Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. azt a pompát, >a reklámnak minden lehetőségét. Ott lehet kapni aranytól, ezüsttől, selyemtől kezdve mindent, ami szép, és méltóztassék megkérdezni — ugyan nem ott, az áruházban, mert ott szegény nem meri megmondani — az áruház női alkalmazottját, milyen díjban, bérben, fizetésben részesül. A t. Ház érdeklődő tagjai meg fogják tudni azt, hogy az áruházakban selyem és bársony és fényes kivilágítás mellett reggeltől estig dolgozó munkásnők és tisztviselőnők heti 10 pengő bért, fizetést kapnak. Kérdem, ha ebből a 10 pengőből még levonják neki az Oti-járulékot és az adót, !ha még beleszámítjiuk a heti 1 pengő 80 filléres villamos-díjat, amelyet ki kell adnia, mennyije marad? Marad ennek a munkásnőnek 'heti 7—7'50 pengője. Tisztelettel kérdem, csoda-e, ha a fény és a pompa, az ezüst és az arany mellett otthalad a prostitúció? A dolgozó munkástársadalomnak, a jövő munkásának anyái tulajdonképpen megmételyezve mennek ki nagy társadalmi útjukra. A túloldalnak igen t. képviselője és t. barátom azt mondotta a múltkor egyik beszédében: »A magyar munkás belátja, hogy a mai gazdasági viszonyok között jobb életlehetőséget kivívnia nem lehet és iparkodik életigényeit a minimumra csökkenteni.« (Szabó József: Ki mondta ezt?) Csik József. T. Ház! Ezzel a kijelentéssel nem azonosíthatjuk magunkat, a magyar munkás belátja ugyan, hogy nagyon rossz viszonyok között élünk, de az igazságtalanságot is látja, mert hiszen a termelésből eredő haszon legnagyobb része a másik oldalra megy és az ő részére — tisztelet a kivételnek — csak a nélkülözés marad. Azt mondotta szintéin a túloldalnak egyik képviselője: »Egy kultúrállam törvényhozásában sem megengedett eszköz a sztrájk.« Én tisztelettel kérdem, vájjon nem indokolt-e ezeknek az alkalmazottaknak a sztrájk fegyveréhez nyúlni?

1 De én megfordítom ezt a tételt és azt mondom: egy kultúrállamban sem fizethetnek ilyen alacsony béreket, és egy kultúrállam sem tűrné meg, hogy ilyen éhbérekkel fizessék ki a társadalomban élő alkalmazottakat. Igen t. Ház! A múlt ciklusban többször elhangzott az a kívánság, hogy a bérminimumot állapítsák meg, vagyis hajtsuk végre azt a két évvel ezelőtt Genfben hozott egyezményt, amely nekünk is kötelességünkké teszi, hogy legkisebb munkabérekről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjesszük és azt fogadjuk el. Tudom, hogy a kereskedelmügyi minisztériumban már volt is erről szó. A kereskedelemügyi miniszter úr és közegei vették maguknak azt a tiszteletreméltó fáradságot, hogy megtárgyalták az érdekeltekkel a legkisebb munkabérekről szóló törvényjavaslatot. A Gyáriparosok Országos Szövetségének — röviden Gyosz.-nak — azonban egyszerűen nem tetszettek ezek azi előterjesztések, és ahogyan Genfben is a gyárosok a legkisebb munkabérekről szóló törvényjavaslat ellen szavaztak, éppen úgy — úgy látszik — idehaza m módot találtak arra, és volt annyi erejük, hogy ennek a törvényjavaslatnak a Ház elé való hozását és elfogadását meggátolják. Pedig hogy a legkisebb munkabérekről szóló törvény milyen fontos és szükséges volna, méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag ismertessem a sárbogárdi járás területére hivatalosan megállapított és a tegnapi napon, tehát május 24-én az »Ujfehérvár« című lapban leközölt legkisebb napszámbéreket. A bizottság — ahogyan a lap momdja — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ilése 1&35 május 25-én, szombaton. 