Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

484 Az országgyűlés képviselőházának 20. pénzekből óriási jövedelmeket halmoznak öszsze, másrészt azok, akiknek ezt köztartozásban, közteherben szolgáltatniuk kell, a legtöbb, de legalább is nagyon sok esetben megélhetési lehetőségüktől fosztatnak meg. Én a képviselői fizetéseket sem helyeslem ezekben, a nyomorult időkben és készséggel hozzájárulok, — ajánlottam is már többször ezt a megoldást, — hogy igenis adjunk tekintélyes jelenléti díjat a képviselőknek (Rassay Károly: Nagyon helyei! Mennyit spórolnánk meg akkor ma!) és ne legyen az az ellenvetés, hogy: szegény ember akkor nem lehet képviselő. Nem tudom pontosan, de ha jól emlékszem, például a múlt esztendőben 40—50 ülésnap volt, nem hiszem, hogy több lett volna, mondjuk, legfeljebb 60. Tessék ezeket az üléseket mindig nyolcórás ülésekké tenni s akkor lesz egy esztendőben 20—30 ülés, akkor mindenki megmaradhatna a maga foglalkozása mellett, amit egészen könnyen, meg lehet csinálni, mert 30 napra minden foglalkozási ágat ott lehet hagyni Ó3 helyettest állítani, és óriási morális erőt nyernénk a nép előtt azzal, 'hogy elsősorbam a képviselők járnak elől jó példával a takarékosság terén, (ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az éjjeli ülések szükségességét sem tudom ibelátni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nem értem, hogy ilyen nagy nyomorúságban miért kell nekünk éjszaka ülésezni, miért kell az országnak az óriási világítási és egyéb költségeket viselnie. Talán sok szegény adófizetőnek az utolsó borjúját kímélnők meg az árverezéstől, ha ezt nem csinálnánk. Nem menti az éjjeli ülések rendszerét az az érv sem, hogy a miniszter urak délelőtt el vannak foglalva. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Ügy sincsenek itt!) Éppen annyian vannak itt, mint a nappali üléseken, se többen, se kevesebben, Most is csak egy inspekciós miniszter van itt. De különben *sem egyezik a magyar ember természetével az, hogy éjszaka 12 óráig komoly dolgokról tárgyaljunk, amikor a figyelem már nem tart ki, (Ügy van! balfelől.) Sokat lehetne azután megtakarítani a külföldi utazásoknál is, különösen abban az esetben, ha kellő előkészítés mellett, kellő puhatolózás mellett előre lehet látni egy-egy ilyen kirándulás kudarcát. Vegyük csak pl. az ankarai utat. {Ügy van! balfelől.) Eltekintve annak a fogadtatás! furcsaságaitól, Törökország attól a perctől kezdve minden kérdésben a legteljesebb mértékben ellenünk fordult. (Rassay Károly: Ügy látszik, megharagudott ránk!) Amikor a legfontosabb dolgokra, amint erre a földmívelésügyi tárca és a közoktatásügyi tárca költségvetésének a vitájánál rá fogok mutatni, nincsen pénz, ugyanakkor szórjuk a pénzt minden olyan célra, amely a kormány pártpolitikai hatalmát növeli. (Ügy van! balfelől.) Itt van például a rendelkezési alap és a sajtóalap óriási felemelése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor ebben a koldusországban, amint említettem, a legszükségesebb dolgokra nincsen pénz, amikor a hadirokkantak az uccán koldulnak, (Gr. Apponyi György: Ez a szégyen, ez a gyalázat!) amikor becsületbeli adósságunknak a hadikölesöncímlet tulajdonosok iránt nem tudunk eleget tenni és a múlt esztendőben is. ha jól emlékszem. 1,500.000 pengővel csökkentettük le ennek az alamizsnaszerű segítésnek a mérvét: ugyanakkor szórjuk a pénzt ilyen célokra. (Rassay Károly: A népkönyvtárakra 6000 pengő van beállítva, ugyanakkor szubvencionáljuk a sajtót ülése 1935 május 25-én, szombaton. 2V

