Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

45Ö Az országgyűlés képviselőházának -i menő vámvédelmet, 40—70 pengő fizetéssel vesznek fel textiltecímikusokat, az ügynököket pedig arra kényszerítik, hogy saját költségükön keressék' fel a feleket, ők fektessenek be pénzt az utazásba, ők viseljék a szállodai és egyéb költségeket, ihogy csak az illető cégnek valamelyes rendeléseket tudjanak hozni. , Jellemző, hogy ez a zsákmányolás mit eredményez. Például a Mabi. beteglétszáma 2200-ról 4800-ra szökött fel. Ez a két szám bizonyítja, hogy a rosszul fizetett és hosszú munkaidő mellett foglalkoztatott munkásoknak milyen a jövedelmük, milyen a keresetük. Ugyanígy lehetne beszélni az ipari munkásokról és itt van a munkásoknak az a rétege, amely a legnehezebb munkát végzi, a bányamunkások, akik életük • veszélyeztetésével hozzák ki a föld alól a szenet. Csak arra hivatkozom, hogy Pécset pár hónappal ezelőtt a munkások elkeseredésükben lementek a föld alá estait mondották, hogy nem jönnek ki előbb, míg újra nem rendezik bérüket és 112 órán keresztül éheztek, nyomorogtak és szenvedtek, mert azt mondották: olyan mindegy, hogy kint pusztulnak-e el éhen, vagy pedig a föld alatt pusztulnak-e el nyomorultul. En akkor be is jegyeztem egy indítványt az előző Képviselőházban s ebben az indítvány- | ban azt kértem, méltóztassék kiküldeni egy bizottságot, amely tanulmányozza ezeknek a bányamunkásoknak életviszonyait. Ezt az indítványomat én most egy határozati javaslatban újra előterjesztem. (Olvasna): »A Képviselőház a szénbányák üzletvitelének és a munkások életviszonyainak tanulmányozása céljából egy25 tagú bizottságot küld ki, amely záros határidőn belül tartozik jelentést tenni a Képviselőháznak. À; bizottság felhatalmaztatik, hogy a szénbányaiparral kapcsolatos összes kérdéseket tegye vizsgálat tárgyává, így a szén termelési költségeket, az anyagbeszerzést, az egyes vállalatok ügyviteli költségeit stb-, ^ továbbá a szénbányákban alkalmazott munkások és tisztviselők jövedelmeit . és mindazon kérdéseket, melyek az üzemben alkalmazott munkások és tisztviselők életszínvonalával összefüggenek. A bizottság tegye vizsgálat tárgyává^ azon beruházásokat^ melyeket a szénbányavállalatok a: forradalom utáni időtől kezdve 1928-ig eszközöltek akár saját alaptőkéjükből, akár pedig azon összegből, melyre nézve felhatalmazásuk volt a szénárba beszámítani és záros határidőn belül amortizálni. A bizottság felhatalmaztatik, hogy • amennyiben szükségét érzi, külső szak- ; értőket meghallgathat, tanácskozásaiba, bevonhat. Az összes hatóságok, minisztériumok és vállalatok kötelesek a bizottságnak az öszszes aidatokat rendelkezésére bocsátani. Jogában áll a bzottságnak az egyes vállalatok üzemi . könyveibe és levelezésébe betekinteni. A bi- '• zottság tagjait mindaddig, míg a jelentés el nem készül, a vizsgálat folyamán tudomásukra j jutott adatokra nézve a köztisztviselőkre érvé- ; riyes, hivatali titoktartás kötelezi.