Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 19 boríték tanúsága, szerint kapott összesen 1 pengő 44 fillért. (Felkiáltások a baloldalon és a középen: Hallatlan. — Rajniss Ferenc: Abesszíniai rabszolgatartók vannak itt!) Ebből az .1 pengő 44 fillérből levontak adóra 4 fillért, társadalombiztosítási járulékra 14 fillért, maradt tehát 1 pengő 26 fillér. Az asszony tehát 42 fillért keresett naponta. (Felkiáltások a baloldalon és a középen: Hallatlan!) Bevallotta az aszszony, hogy a három gyermekének őrzését a szomszédasszonyra bízta, akinek ezért naponta 20 fillért fizetett. Maradt tehát neki a napi 42 filléres keresetből 22 fillérje. Ha pedig az óránkénti keresetét veszem, akkor keresett óránként 5'4 .fillért.. (Felkiáltások; Hallatlan!) Ez talán hihetetlenül hangzik annak, aki ezt nem ismeri, de itt van a fizetési boríték a Mautner Testvérek bőrgyára bélyegzőjével pontosan lebélyegezve s pontosan kiszámítva az 1 pengő 44 filléres bér. Mindenkinek rendelkezésére áll, métóztassanak meggyőződni az adatok helyességéről. Ez a Mautner Testvérek bőrgyára szállít a hadseregnek is, szállít a közüzemeknek és szállít különböző más intézményeknek; Ez a gyár a borkartell egyik tényezője, egyik fontos Üzeme, amely messzemenő nagy vámvédelemben részesül és ennek a vámvédelemnek a következménye az, hogy egy 35 év körüli munkásasszony, akinek három gyermeke van s aki elmegy ebbe a gyárba dolgozni, mert úgy érzi, hogy talán megkeresi azt, amire a gyermekeinek szüksége van. kap erre a három napra 1 pengő 44 fillért. (Felkiáltások bal felől: Hallatlan!) En több ilyen adatot is tudnék idehozni, tömegével tudnám idehozni az adatokat a különböző gyárakból. Itt van pl. a Lódenposztógyár, ahol a munkásnők 90 órára keresnek 4-5-6 pengőket. Es még van egy egész csomó ilyen üzem, ahol nem magyarok', hanem idejött galíciaiak — nem kifogásolom a nemzetiségi hovatartozásukat, csak éppen megemlítem '— rendeztek be itt üzemet és rongyokból csinálnak szövetet, lódenposztót, és a legsiralmasabb, legrongyosabb béreket: fizetik az alkal-. mazottaiknak. (Propper Sándor: Ezekből kormány főtanácsos ok lesznek!) Az ember sokszor csodálkozik azon, hogy akad munkás, aki még ezért a bérért is vállalja a munkát. Ennek a rendszernek a termeivényei tehát az egyik oldalon az 1 pengő 44 filléres három napi keresetek, a másik oldalon pedig a kegyelmes urak, akik félmilliókat fizetnek ezekért a címekért. (Szabó József: így azután fizet-, hétnek! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az ötszázezer pengőt mire fordítják?) Talán a túloldalon meg tudnák mondani. (Felkiáltások a bal-: oldalon és a szélsőbaloldalon: Választási célokra. — Szabó József: Tessék a sok plakátot megnézni, nem látni a házakat a plakátoktól!) Minthogy ilyen visszaélések történnek és a munkásság semmiféle védelemben nem részesül, kénytelen vagyok újból megsürgetni, hogy a kormány hajtsa végre azt a törvényt, amelyet már 1932-ben megalkotott a törvényhozás a minimális munkabérekről és amelyet tisztán a GyOSz kedvéért nem hajtottak végre, abból indulva ki, hogy ez az üzemekbe való beavatkozást jelenti. Ha ilyen példákat látunk, akkor minden kormánynak be kell avatkoznia, nem várni, hanem egyenesen kötelessége megvédeni a munkást ez ellen a kizsákmányolás ellen, mert az uzsorással szemben is tudtak törvényt csinálni, ennél nagyobb uzsora pedig ülése 1935 május 2U-én, pénteken. 451 nincs, (Propper Sándor: Ügy van! Ügy van!) mint a munkabérnek ez a kiuzsorázása, ami itt történik és amit itt látunk. Méltóztassanak tehát védelmet nyújtani és megállapítani azt, hogy mennyi az a legkisebb ibér, ami mellett valakit foglalkoztatni lehet. ', . Benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »Tekintettel a munkabérek és

