Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

486 Az országgyűlés képviselőházának 20 A mezőgazdaság kárára lehetetlennek tartom, hogy a bor 10—20 filléres ára mellett az ecetnek 40—65 filléres ára legyen, ide hasonlítom a mezőgazdaság többi terményeinek árát is. Az Országos Vitézi Kend az ország első rendje, az egyéni kiválóságoknak elismerése. A falu mentalitása ezt nem akarja így elismerni. Hogy a nagyohb gazda jobban becsülje a munkás vitézt, jónak tartanám, ha a vitézek hivatalból tagjai lennének a községi képviselőtestületeknek. A vitézek, frontharcosok és rokkantak járadékföldjeire vonatkozólag kivételesen nagyon nagy kedvezményeket kérek, mert a ihiaza hősei megérdemlik ezt. Magyarországon országos vonatkozásban a legrosszabb földek a vitézek kezén vannak. Az érempótdíjak régen vajúdó kérdése pedig, azt hiszem, mindnyájunk becsületének kérdése. Én tudom azt, hogy amiket itt elmondtam, azok mind pénzügyi vonatkozásúak s a válasz ezekre mindig az, hogy nincs pénz. (Farkask&sfalvi Farkas Géza: Sok olyanra van, amire nem kellene! Nagyon helyesen méltóztatik mondani!) De még egy részletkérdést. Kérem a rokkanttörvénynek olyan lelkiismeretes végrehajtását, mint ahogy azt a mi miniszterelnök urunknak meleg magyar lelke óhajtotta. A rokkantkérdésnél a deflációs politika igazán bűn. Itt említem meg, hogy rövid képviselőségünk alatt sokunknak az a tapasztalata, hogy az új világ minisztere és a minisztérium sok tekintetben nem egy. A bürokratizmus régi megszokott útjáról nehéz letérni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Le kell térni!) Az előbb említettem már, hogy ezek a pénzügyi kérdések véleményem szerint, amelyek megoldásra várnak és minderre az a válasz jön, hogy nincs pénz. Én ezt a kifogást nem fogadom el, nem pedig azért, mert az Isten által teremtett magyar földet és magyar munkát nem csúfolhatja meg az ember által teremtett pénz. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Mi a választási kampányban új szabadságharcot hirdettünk a pénz rémuralma ellen és itt a parlamentben kérem a magyarok Istenét, hogy az új szabadság győzelmét adja meg nekünk. (Éljenzés.) Érzem és tudom, hogy a kormány megfontolva, biztosan viszi elől a zászlót, ezért reményteljes örömmel szavazom meg Magyarország átmeneti költségvetését. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Tobler János! Tobler János: Mélyen t. Ház! A költségvetés vitájában ezidáig fontos szociális és gazdasági kérdések vitatását hallottuk. A tegnapi éles kirohanástól eltekintve, nagyon nívós vita folyt a legitimizmusról, illetve a királykérdésről. Engedtessék meg nekem, hogy mint a keresztényszocialista munkásság vezetőségének egyik szerény tagja, én is csatlakozzam ahhoz a vitához, amelyet gazdasági és szociális tekintetben e Házban végigfolytattak. Teszem ezt egyrészt azért, mert tegnap a miniszterelnök úr szájából a munkásmozgalmakat érintő nagyon súlyos kijelentések hangzottak el, amelyek a munkásmozgalomra — úgylátszik — döntő befolyással lesznek. (Zaj.) Elnök: Kérem Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat, ne zavarja a szónokot. (Farkasfalvi Farkas Géza: A miniszter ura

t is kérem figyelmeztetni! — Zaj.) Tobler János; De teszem ezt másrészt azért . ülése 1935 május 25-én, szombaton. is, mert úgy érzem, hogy magyar feltámadás a magyar munkásság nélkül nem lehet és nem lesz, (ügy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úr 1934 október 1-én megtartott rádióbeszédében kijelentette (olvassa): »Szociálpolitikánk a kenyérkérdés megoldását és olyan világ megteremtését tűzte ki célul, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének jutalmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének.« A miniszterelnök úr azóta újból jobbot nyújtott a munkásságnak. Erre Szabó József t. képviselőtársam beszédében a keresztényszocialista munkásság részéről a választ megadta, amelylyel én teljes egészében azonosítom magamat. Határozottan örvendetes az is, hogy a Ház ezidáig lefolyt tárgyalásai alkalmával á t. túloldalról is elhangzott igen sok szociális természetű, munkásbaráti beszéd, aminő véleményem szerint a múltban a kormánypárt részéről kevésbé hangzott el. Tagadhatatlanul hatalmas lépés az a szociális igazság megismerése felé, ha a miniszterelnök úr is megállapítja, hogy a munkásságot kizsákmányolják és ezzel szemben oltalmat ígér. Szent Pál azt (mondja (olvassa)'. A termésből elsősorban a fáradozó földmívest illeti részesedés. Ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből, ki legeltet nyájat és nem élvezi a nyáj tejét ? Mert írva vagyon Mózes törvényében: ne kösd be a száját a nyomtató ökörnek. Mert érettünk íratott meg az, hogy aki szánt, reménységben szántson és aki nyomtat, abban a reményben nyomtasson, hogy része leszen a termésben.« T. Ház! A magyar munkásság nem idegen test a magyar nemzet ezeréves törzsén, hanem annak szerves része. Verejtékes munkával szállítja az éltető erőt a nemzet vérkeringésébe. Történelmünk minden egyes fejezetében megtaláljuk a nincstelenek táborát. Ott találjuk az Esze Tamásokat Rákóczi táborában, és ott találjuk a nincsteleneket a demokráciáért és a nemzet felszabadulásáért harcoló Kossuth Lajos táborában. (Ügy van! a baloldalon.) A gyászos emlékű 1919. évi tanácsköztársaságban is, sajnos, ott találjuk a, félrevezetett munkásságot. (Rupert Rezső: Csak egy kis részét!) Méltóztassanak azonban nekem megengedni, hogy én mint munkásember jelenthessem ki, hogy a munkásmozgalommal és a munkástársadalommal szemben a magyar intelligenciának súlyos bűnei vannak és a magyar intelligenciának 1918-ban és 1919-ben tanúsított viselkedése semmivel sem volt jobb és semmivel sem volt bátrabb, mint a mi szegény munkástestvéreinké, akik eltévelyedtek. (Rupert Rezső: Tökéletesen így van!) A magyar munkástársadalom azonban — tagadhatatlanul tudjuk, tegnap a reformnemzedék igen t. képviselője is kijelentette — el van hagyatva, és a munkástársadalom tagjai joggal kiálthatnak fel: »Mikor kapom a termésből az én részesedésemet?! Ültetek szőlőt egész életemen keresztül és annak gyümölcsét soha nem élvezem, de élvezik a kartelek, élvezik a bankok és élvezi a nagytőke.« Joggal kiálthat fel a munkás, joggal kiálthat fel az anya, a gyermek, a testvér, hogy mikor kap tejet attól a nyájtól, amelyet őriz. A magyar munkásság helyzete — mint azt már többen is megállapították itt — tarthatatlan. Méltóztassék egy este a mi fényes Rákóczi-utunkon végigsétálni és egy-két palotánál, például az áruházaknál megállni, vagy az áruházakba besétálni, nézni