Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

34 Az országgyűlés képviselőházának sere 30 millióról felemeltük 35 millióra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezek a tételek, amelyeket eddig említettem, már maguk is 80*5 millió pengőt nyújtanak a gazdasági életet tápláló beruházásokra. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Gondoskodunk ezenfelül arról is, hogy az OTI és a MABI tőkéi gyümölcsöző befektetésekre visszavezettessenek a gazdasági élet vérkeringésébe, ahonnan kivonattak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ipari munkaszervező intézet hitelkeretének igen lényeges bővítése, amely tervbe van véve, szintén újabb munkaalkalmakat fog jelenteni. T. Ház! Ezeknek a számoknak mérlegelésénél ne méltóztassék figyelemén kívül hagyni valamit, amit én igen lényegesnek tartok. Nagyon ügyeljünk arra, hogy körültekintéssel, takarékossággal és a legkisebb áldozattal a legnagyobb eredményt és hatásfokot elérve használjuk fel ezeket az összegeket, tehát kisebb összegekkel is relatíve sokkal nagyobb eredményt kell produkálnunk, mint a lefolyt években, amikor jóval nagyobb anyagárakkal és más költségekkel is kellett számolni. (Eckhardt Tibor: Erdősítésre van szükség!) Errenézve csak két adatot hozok fel, amelyek igen jellemzőek. Az építkezési anyagok ár-indexe — 1927ben 100-zal számítva — mostanra átlagban 80-ra csökkent, az iskolaépítéseknél pedig az 1927— 1930 évek programmjában 13.000 pengő volt felvéve egy iskolaterem vagy tanítói lakás építésére, most pedig ugyanerre a célra a kultuszminiszter úr költségvetésében 6000 pengőt vesz fel. (Helyeslés jobb felől.) Az említett beruházási öszegek tehát, ha összehasonlítjuk a korábbi évekével, nagyobb számban veendők figyelembe. Ha ezenkívül figyelembe vesszük azt a 25 millió pengőt, amely a 10 holdig terjedő védett birtokosok adósságainak rendezésével kapcsolatban, továbbá azt a 18 millió pengőt, amely az életbiztosítási szerződések valorizálásával kapcsolatban a közeljövőben kifizetésre kerül, akkor meg kell állapítanunk, hogy 130—140 millió pengő jut a gazdasági élet vérkeringésébe) ami a mai viszonyok között nem lekicsinylendő, hanem igenis számottevő összeg és feltétlenül nagyban hozzá fog Járulni gazdasági életünk helyzetének és államháztartási helyzetünknek javulásához. (Helyeslés jobbfelől.) Tárgyilagosan mérlegelve, nem szabad alábecsülnünk ezeket a beruházási összegeinket akkor sem. ha — mint gvakran hallom — összehasonlítják ezeket külföldi államoknak látszólag igen magas beruházási költségvetéseivel. Az ilyen összehasonlításoknál ugyanis nagy óvatossággal kell eljárni. Gyakran figyelmen kívül hagyják az egyes országok gazdagságát, tőke-erejét, tőke-reprodukáló képességét, ami a nemzeti jövedelemtől és különösen a nemzeti jövedelemmel kapcsolatban a tőkeképződés méreteitől és gyorsaságától függ, amely tekintetekben a külföldi viszonyok és hazánknak Sokkal, de sokkal szerényebb viszonyai között igen nagy különbséget látunk. Az ilyen összehasonlításnál továbbá meg kell vizsgálni azt is, hogy a felhozott számokban vájjon csupán az állam beruházásai vannak-e benne, avagy a városok, községek és közületek, de gvakran R csak félig közületek, parastatális alakulatok költségei is benne vannak-e? Meg kell vizsgálni, vájjon egy évre szól-e ez a Programm, vagy az évek hosszú sorára, de az összegek egyben említtetnek? Meg kell nézni, vájjon nincsenek-e belefoglalva ezekbe a számokba a