Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 1

Û. ülése 1935 május U~ên, pénteken. 445 juk, de a vérünket, amivel alkotni teremteni akarunk, hagyják meg nekünk. Mélyen t Képviselőház! Meggyőződésem az, hogy most, miután a mezőgazdaságnak és iparnak különbőz» oldalait igen kisrészben bemutattam, egy kitoló elrendezés, a védettségnek további időkre való megállapítása semmi körülmények között sem hozhat nyugalmi állapotot. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarom felsorolni, mert esetleg megint kifogásolni fogják, de ha arra utalok, hogy 1934-ben 12 miniszterelnöki és pénzügyminiszteri rendelet jelent meg, (Kun Béla: Folt hátán folt!) akkor meggyőződésem az, hogy a gazdaadósságokat nem lehet tovább ilyen alapon elrendezni. A rendeletek tömegénél még mi, jogászok is abba a helyzetbe kerülünk, hogy nálunk is hosszú tanulmányt igényel az, hogy tanácsot tudjunk adni a gazdaközönségnek, azoknak, akik hozzánk fordulnak. Meggyőződésem, hogy a gazdaadósság rendezését csak egy gyökeréig hatoló azonnali intézkedéssel lehet megoldaniErre vonatkozóan azt mondhatják, hogy könnyű ezt mondani, de nehéz megcsinálni. Itt rá akarok mutatni arra, amit talán összehasonlításom téves értelmezéséből egyesek következtethetnek, hogy én semmiféle osztállyal és semmiféle érdekképviselettel szemben nem foglalok állást. En nem akarom az ipar és kereskedelem élvezett előnyeit elvenni, hanem igenis biztosítani akarom a mezőgazdaság számára és azt akarom, hogy a mezőgazdaság ugyanazon előnyökben tudjon részesülni, amelyekben részesült a mai napig az ipar, a kereskedelem, a bank és a kartel is. En a kényszeregyezség bevezetését akarom mezőgazdasági értelemben. Amikor a gazdaadósságok rendezéséről van szó, dogmákról és fikciókról vitatkoznak, és azt mondják, nem lehet hozzányúlni a telekkönyvi joghoz, mert ha hozzányúlunk, összedől jogrendszerünk. Mélyen t. Ház! Mi most nem dogmákat, nem fikciókat, nem jogokat akarunk menteni, hanem emberéletet, a magyar élet, a magyar nemzetgazdaság fundamentumát, a magyar mezőgazdaságot. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem mondhatjuk tehát azt, hogy a telekkönyvi jog, a telekkönyvi rangsor esetleg akadálya a rendezésnek. Én nem akarom azt, hogy jövőre egy végleges kényszeregyesség tétessék lehetővé a gazdáknak, hanem azt szeretném és azt kívánnám, hogy Ideiglenesen függesztessék fel ez a telekkönyvi jog, ez a telekkönyvi rangsor és adjunk lehetőséget a gazdáknak, hogy ugyanabban az előnyben részesülhessenek, mint azok az iparosok és kereskedők, akik áruhitelt kaptak, vagyonukat sokszorosan meghaladóan, míg a gazdák most sem tudnak hitelt kapni, még egy fillért sem, hogy jövőjüket biztosíthassák. Miért ne lehetne biztosítani ezt a helyzetet a magyar mezőgazdaságnak a telekkönyvi jog felfüggesztésével és a kényszeregyesség! lehetőség bevezetésével, mikor mint jogász, meggyőződésből állíthatom, hogy itt a jogrenden semmiféle sérelem nem fog történni? Ha a kereskedők és iparosok adósságaik 40%-ának megfizetésével mentesülni tudtak súlyos terheiktől, akkor a magyar gazdák is megérdemlik ezt. Es itt rá akarok mutatni arra az egyoldalú felfogásra, amelyet a TEBE egy jelentésével kapcsolatban előadott, amelyet szórói-szóra idézek (olvassa): »A tanácskozásokon, amelyeken alkalmunk volt résztvenni, ismételten és nem egy ízben kellett hevesen védekezni azon felfogások ellen, amelyek mindig újabb és újabb, a hitelezők jogait korlátozó intézkedések keresztülvitelét célozták.