487 hosszas eszmecsere után egyhangúlag állapította meg a sárbogárdi járás egész területére a legkisebb napszámbéreket. A munkásokat három csoportba osztotta. Az első csoportba tartoznak a 18—60 éves teljes munkabírású férfiak, a kaszások és a zsákolok; a második csoportba a 18—60 éves nem teljes munkabírású férfiak és a teljes munkabírású nők; a harmadik csoportba a 13—17 éves mindkét nembeli ifjú munkások és gyermekek. Ezekre a kategóriákra vonatkozólag megállapították a napszámbért. Első csoportbeli teljes munkabírású férfiaknál, tehát a zsákoióknál és a kaszásoknál, az évnek egyetlen hónapja van, a július hónap, amikor ezek napi 2 pengőt kapnak. Tehát az évben csak egyetlenegy olyan hónap van, amikor ez a munkáskategória napi két pengőt kap, mert egyébként ezeknél a mapszámbér novemberben 60, decemberben pedig 50 fillér. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Én végtelenül sajnálom, de ilyenkor eszembe jut az a tárgyalás, amelyet a legkisebb munkabérek ügyében folytattunk Genfben. (Egy hang a középen: Ez nem Gyosz.-kérdés!) A Gyosz.-é még rosszabb. Amikor a legkisebb munkabérekről folyt a tárgyalás, felállt az angol munkások egyik vezetője és azt mondotta: félek a legkisebb munkabérek törvényétől azért, mert esetleg a legkisebb, a minimális munkabérekből maximális bérek lesznek — és azt ajánlotta, hogy a minimális munkabéreket arra a kategóriára állapítsa meg a törvényhozás, amelyben t előreláthatólag nem lesz olyan erős munkásszervezet, amely a maga részéről biztosítani tudná a munkabéreket. Amit itt tegnap hallottunk, hogy a munkásszervezkedésbe, a munkások szervezkedő életébe erősen bele fognak szólni, ez bennünket arra késztet, hogy igenis csináljuk meg a legkisebb munkabérekről szóló törvényjavaslatot. Éppen azért a magam részéről ebben a kérdésben tisztelettel benyújtok egy határozati javaslatot, amely a következőképpen szól (olvassa:) »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a genfi egyezmény szellemiének megfelelően terjessze a Ház elé a legkiseblb munkabérek megállapításáról szóló törvényjavaslatot.« (Helyeslés a baloldalon.) Az imént közbeszólt t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ezt nem csinálta a Gyosz. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy másik — ipari — kategóriára hivatkoznom. A napokbau egy bányász bércédulája jutott a kezembe, amelyből meg lehetett állapítani, hogy ennek a bányásznak a havi keresete 57 pengő volt. Ebből a havi 57 pengőből levonások és előlegek voltak az előző hónapról, amelyeknek az öszszege 42 pengő volt, a bányász tehát 15 pengőt kapott kifizetve a hónap elsején. Tisztelettel kérdem: amikor a 'hatalmas vállalatok igazgatói és külföldi tőkései itt ezen a földön paradicsomukat élik. indokolt-e, hogy a bányászok pedig a pokol kínjait szenvedjék el a mai időkben? (Zaj.) T. képviselőtársaimnaik módjukban áll meggyőződni arról, bogy a péos-ibányíividéki bányánál a bányász osaláídi pótléka 3 fillér. Az egyház azt mondja, és nem csak az egyház, hanem a törvényhozás is jogosan, nyiltan és bátran azt mondja: harcoljunk az egyke ellen, mert az egyke elleni harc keresztényi kötelesség és ez a nemzetnek érdekeben van. De tisztelettel kérdem, vájjon az a bányász hogyan harcoljon az egyke ellen, amikor 52 ' pengő fizetést kap, családi pótléka pedig 3 til73