dologi, folyó kiadások ter6. ülése 1935 május 6-án, hétfőn. here fedezett beruházási jellegű kiadások. Mert ha igen, akkor a mi öszegeink helyes megállapításánál nemcsak azt a 21 millió pengőt kell tekintetbe vennünk, amelyet a fővárosnál magam is említettem, hanem bele kell foglalnunk akkor azt a 200 millió pengőt is, amelyet a dologi- és üzemi költségvetési kiadásokban mint beruházási jellegű összegeket emeltem ki, és akkor tulajdonképpen bele kellene foglalni a fővárosi autonómia és a vidéki autonómiák által közmunkákra fordított összegeket is, amelyekre jelemző például az, hogy egyedül utak építésére és fenntartására a főváros 1935-ben 4 2 millió pengőt, a vidéki törvényhatóságok pedig 32*7 millió pengős útépítési össz-ibudigetjük keretében 21.5 millió pengőt fordítanak. Szükségesnek tartottam, hogy a beruházások kérdésével egyszer elvi alapon és a részletekbe menően is foglalkozzam ós a kormány álláspontját erre nézve lerögzítsem. (Helyeslés.) Bár az előadottak szerint a költségvetés kiadásai a folyó évivel szemben 2.2%-os emelkedést mutatnak is, igen lényegesen alatta maradnak a korábbi évek kiadásainak. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad erre mv'Q egynéhány adatot i3Íiioznom. Nem ís szólva az 1930/31. évi zárszámadásról, amelyben a kiadások összege egyes könyvileges tételekkel 1628 millió pengőt tett ki, 1931/32-ben az a zárszámadás szerint 1388 milió pengő volt, 1932/33-ban 1184 milió, 1933/34-ben kereken 1185 milió pengő és a jövő évre előirányzott kiadás 1176 millió. Ugyanez a helyzet a költségvetési hiányok tekintetében is, mert 1930/31-ben a hiány 229 millió pengő volt, 1931/32-ben 180 millió. 1932/33

: ban 108 milió, azután 66 millió és ugyanennyi van előirányozva a most záruló költségvetési évre is. A kiadások alakulásánál figyelembe kell venni azt a nagy nehézséget, amely abból ered, hogy az állami szükségletek kielégítésénél az állami szervezet adott szociális és kulturális szinvonala mellett van egy olyan minimum, amelyen alul a szükséglet-kielégítés hiányából, ha az több éven át tart, nagy veszélyek és részben pótolhatatlan károk származnak. Itt rá kell mutatnom különösen arra a sajnálatos tényre, hogy a költségvetési kiadásoknak több, mint a fele, 54-5% személyzeti természetű kiadás. Ismeretes a t. Ház előtt, hogy nemcsak ez a kormány, hanem az előző kormányok is mily nagy erőfeszítéseket tettek a létszámapasztás terén. Ennek eredménye, hogy a jövő évi költségvetésben is csökken a létszám a közigazgatásnál 762 fővel, az üzemeknél 1894 fővel, összesen tehát 2656 fővel. Nagyon érdekes, ha szembeállítjuk' az 1921/22-ik költségvetési évet a mostanival. Az előbbiben ugyanis a legnagyobb volt a létszám. A közigazgatásnál 1921/22-ben a létszám 104.000 volt és lement 74.0Ö0-re (Peyer Károly: Munkásokat és altiszteket bocsátottak el!), vagyis 30.000 fővel; az üzemeknél 61.000-ről lement 42.000-re, vagyis 19.000 fővel, összesen tehát lement mintegy 50.000 fővel. Ezzel szemben, részben az aktívok csökkenése miatt, másrészt a megszállott területekről történt menekülések folytán jelentékenyen emelkedett a nyugdíjasok és özvegyek száma. Az emelkedés a jövő költségvetési évben a közigazgatásnál 2075, az üzemeknél 1047, 1924/25. óta pedig a közigazgatásnál 12.800, az üzemeknél 16.500 fő. A nyugellátottak száma a közigazgatásnál és az üzemeknél együtt 128.000 fő, amiből, ha az árvákat le is vonjuk, marad 116.000 fő, amivel szemben a ténylegesek száma