2 millió pengővel.) Felemeltük a rendelkezési alapot 470.000 pengőről 770.000 pengőre és felemeltük a sajtóalapot is, azzal az egyszerű indokolással, hogy az nem elegendő. Nem tartom megengedhetőnek azt, hogy ennyi nyomorúság közepette, amikor sokszor az adófizetők gyermekeinek szájától vesszük el az utolsó falat kenyeret, (Rassay Károly: Igaz! Ügy van!) amikor elárvereztetjük a gazda utolsó igavonó állatját, a kormány saját politikájának propagálására közpénzekből ilyen óriási összegeket fordít. (Rassay Károly: Az én adómból szid engem a kormánypárti sajtó! — Derültség.) El akarnak hallgattatni minden más hangot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt nem kell más hang, csak a hódolat hangja, nem kell más, mint csak a szemforgató alázatos hízelgés minden iránt, ami a kormányhatalomtól jön. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon, — Rassay Károly: Szavaló kórus, ez kell a magyarnak! — Derültség a baloldalon.) Meg akarják akadályozni az egészséges, független közvélemény kialakulását. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nagyon helyesen jegyezte meg valaki a napokban azt, hogy a sajtó immár lassankint közüzemmé válik. (Gr. Apponyi György: Drága közüzemé!) Érthetetlen azonban az, ami a választójog körül történt. (Kun Béla: Ez a forró kása nekik!) Hiszen — mint sokszor méltóztattak már említeni itt a Házban is — a miniszterelnök úr maga jelentette ki (Rassay Károly: Sokszor!) — igen sokszor, helyesen méltóztatott mondani — hogy ezzel a választójogi törvénnyel nem szabad többé választatni, mert ez lélektiprás. Mégis minden ígéret dacára (Rassay Károly: Kicsit tiportak!), minden megállapodás ellenére, még olyan megállapodások ellenére is, amelyek az államfő előtt történtek, egyoldalúlag, a megállapodásokat felborítva, máról-holnapra feloszlatták az országgyűlést. (Drózdy Győző: A vezér is hozzájárult, a kisgazdák vezére!) Én pártonkívüli vagyok t. képA^iselő úr, nekem nincs politikai vezérem. Különben is ez a »vezér« szó már nagyon lejárta magát, már szinte sértészámba megy, ha azt mondják, hogy valaki vezér. (Gr. Apponyi György: Nem akarunk vezért látni.) T. Ház! Itt van a legfőbb ideje annak, hogy az a lélektiprás véget érjen. (Baross Endre: Mi az a lélektiprás?) Egy gazdaságilag tönkreiutott társadalomban, mint a mai, ahol úgyszólván legnagyobb része a választóknak függő helyzetben van, amikor az emberek nagy részének tartani kell valamitől, amikor a tisztviselők ellen olyan törvényt hoztak, hogy > egyéb kellékek hiánya« miatt máról hónapra el lehet kergetni őket, bocsánatot kérek, ott ráfeküdni a választópolgárokra teljes erővel: ez lélektiprás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Baross Endre: Ez nem lélektiprás!) Elismerem, hogy ez a képviselő úr nézete, nekem más nézetem van. Azt tartom, hogy itt

f a legutolsó perc: nem ennek a szovjetízű négyéves munkatervnek végén, hanem azonnal meg kell alkotni egy olyan választójogi törvényt, amely alapján a nemzet akarata szabadon, minden befolyás nélkül érvényesül. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Én a pénzügyminiszter úr jóakaratában nem kételkedem, mivel azonban a kormány egész nolitikai irányával, szellemével, eorész stílusával, eddigi működésével (Rassay Károly: Vonalvezetésével!) egész vonalvezetésével szemben a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetem, ezért a költségvetést nem fogadom