Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935 május 25-én, szombaton. 467 a négyéves munkaterv kapcsán találjon módot és alkalmat arra, hogy egy új tőzsdereformot is létesítsen. (Helyeslés jobbfelől.) A hadikölcsönről, a frontharcos vonatkozású kérdésekről előttem felszólalt képviselőtársaim már annyit beszéltek, hogy én csak egy vonatkozásban szeretnék hozzászólani a badikölcsönkérdéshez, és pedig elvileg. En azt mondom, hogy amikor 3

A millió ember elpusztult odakünn, amikor 3 vagy 4 milliárd mert körülbelül ennyire teszik — az itt meglévő nosztrifikált hadikölcsönkötvények öszszege, amikor 60.000—70.000 rokkantat tartunk el s amikor 40.000—50.000 munkanélküli frontharcos van, akkor valahogyan igazságtalannak tartanám a hadikölcsön kérdését olyaténképpen megoldani, hogy a másik oldalon ne vonjuk be azokat a háborús vagyonokat és a háború után papírpénzzel kifizetett ingatlanok jövedelmeit, amelyeket ma ebben a vonatkozásban még hidegen hagy a hadikölcsön kérdése. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mélyen t. Haz! Mindezek összetevőiből születik meg tulajdonképpen ennek a költségvetésnek a stabilitása. En a túloldalnak adreszszálva, amikor a munkatervre, a négyéves programmra azt mondják, hogy szép, szép, de sürgetik, azt mondják, hogy minél előbb csináljuk meg, (Fábián Béla; Nem sürgetjük!) amikor a reformokat és a reformprogrammot teszik kritika tárgyává, azt válaszolom, hogy a reformokat idő előtt megvalósítani az evolúciós törvény félredobásával, csak revolucióval lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi pedig, mélyen t. Ház, sem ott, sem itt revoluciót és forradalmat nem akarunk. Mi egy békés, szisztematikus^ gazdasági felépítettség és tervszerűség alapján igyekszünk ennek az országnak a sorsán lendíteni, A reformgondolat nem pártmonopólium. Reformokat hirdetnek és kérnek önök is, mi is. A különbség csak az, hogy mi igyekszünk eme reformok megvalósításával a kormányt minden vonatkozásban támogatni és nem állandóan kritika tárgyává tenni. Mélyen t. Ház! A reform nem azt jelenti, — ha már reformgeneráció ül itt a parlamentben — hogy mi okvetlenül mindent, ami volt, le akarunk bontani és rombolni. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) SŐt az az igazi ideális reformer, aki igyekszik kiválogatni a régi gazdasági felépítettségből azokat a l'undementumokat, amelyek beváltak, és ezekre akarja a reformokat felépíteni. (Helyeslés jobbfelől. — Csoór Lajos: Lásd: érdekképviselet!) Azt is hallottuk a túloldalról, hogy bizonyos kritika tárgyává tették azt, hogy 76 frontharcos került be a parlamentbe, hogy 76 háborútviselt ember jutott itt szóhoz, (vitéz Kő József: Kevés!) Ezzel azután bizonyos kombinációk láttak napvilágot, bizonyos háborús veszélyre, háborús hajlamra és, mit tudom én, még mire célozva. Hát én itt megnyugtatom a mélyen t. túloldalt, hogy ha valaki, akkor mi, akik künn végigszenvedtük a háború minden poklát, igazán békéstermészetű emberek vagyunk, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) mert mi saját bőrünkön éreztük a háború minden borzalmát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem kisebb ember, mint az angol hadügyminiszter úr mondottá: Európa és a világ békéjének egyedüli garanciája az a háborús nemzedék, amely azt végig szenvedte, mert az másodszor ilyen nyomorúságba és szenvedésbe nem fogja belevinni az emberiséget. (Igaz! Ügy van!) Ne méltóztassanak tehát félni attól a 76 frontharcostól, aki ide bekerült, mert ezek a békés fejlődés egyedüli zálogai és biztosítékai. (Élénk helyeslés.) Szociáldemokrata képviselőtársaim részéről pedig a demokráciát látják veszélyeztetve. (Fábián Béla: Mi is!) Kijelentem itt egész táborunk nevében: Demokráciára minket senki sem tanítson akkor, amikor mi azt ott kint a falusi kanásztól a kegyelmes úrig megvalósítottuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mi valljuk ennek alapján azt a nemzeti demokráciát egy nagy nemzeti egység keretén belül, ahol minden becsületesen gondolkozó és dolgozó magyar polgárnak helye van. De egyet kérünk: hogy ma, amikor mi ilyen súlyos viszonyok között élünk, a nyomor rongyait ne használják ki politikai zászlónak, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert nem tudják, hová viszik a népet és a végén nem tudják majd megállítani. Mi láttuk azt, hogy mi van kint. Mi a higgadtságot, az objektivitást és a tervszerűséget a reformgondolat nevében igen is kérjük, valljuk és igyekszünk a nép érdekében megvalósítani. A katonai erényeket feltétlenül ápoljuk, akár tetszik, akár nem. (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon.) Kérdem én, hogy ezer éven keresztül a profit, az üzlet, a tőke, vagy mi tartotta-e fenn ezt az országot, avagy pedig a katonai erények voltak-e egyedüli biztosítékai ennek az ezeréves Magyarországnak? (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Mi, akik végigjártuk a háború minden borzalmát, leráztunk magunkról minden önző sallangot, minden elkopott frázist, minden politikai hazugságot. Mi bátran és nyíltan valljuk, hogy puritán lett a mi szívünk és puritán lett a mi köntösünk. Bennünk nincs hiúság, bennünk nincs politikai dicsvágy, önző, öldöklő vagyonszerzési vágy. Ott kint a háború sarában, vérében és tetvei között ez elkopott frázis volt, ahol mi naponta szembe kellett, hogy nézzünk az élettel és a halállal, a háború minden borzalmával. Ott döbbentünk mi rá arra, hogy csak egy nagy nemzeti összefogás jegyében védhetjük meg magyarságunkat és ezt az országot. Mi ritmust és taktust akarunk a miniszterelnök úr cselekedeteibe, a magyar politikai életbe belevinni, mert azt hisszük és valljuk, hogy amíg a 9 millió magyar embernek a szíve nemzeti vonatkozásban egy taktusra nem^ fog -dobbanni, addig a revízió kérdése csak álom marad és álom lesz, mert ezt csak egy nagy nemzeti összefogás jegyében oldhatjuk meg. (Élénk helyeslés.) Ez a gondolat állított minket a kormány mellé. A magyar kard becsületét mi odakint megvédtük, tisztán hoztuk haza. Ma ugyanezzel a becsületes tiszta magyar karddal igyekszünk egy reformpolitika keretén belül igazságos kenyeret szelni parlamenti szavunk latbavetésével minden 'becsületesen dolgozó magyar számára. (Elénk éljenzés és taps.) Mit hoz a jövő, nem tudjuk, ködös, bizonytalan, s önök sürgetik és máról-holnapra snellzider-alapon akarják megvalósítani a nagy reformokat. (Vázsonyi János: Csak sofort-alapon.) En azt mondom, hogy amikor ilyen bizonytalan jövő előtt állunk, amikor nem látjuk milyen kátyúk, milyen zökkennők vannak még előttünk, igaza van a magyar királyi kormánynak, hogy nem futólépést parancsol az ország népének, hanem a lassú természetes fejlődés alapján, ha ma mé^ egy 75 milliós deficites