kraft durch Freude című sportegyesület. A magyar munkásság nem kér ilyesmit. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy az érdektestületi törvényt azért kell megcsinálni, mert anarchia van a szakszervezetek között. Meg kell kérdeznem, hol van ez az anarchia? Világnézeti kérdésben nagy különbség van a mi szervezetünk és a szociáldemokrata szervezetek között', de amikor Peyer képviselőtársammal Genfben voltam, megtörtént a megegyezés és azóta nincs a két szakszervezet közt ellentét, már olyan értelemben, hogy — ami talán előbb volt — egymást terrorizálnák. Ilyen anarchia ebben a kérdésben nincs. Ma a keresztényszocialisták nem vesznek részt ellenzőleg semmiféle olyan bérmozgalomban, amelyet esetleg a szociáldemokraták indítottak. Mi a magunk részéről a gazdasági vonatkozású harcokban, ha a sors úgy hozza, inkább mellettük, mint ellenük vagyunk, mert ez a munkásság kötelessége). Igen t. Ház! Faulhaber azt mondotta, hogy ha az embernek nincs vasárnapi kabátja, vasárnapja sincsen. Ha a miniszterelnök úr, illetve a t. kormány úgy képzeli, hogy a szociáldemokráciát azért kell megszüntetni, mert káros az államra és a szociáldemokrata szakszervezetek káros befolyással vannak a nemzeti elgondolásra, (Egy hang « középen: A munkásságra) akkor nem ez az eljárás, akkor nem kell és nem szabad erőszakos fegyverekhez nyúlni, mert újból Faulhaber mondotta, hogy adjanak a munkásnak munkát, kenyeret és otthont és akkor a munkást megnyerték a hazának, nincs akkor szükség semmiféle mesterséges beavatkozásra. T. Ház! Mind az iparügyi minisztérium, mind a költségvetés vitájában lobbször aposztrofálták a Quadragesimo annot. .Nem akarok ütése 19S5 május 25-én, szombaton, 49Í most az idő előrehaladottságára tekintettel a Quadragesimo annóból citálni, de itt a Ház előtt is meg kell említenem, hogy mi keresztényszocialista munkások a legnagyobb hódolattal vagyunk a Kerum No varum és a Quadragesimo anno mesterei iránt Mi azonban a Quadragesimo annóban nem látunk regisztert a kész alkotmányterveknek, vagy gazdasági rendeknek. Nem tartalmaz a Quadragesimo anno semmiféle politikai főzőreceptet sem. Szerintem a Quadragesimo anno szellem, elme. A szellem életet jelent, az élet pedig folyik, figyelembevéve a körülményeket és a fejlődés útját. A Quadragesimo anno azt mondja, hogy (Olvassa): »Míg ugyanakkor más munkásosztályok hasonló egyesülései akadályokba nem ütköztek és könnyen megkapták az állami jogvédelmet, addig kiáltó igazságtalansággal éppen azoknak tagadták meg az egyesülés természetes jogát, akiknek legnagyobb szükségük volt rá, hogy vele a hatalmasabbak nyomása ellen védekezhessenek.« A pápa tehát a munkásság természetes jogáról beszél, amikor a munkásszervezésről emlékezik meg. Hóman miniszter úr a székesfehérvári mandatum átvételénél tett említést a pápai szózatról és azt mondotta, hogy ez a pápai iSzózat a keresztényszocialista gondolat alapja s a mi kormányzati programmunk és a Rerum novarum között semmi különbség nincs. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi azonban látunk némi különbséget, mert a munkásság természetes szabad szervezkedéséről beszél a pápa, nem j pedig egy rendszerről, vagy más szakszervezezet, vagy más munkásszervezetet nem enged meg, csak az állam által konstruált szervezetet. A keresztényszocialista munkásság, amikor az érdekképviseleti rendszerről tárgyalt, montreux-i utolsó munkáskongresszusán a következő határozatot hozta. (Olvassa): »A keresztényszocialista szakszervezeti mozgalom akarja az érdektestületi rendszeren nyugvó gazdasági rendet, de az emberi szabadságnak teljes figyelembevételével. Elítélünk minden szakszervezetellenes állami beavatkozást, principiumunk a demokrácia és elítélünk mindenfajta diktatúrát.« Igen t. Ház! A Quadragesimo anno nem jelent és nem is jelenthet diktatúrát hiszen a Quadragesimo anno mondja, hogy az emberek szabadon választhatják meg államformájukat. A munkásrendi testületet nem is lehet máskép elképzelni, mint demokratikus alapon, mert végeredményben egészen lehetetlen, hogy a munkásságot ad infinitum lehessen vezetni kinevezett odavezényelt vezetőkkel. Figyelmeztetem és kérem a t. kormányt, hogy mielőtt ehhez a kérdéshez hozzányúl, tanulmányozza és figyelje meg az osztrák hivatalos szakszervezeteket. Az osztrák hivatalos szakszervezetek — amelyeknek vezetői részben keresztényszocialista szakszervezeti emberek — maguk is mondják, hogy nem képesek felölelni az osztrák munkásságot, mert egész egyszerűen az osztrák munkásság nem olyan ifjú és nem olyan kiskorú, hogy az állam által oda kivezényelt vezetőtől hagyja magát vezetni, ebben bizalma nincs. Ha a kormány olyan érdeiktestületi rendszert fog csinálni, amelyben a munkásságnak bizalma nincsen, akkor az lehet egy 'kierőszakolt testület, azonban sohasem fogja elérni azt, (Peyer Károly: Ügy van!), hogy a munkásságot a magyar sorsközösséghez odaláneolja. (Csik József: A munkáskamaráról van szó, amelyért évtizedek óta küzdünk! — Peyer Ká-