« Mélyen t. Ház! Meggyőződésem, hogy a Tébe., illetőleg a hiteladó szervek nem gondolták meg a dolgot akkor, amikor ezt jelentésükbe, jegyzőkönyvükbe bevették, mert a hiteiintézeteknek, a bankoknak, a karteleknek és minden magyar érdekeltségnek igenis az az érdeke, hogy tiszta helyzet álljon elö a magyar mezőgazdaság szempontjából. A magyar mezőgazdaság megerősítése, a régi hiteléletbe való bevonása nem az adósok, hanem igenis a hitelezők érdeke, mert a hitelélet, a hitelintézetek egészséges vérkeringése addig nem tud megindulni, amíg ez a súlyos fekély egy operáló késsel ki nem fog operáltatni és a magyar mezőgazdaság a mai naptól kezdve egészséges állapotba vissza nem helyeztetik. (Éljenzés és taps jobb felől é$ a középen.) A magyar hiteléletet, a hitelintézeteket elsősorban érdekli a magyar mezőgazdaság helyzete, mert nem egészséges helyzet az, hogy a hitelintézetek és hitelérdekeltségek az ipari érdekeltségek felé orientálódnak, azért, mert azok máról-holnapra való lehetőséget bztosítanak a tőke kamatozására. A magyar mezőgazdaság állandó fundamentum, amelyre évszázadok óta építhetett ez a nemzet és épített minden polgára és ezt rombadönteni, e helyett egy új, mondhatnám még ki nem próbált érdekeltségi érdeket behozni veszélyes és szerintem lelkiismeretlenség. TJjra hangsúlyozni akarom, hogy a védettséget — hogy így fejezzem ki magamat — az iparnak és a kereskedelemnek is helyeslem megadni, de ugyanazokat az előnyöket követelem a magyar mezőgazdaság részére. (Taps jobbfelöl és a középen.) Itt le akarom szögezni, hogy a magyar állam 175 millió pengő kifizetését elvállalva, ő a maga részéről eleget tett annak, amit a magyar mezőgazdaság megerősítésére szükségesnek látott, a további áldozatokat saját érdekében és egy magasabb nemzeti érdekből igenis hozzák meg a hitelszervezetek, (Taps jobb felől és a középen) ^ azok a hitelszervezetek, amelyeknek fennállási lehetősége éppen a mezőgazdasági rentabilitásától függ. Itt rá akarok mutatni arra, hogy ennek a hitelkérdésnek, a kényszeregyességi kérdésnek elrendezése, az újonnan összevont altruista intézetekre hárítja a legsúlyosabb követelményeket és meggyőződésem, hogy ezeknek az elintézése kizárólag az altruista intézetekre kell, hogy bízassék, mert akkor semmi körülmények között nem történhetik meg az, hogya magyar ipar és a magyar kereskedelem hátrányt szenved. A magyar kereskedelemnek és a magyar iparnak a hitelezői szerve akkor is megfog maradni, de legyen a magyar 'mezőgazdaságnak is egy az úgynevezett 4 altruista intézetből újonnan létrejött hatalmas hankszervezete, amely minden körülmények között biztosítja a magyar mezőgazdaság hiteligényét. A magyar államnak itt legfeljebb egy-két adó- és illetékkedvezményi terhe lehet, ezeket azonban meggyőződésem szerint könynyen fogja elviselni akkor, ha ennek eredménye az egész magyar államháztartás megerősítése lesz, mert amint ezt beszédem elején is hangsúlyoztam, ha az az alap, amelyre az egész építmény —^ kartel, bank és minden — erős, akkor nem érheti ezt az országot semmi néven nevezhető meglepetés. Igenis újból hangsúlyozom, a magyar kisgazdatársadalom és a