J a fizetések egyoldalú, nagymértékű csökkentésére és az 1932 :XIX. tc.-ben a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó genfi egyezmény becikkelyezésére, utasítsa a Képviselőház a kormányt a megélhetést biztosító legkisebb mainkaJbérek megállapításáról szóló törvényjavaslat benyújtására.« (Helyeslés balfelől.) Még egy kisebb jelentőségű dolgot említek fel, amelyet ugyancsak el lehet intézni, ha at kormányban szociális érzék van. Aki jár a főváros villamosain^ és autóbuszain, láthatja, milyen emberfeletti munkát végeznek ezek az alkalmazottak, akik ezeken a kocsikon szolgálatot teljesítenek kora reggeltől késő estig,, Rábízza a város egy nagy értékét, egy ilyen kocsinak a vezetését, amelyre ha nem vigyáz és összetöri, bizony nagy vagyoni kart okozhat, de nemcsak vagyoni kárt okozhat, hanem a bent ülő emberek életbiztonságát is veszélyeztetheti, tehát a rábízott vagyont és emberéletet. Nincs értelme, hogy ezeket az embereket ok nélkül és feleslegesen még zaklassák és kényszerítsék arra, hogy akkor is, amikör utas nincs, álljanak. Engedjék meg, hogy amikor 'a forgalom ezt lehetővé teszi, tehát olyan helyeken, ahol kicsi a forgalom, ezek az emberek, akik egész nap állnak a villamos és az autóbusz hátsó perronján és tűrik a közönség lökdösődését, ideges szidalmazását és ennek ellenére, szinte azt lehet mondani, baromi türelemmel végzik ezt a munkát, — és most a tavaszi vásár alkalmával is mindenki meggyőződhetett róla, hogy milyen előzékenyen, milyen tapintatosan igazítják útba a vidékről és a külföldről idejötteket — leülhessenek a villanyos kocsiban. Például vannak kocsik, amelyek Újpestről jönnek be a nyugati pályaudvarig és három-négy utas van bennük. Kérdem, kinek árt, ha az a villamoskalauz az ajtó melletti padkára leül, együtt jön be azokkal az utasokkal és csak akkor áll fel, amikor valamelyes hivatalos teendője van? Ugyanez áll az autobuszkalauzokra is. Ezt külföldön mindenütt megengedték (Egy hang a középen: Nem áll!) De igen! Sőt külföldön -rott, ahol súlyt helyeznek a személyzetre — a vasúti kalauznak egy külön fülkéje van, ahol nemcsak asztala van, hogy azon az írásbeli munkáját elvégezhesse, hanem gázrezsó is van, ahol megmelegítheti az ebédjét és ebben a fülkében még egyéb kényelmet is találhat, az az ő szobája, amelyben tartózkodhatok. Nem látom be tehát, hogy amikor a főváros már kérte ezt egy feliratban, a kereskedelemügyi miniszter riumban miért kell ezen rajtaülni és miért nem lehet ezt a problémát elintézni. Az .eddigi minisztereknél hiába sürgettük, talán az új reformkormánynál nagyobb sikere lesz ennek az ügynek és végre már meglehet ezt a kérdést is oldani ezeknek a munkásoknak érdekében. Sok szó esett itt arról, hogy munkaalkalmakat kell teremteni és munkalkalmàkat lehet teremteni. Legyen szabad rámutatnom arra és a legnyomatékosabban hangsúlyoznom,' hogy Budapesten és Magyarországon egyáltalában nem kellene a munkanélküliségnek' ilyen arányúnak lennie, azért, mert hiszen megfelelő összegű tőke rendelkezésre áll nagyarányú közmunkák és közművek létesítésére. A Társadalombiztosító Intézetnek 35 millió pen67*