Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának19. ülése 1935 május 2h-én, pénteken. 461 Riesz Ádám: A képviselőválasztás alatt olyan híresztelések terjedtek el rólam, amelyek alkalmasak arra, hogy az én hazafiasságomat kétséges színben tüntessék fel. Mivel a mai idők" ben minden közéleti embernek tisztán kell állnia a nyilvánosság előtt, (Csoór Lajos: Igaza van!) én ezt az ellenem emelt vádat visszautasítom. Ünnepélyesen kijelentem, hogy sem én, sem választópolgáraim nem vagyunk hívei semmiféle idegen eszmének, (Helyeslés a baloldalon.) hanem igenis jó magyaroknak tartjuk magunkat. Szeretnék azonban világosságot vetni arra a kérdésre, amelyet nemzetiségi kérdésnek neveznek és amelynek központjában főleg a baranyai németajkú lakosság áll. Vagy tévedésből, vagy rosszindulatból lehet csak azt állítani, hogy ez az egyszerű németajkú földmívelő nép ma hazafias szempontból nem megbízható. A kerület lakossága nem azért állott mellettem, hogy én nemzetiségi kérdést csináljak, hanem azért állott mellettem, mert öntudatos független kisgazdapárti vagyok. Teljesen téves tehát egyes lapoknak az a beállítása, hogy a villányi választás nemzetiségi mozgalom volt. Arra, hogy egyesek engem pángermánnak (minősítettek, csak annyit akarok válajszolni: én pángermán nem vagyok. Ezt a multam bizonyítja. Tizenkét^ évig a legmagyarabb magyar ifjúsági intézménynek egyik vezető tagja voltam. Tizenkét évig voltam leventeoktató és ha az én fölöttem lévő hatóságok csak egy kis gyanúja is merült volna fel arra, hogy én hazafias szempontból nem vagyok megbízható, azonnal elbocsátottak volna s ezt magam is helyesnek tartottam volna és aláírtam volna. Igen t. Ház! Igaz ugyan, hogy én a magyarországi német népművelődési egyesületnek tagja vagyok, népművelődési szempontból ezek a kultúregyesületek valóban hasznosak is, de nem szabad semiféle politikát, még kevésbé idegen eszméket beléjük vinni. (Élénk helyeslés.) Nem akarnám elhinni és nem tudnám elképzelni, hogy volna olyan lelkiismeretlen emiban ebiben az országiban, aki a németség, a svábság között Hitler-szellemet akarna terjeszteni és ha volna valaki, aki ezekben a kultúregyesületben idegen eszméket akarna terjeszteni, annak ott helye nincs. (Br. Berg Miksa: Azt ki kell toloncolni az országból.) T. Ház! Elismerem azokat a jogokat, amelyeket a magyar törvény a kisebbségeknek megad. Ezzel kapcsolatban pár szóval rá akarok térni az iskolatípusokra. Az én kerületemben — a villányi kerületben, amely tiszta németajkú kerület — vannak B- és C-tipusú elemi iskolák. A B-típusú iskolákban a gyermekek fele magyarul, fele németül tanul és ott, ahol kevert a lakosság, vannak a C-típusú iskoláik, amelyekben tisztán magyarul tanulnak a gyermekek és csak az anyanyelvükön tanulnak meg írni és olvasni. A választások után minden községet bejártam és mindenütt érdeklődtem, hogy hogyan vannak megelégedve a német nyelv tanításával. Mindenhol azt a választ kaptam, hogy meg vannak elégedve. En ennek nagyon örülök. Ezért a fárasztó munkáért elsősorban azoknak a magyar lelkes tanítóknak akarok köszönetet mondani, akik a kisebbségi iskolákban tanítanak. Tudom, hogy örülne minden magyar ember, ha mi is azt a választ kapnék elszakított testvéreinktől, hogy igenis, a tanítással meg vannak elégedve. (Cseh-Szombathy László: Ebben igaza van!) T. Ház! Ennyit kívántam ezzel a