« '-'•'-.'"Nem mondhatja tehát senki, hogy ily módon üzleti titkokat akarnak megtudni, de méltóztassék ezt a dolgot egyszer megvizsgálni, i ; Amikor Angliában a nagy szénválság volt, ; az angol kormány kiküldött egy bizottságot, amely bizottság a képviselőház elé terjesztette | ä szénbányákban dolgozó munkások helyzeté- ; ről szóló jelentését. így képzelem ezt nálunk ! is, és a képviselőháznak akkor még mindig í módja van elhatározni magát, hogy mit szán- ; dékozik tenni. Azt hiszem, egy ilyen bizottság ; Ù. ülése 1935 május êA-én, pénteken. munkája igen eredményes volna abból a szempontból is, hogy mi idézi elő azt, hogy az 'a szén, amelynek mázsája békeidőben 1 korona vagy 90 fillér volt, miért mozog ma 3 pengő körül; mi idézi ezt elő! Tényleg az anyagárak olyan magasak-e vagy az adók vagy a szociális terhek avagy egyéb költségek-e azok, amelyek ezt a drágulást előidézik? A bányavállalatok arra hivatkoznak, hogy sok terhet kell vállainiok. Méltóztassanak ezeket megállapítani, mert ez igenis közérdek és nem közömbös az ország termelése szempontjából, hogy ez a kérdés egyszer kivizsgáltassák, megállapíttassék és elintéztessék. En ugyan továbbmennék és a legszívesebben olyan határozati javaslatot terjesztenék elő, hogy a kormány foglalkozzék azzal, hogy a nyersanyagtermelő üzemeket, bányákat, elektromosműveket és cementgyárakat az állam tulajdonába vegye át, (Egy hang a balközépen; Helyes!) Ezzel árszabályozó hatást gyakorolna és megszüntetné azokat a visszaéléseket, amelyek e téren fennállanak és az egész gazdasági életre kihatnak. Feltétlenül szükségesnek tartom a munkabér kérdésével is foglalkozni. Nem akarok itt nagy számadatokat előterjeszteni, mert hiszen a rendelkezésemre álló idő sem nyújt erre lehetőséget, méltóztassanak azonban megengedni, hogy egy dokumentumot mutassak be, amely tükörképe annak, hogy Magyarországon munkásokat és munkásnőket hogyan használnak ki. A napokban egyik barátom a Váci-út külső részén egy asszonyt látott koldulni. Megszólította, hogy miért koldul. Az illetőt ugyanis látásból ismerte, mert egy ízben segédkezett neki abban, hogy a városnál valamelyes anyagi támogatást kapjon természetben vagy más módon. Megkérdezte tőle, hogy miért koldul. Erre az asszony azt mondotta, hogy azért, mert igaz, hogy a városnál kapott inséglevest, de ezt az inséglevest megvonták tőle azért, mert munkába lépett. Munkába lépett pedig a Mauthner Testvérek Rt. bőrgyárában. A mellékelt boríték és napijegy szerint pontosan le kellett neki bélyegezni, hogy reggel mikor megy be a gyárba, délben mikor jön ki, mikor megy be újra délben és este mikor jön ki. Ezt le kell bélyegezni egy borítékon, amikor is az órát rányomják pontosan a dátummal együtt, hogy mikor jön és mikor megy az illető munkás percről-percre. Ez a munkásnő, Hencz Jánosné, aki a gyárban a 167. számot kapta, egy körülbelül 35 év körüli asszony, akinek három gyermeke van. Ez az asszony dolgozott a Mauthner Testvérek bőrgyárában május 5-étől 8-áig, tehát három napig. Azután elbocsátották, még pedig azért, mert az akkordban előírt mennyiséget, munkát nem tudta elvégezni. Ezen a három napon a következő időt töltötte a gyárban. Az első napon bement 6 óra . 45 perckor — a tanúság szerint — és dolgozott 12 óra 1 percig, bement újra 12 óra 50 perckor és kijött este. 5 óra 10 perckor. Aznap tehát dolgozott 9 órát. A második napon bement újból reggel 6 óra 45 perckor, kijött délben 12 óra 2 perckor, bement újból 12 óra 50 perckor, kijött 5 óra 7 perckor, tehát újból dolgozott 9 órát. A harmadik napon bement reggel 6 óra 45 perckor, és kijött 12 óra 53 perckor, tehát majdnem egy órával többet töltött benn, — minthogy ez fizetési nap — szombat — volt, valószínűleg a fizetéssel, a csomagolással és több más dologgal töltötte az'időt, — és ml^ után 5 órát dolgozott, a gyárból eltávozott. Összesen 23 órát dolgozott. Erre a 23 órára a