Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. az állandó munkásokkal együtt 147.000 fő. A nyugellátottak közé még nincsen beszámítva a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák száma. Nyugellátásokra tehát a költségvetés kiadásaiból 19-7% jut. Ezek a számok élénken bizonyítják, hogy milyen óriási terhet jelent Magyarországra a nyugdíjteher, pedig még azt sem lehet mondani, hogy a nyugdíjak túlmagasan lennének megállapítva, mert az összes nyugdíjasoknak 56-4%-a, az özvegyeknek pedig 61-9%-a havi száz pengőnél kisebb ellátást kap. A nyugdíjtehernek ez a nagy emelkedése világszerte igen számos államban jelentkezik és összefügg a háború előtt megalkotott igen liberális nyugdíjszabályzatokkal, összefügg továbbá a végrehajtott nagy létszámemelésekkel és státusrendezésekkel, amelyek még jobb viszonyok között jöttek létre, részben azonban nagyon indokolatlan időben — lásd az 1919. évi Károlyi-féle nagy státusrendezést — és összefüggnek az utóbbi idők létszámcsökkentéseivel is. Alá kell húznom, hogy nálunk a bajok döntő íorrásaként hozzájárult ehhez az ország megcsonkítása (Ügy va<n! Ügy van!), amely elvette életerőinket, területünk kétharmadát és viszont reánk rótta a menekültek nagy nyűgdíjterhét, amely 80 milliót is meghalad. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen nagy személyi és nyugdíjteher mellett természetesen szükség van a racionalizálás folytatására. (Helyeslés jobbfelöl,) A racionalizálás főindoka az állami és közületi háztartások költség- és tehermentesítése mellett a közönség igényeit és teherbírását figyelembe vevő gyorsabb, jobb és olcsóbb közigazgatás biztosítása. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) A racionalizálás érvényesülési területe az állami főhatóságok, de az alárendelt hivatalok is, továbbá az árltauii üzemek és végül az autonómiák igazgatása. Alkalmazásának tárgyköre hármas: a jogszabályok, a szervezet és az eljárás .racionalizálása. A jogszabályok nagy töimiege sok ^területen áttekinthetetlen ós szövevényes. Rászorul arra, hogy összefoglaljuk, áttekinthetőbbé és világosabbá tegyük. Erre példa a legutóbb ^megalkotott erdőtörvény, az elkészült ipari kódex és a most legközelebb tárgyalásira kerülő iskolafelügyeletli törvény, amelyben ia kultuszminiszter úr egységesíti és egyszerűsíti az »adminisztrációt anélkül, hogy költségeit emelné, sőt még megtakarítást is ér el. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Még számos példát hozhatnék fel ennek iá kérdésnek fontosságára nézve. Kiemelem, hogy az egész közigazgatás állandóan előbbre viendő megreformálásának legfontosabb része a racionalizálás. Visszatérve a tisztviselői kérdésre, a raeioraalizálás útján nyerendő állásmegtakarításokiat a megüresedett állások be nem töltése útján érjük el. (Rassay Károly: Mi lesz, a reformnemzedékkel'?) Ez maga után vonja, hogy kisebb méretűek a felvételek, de a normals tátust imost már fokozatosan elérjük és így új felvételekre is nyílik mód, amiire az utánpótlás és a jövő tisztviselői generáció nevelése szempontjálból szükség van. (Rassay Károly: Kevesebb államtitkárt, több kisebb állást!) A fiatalság kenyérhezjuttatása érdekében a kormány már eddig is gondoskodott arról, hogy több mint ezer diplomás jusson alfcakaaülése 1935 május 6-án, hétfőn. 35 záshoz az állami közszolgálat keretében. (Horváth Zoltán: Az álláshalmoizásokat meg kell szüntetni!) Ami különösen a fiatal mérnökök elhelyezését illeti, almit kereskedelemügyá miniszter koromban szeretettel karoltam • fel, ezeket részben a most említett számon túl is sikerült elhelyezni, amennyiben az Ádob. adatai szerint 1932 közepétől 1934 végéig elhelyezést nyert 824 méimök, akik közül 431 jutott az államra és a közületekre, 393 a maigánalkialmiazásokria, ebből 370 az, iparra. (Horváth Zoltán: Ezek kapnalk havi 80 pengőt! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre igen nehéz itt a megfelelő megoldás, mert az egyik oidaloin parancsoló szülkségfként jelentkezik a létszáimapasztás, a miáslik oldalon viszont az államnak is ki kell vennie résizét a nehéz helyzetben lévő és jövő reménységünket jelentő ifjúságnak kenyérhez juttatásában. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) El is helyezzük őket, amennyire lehet, de ez nem mehet a költségvetés egyensúlyániak veszélyeztetéséig és különösen nem méhet odáig, hoigy azt higyje az ifjúság, hogy ösak a közpálya az elhelyezkedés egyedüli terrénuma. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen,) Igen nagy szükség van arra, hogy a magánpályákon is minél több olyan egyén helyezkedjék el, aki friss lendületet és tudást visz ezekre a pályákra (Helyeslés a jobboldalon és a középen) és gyorsabb ütemet a magángazdaság vérkeringésébe. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezt az ügyet a kormány szívügyének tekinti, (Helyeslés a jobboldalon és a középen), és innen is felhívom a magángazdaságot, hogy az eddigi, elég szerény keretben történt elhelyezéseken túlmenően is sürgősen vegye kezébe ennek a kérdésnek a megoldását. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Erre fel megkezdődnek az elbocsátások. — Zaj.) A személyi kiadásokról beszélve, meg kell emlékeznem arról a nagy odaadásról és áldozatkész munkásságról, amelyet a köztisztviselői kar a mai nehéz időkben tanúsít . és amelyért az egész nemzet háláját és őszinte elismerését érdemelte ki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) E helyről is határozottan meg kell cáfolnom minden olyan időnként felmerülő, átlátszó tendenciájú hiresztelést, mintha a fizetések leszállítására gondolnánk. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Szükség van a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok áttekinthető, egységes összeállítására és megreformálására, különösen négy irányban: (Halljuk! Halljuk!) SÍZ úgynevezett közszolgálati pragmatika, a fegyelmi jog, az illetménykódex és a nyugdíjszabályzatok tekintetében. (Rassay Károly: Már megint?' Hiszen most csináltunk új nyugdíjtörvényt!) A tisztviselőkérdésnél rá kell mutatnom arra, hogy a kormány nagy súlyt helyez a tisztviselők megfelelő továbbképzésére és helyes szelekciójára is. (Helyeslés.) Ezt célozta a gyakorlati közigazgatási vizsgának a múlt évben történt bevezetése, de — miként azt már kereskedelemügyi miniszter koromban bizonyos sikerrel megkezdtem, — szükség van arra is, hogy a tisztviselő necsak az íróasztal mellől meglátható ügyeket ismerje, hanem áttekintése és ismerete legyen az illető hatóság és ügyágazat egész feladatköréről. Ahogyan pl. a bírói pályán az előkészítő szolgálatban ez már meg van valósítva, módot kell adni a fiatal 9*