Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

460 Az országgyűlés képviselőházának oldható nem lesz. Tisztelettel bátor vagyok felhívni a kormányzat figyelmét arra, hogy gondoskodni kell az Alföld folyóinak hajózhatóvá tételéről és gondoskodni kell az Öntözőcsatornahálózatok kiépítéséről is. Az Alföldön van föld és napsugár, azonban nincsen víz, víz nélkül pedig ma már a helyzet az, hogy apránként megszűnnek az okszerű mezőgazdálkodás feltételei, mert olyan szélsőséges a klíma, annyira szélsőséges és kiszámíthatatlan időjárásnak van kitéve az egész mezőgazdasági termelés, hogy ezen a bajon első osztályú és elsődleges nemzeti érdek segíteni. Vadnay Károly, Csongrád vármegye néhai való jó főispánja a Tisza szabályozásáról írott munkájában többek között azt írta, hogy rendelkezésre áll egy nagy magyar államférfiú előtt a halhatatlanság útja, mert az az államférfiú lesz a második magyar honfoglaló, aki az Alföldet öntöző csatornahálózatokkal ellátja és az alföldi telepítést foganatosítani fogja. Ebben a kérdésben, amikor azt látom, hogy a kormányzati politika elsősorban a függő gazdasági kérdéseket és mindenekelőtt és elsődlegesen a normális gazdasági fejlődésünk akadályát alkotó függő mezőgazdasági kérdéseket kívánja megoldani, akkor örömmel kell üdvözölnöm azt a törekvést, hogy a nagy magyar Alföld rendezése egy^ organikus átfogó, az egész kérdést gazdasági, kulturális és népesedési szempontból is megoldandó törvényjavaslat formájában a négyéves nagy munkatervvel kapcsolatban meg fog valósulni. Ezt várja a nagy magyar Alföld népe és ezt várja az egyetemes magyarság érdeke is, mert egyedül a nagy Alföld magyarságának gazdasági, intellektuális és erkölcsi színvonalának emelése és számiban való megsokszorozása által pótolható csak rengeteg nemzeti veszteség, amely a trianoni megszállás következtében bennünket a megszállott területeken napról-napra ér. Az Alföldrendezés kérdése önmagában nem lehet egy elszigetelt gazdasági törekvés. Az Alföldrendezés kérdésének be kell kapcsolódnia az ország egyetemes ipari, kereskedelmi és ezen felül nagy nemzetmentő politikájába is. A magyar közélet egyoldalú szemlélete az, amely csak és kizárólagosan egyedül gazdasági szempontból éspedig mezőgazdasági szempontból teszi visgálat tárgyává magát a nagy gazdasági válságot, mert ezzel szorosan összefügg az ipari termelés következtében előállott gazdasági válság is. Egy nagy tudós mondotta a tömegek lélektanáról írott tanulmányában, hogy ez az egész nagy világháború voltaképpen nem volt más, mint a magasabb, a harmadfokú német kapitális termelés összeütközése a másodlagos, az alacsonyabbrendü francia és angol kapitális termeléssel. Ezeket a nagy gazdasági problémákat a világháború befejezése és az azt befejező diktált békék nem oldották meg, hanem még komplikáltabbá, még szövevényesebbé és következményeiben még kilátástalanabbá és veszélyesebbé tették. Magának a nagytőkés termelésnek, amely a feudális kötöttség összeomlása után a szabadverseny, az egyéni és gazdasági szabadság jegyében indult meg, egy óriási, Önmagát korlátozó intézménye, szervezete jött létre: a kartelek, az angol kontrall-szervezetek, a részvényt helyettesítő társaságok jegyében és képében. Arról van szó, hogy ez az individuális kaoitális termelés, amely önmagával szemben állított egy korlátozó szervet, a kartelt, mennyiig ütése 1935 május H-ên^ipênteken. ben felelt meg árszabályozó s a munkásokat stabil foglalkoztató hivatásának? Az egyik nagy német közgazdász azt mondja* lïogy a kartel mint intézmény, mennyiben jó vagy rossz hatású a közgazdaságra, ez attól függ, hogy mennyiben bír önmagával szemben önmérséklést gyakorolni. Ha végigtekintünk a karteltermelés történetén, világszerte azt látjuk, hogy a kar tel önmérséklő tevékenysége minimális volt. Így volt ez Franciaországban, Angliában és az amerikai termelés terén. Ha a kartel önmérséklő tevékenységet képtelen kifejteni, akkor eljutottunk ahhoz az elvi állásponthoz, amely megfelel a Rerum Novarum-ban és a Quadragesimo Annoban lefektetett erkölcsi elveknek is: az állami intervencionizmus korához. Az állam a maga hatalmával a termelési, fogyasztási és munkáskérdések harmonikus együttműködése és együttműködtetése jegyében kell, hogy korlátozza ezeket a kartel-visszanő veséket az egyetemes nemzeti termelés szempontjaitól vezéreltetve. Nagy körültekintéssel, szaktudással és az érzelmek kikapcsolásával kell ezt a kérdést megoldani, mert amilyen mértékben évszázadok gazdasági fejlődésének eredménye magának az individuális, kapitális termelési rendszernek ilyen magas kiesúcsosodása, ugyanúgy hosszabb és fokozatos fejlődés köyetkezetében állhat elő a kollektivizmusnak s a jövedelemmegosztás igazságosabb elvére való helyezkedésnek az ideje is. Minden reformtörekvésnek értéke és érdeme annyiban merül ki, hogy a korszerű intézményeket, a korszerű szükségszerűségeket felismeri, azokra a megfelelő eszközöket mértéktartással, a fejlődés mértéktartásával és gyors körültekintésével kívánja alkalmazni. A kartel-kérdessel .kapcsolatban az állami intervenció alkalmazásával talán el lehetne jutni arra a magaslatra, amely megfelelne egy magasabbrendű nemzeti szociális gondolatnak is, hogy a kartelek ne csak az 1923-as német karteltörvény utánzásaképpen létrejött magyar karteltörvényben lefektetett elveknek megfelelőleg, hanem azonfelül szigorú rendszabályok alá vétessenek törvényes rendelkezések által. Előállhat azonban az a helyzet is, amely megfelelne minden tekintetben a keresztény erkölcs kívánta átmeneti intézkedésnek, hogy általában a kartelek és minden nyilvános számadásra kötelezett vállalat évi tiszta hozadékából egy nagy nemzeti munkáalap létesíttessék. Eként azután a kartelek és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által létrehozott nyereségtőke bekapcsoltatnék a nemzeti termelésbe, amelyet áttekinteni egyedül a központi kormányhatalom tud és ez is irányítaná. Arra való tekintettel, igen t. Ház, hogy az idő előrehaladott és mert ez olyan mélyreható kérdés, amellyel röviden foglalkozóiigsnem is célravezető, e fejtegetéseket megszakítom. A kormányzat politikája iránti teljes bizalommal a költségvetést elfogadom — azzal a megjegyzéssel, hogy majdan a tárcáknál^ mind a gazdasági kérdésekhez, mind egyéb általános politikai kérdésékhez is hozzászólni kívánok. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vitéz Kenyeres János jegyző: Eiesz Ádám! Riesz Ádám: Igen t. Képviselőház! Úgy érzem, hogy amikor először szólalok fel a magyar képviselőházban, egy kérdést tisztáznom kell. Elnök: Kérem a baloldali újságíró karzatot, méltóztassanak csöndben lenni!