kérdéssel kapcsolatban annak bebizonyítására elmondani, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. hogy mi, baranyai németajkú lakosok mindannyian jó magyarok voltunk, vagyunk és maradunk. (Elénk helyeslés. — Cseh,-Szombathy László: Ennek örülünk!) Ezek után áttérek a mai mezőgazdasági helyzetre és kérem a kormányt, hogy jobb megélhetést adjon a falu népének. Mi, magyar kisgazdák ettől a kormánytól azt várjuk elsősorban, hogy csökkenteni fogja a mezőgazdaság terheit és olcsóbbá teszi a mezőgazdaság termelését. Azt is várjuk, hogy az ipari cikkek és a mezőgazdasági cikkek árainak kiegyenlítésére módot fog találni a kormány. Vártuk, hogy a kormány a gazdaadósságok kérdését is rövidesen rendezni fogja. Annyiszor esett itt már a Képviselőházban szó az adósságrendezésről, hogy közelebbről meg kell vizsgálnunk: hogyan ís^ szaporodtak fel ezek az adósságok. Egy példát akarok felhozni, ami egy szomszédos községbeli 30 holdas kisgazdával történt. Mikor az optait iszerhek elhagyták az országot, — szóval kitoloncolták őket — földjüket és házukat eladták. Egy ottani 30 holdas kisgazda is vett magának négy hold földet. A négy hold belekerült 6000 pengőbe. Ez a 6000 pengő akkoriban megfelelt két vágón búzának. Ez a gazda elkezdett számítani. Két vagon búza az adósság. Ez 10—12% mellett évente 20^-24 métermázsa búzát tesz ki. A gazda a 30 hold földjéből évente bevetett 10—12 holdat búzával. Az átlag évi termés 100—120 métermázsa búza. Ebből 40 métermázsa a háziszükséglet, — vetőmag, a kocsisnak stb. — 15 métermázsa megy adóba, marad körülbelül 60 métermázsa., Ebből 20 métermázsa ára a kamat, a tőketörlesztésre marad tehát neki 40 métermázsa ára. Ez a gazda a számításait jól csinálta, de az nem vált be úgy, ahogyan elgondolta. Közbejött még a. rossz termés is s nem tudott a tőkéből törleszteni, akkor, amikor a búzának még ára volt. Közben a búza ára 10 pengő lett; egyszerre csak körülnéz a gazda és azt látja, hogy a két vágón búza helyett hat vágón búza adóssága van. A kamat közben emelkedett 10%-ról 18%-ra. Es egyszer csak látja a gazda, hogy évente száz métermázsa búza kamatot fizet. Ezt fizette egy évig. Most jött egy másik csapás a gazdaságra: a kamatot nem tudta fizetni. Ekkor mi történt? Egyszerűen hozzáírták a tőkéhez. A tőke szaporodott 6000-ről 7000-re, aztán 8000, s végül 9000 pengőre. (Esztergályos János: ,Ez a ibankrabszolgaság!) Ha a mai földárak mellett a gazda ki akarja fizetni 9000 pengő adósságát, kénytelen mind a 30 hold földjét eladni. Azt hiszem, tisztán láthatja mindenki, hogy a kisgazdák saját hibájukon kívül estek ebbe a szörnyű adósságba. Mi volna az én szerény véleményem, hogyan kellene ezeket az adósságokat rendezni? Akkor ez a 6000 pengő négy hold föld árának felelt (meg. Nem mondom, hogy a bank most is csak négy hold föld árát kapja vissza, az a kisgazda szívesen fizeti nyolc hold föld árát is, csak a többi 20—24 hold földjét megmentse. Nyugodt lelkiismerettel lehet tehát ennek a kisgazdának az adósságából 40—50%-ot törölni. (Esztergályos János: Nagyon helyes!) A második kérdés az adókérdés. Lehetetlen állapot az, hogy a bankok, a kartelek jövedelmükhöz képest alig fizetnek adót, a kisemberek pedig csekély jövedelmükből az adó legnagyobb részét viselik. Igen t. Ház! Ami a költségvetést illeti, csak újabb követeléseket és újabb deficitet látok, és 69