Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1935 május H-én, pénteken. 423 dék nélküli (beváltása. Hogy azok az ígéretek, amelyek nemcsak a választások alkalmával képviselőtársaink részéről, hanem illetékes helyről és kormányférfiak részéről is elhangzottak, be fognak-e váltatni, ez a nagy kérdés. Mi, a keresztény párt, itt állunk és fogunk állani, mint élő lelkiismeret és mindenkor számon fogjuk kérni a túloldaltól, hogy milyen mértékben és milyen ütemben fogja a kormány ezeket a nagyfontosságú javaslatokat a Ház elé hozni és a köz javára miként fogja ezeket a törvényjavaslatokat megszavaztatni. Azt hiszem, ennék a Háznak az a legnagyobb feladata, hogy az igen t. kormányt rábírja arra, hogy ezeket a javaslatokat a Ház elé terjessze, vagy kényszerítse rá, ha a helyzet úgy hozza magával, hogy ezek az úgynevezett reformjavaslatok ide kerüljenek a Képviselőház elé és azok az Ígéretek, amelyek sokszor igen komolyak, sokszor kevésbbé komolyak voltak, valóra is váltassanak. De ha én ezeket az Ígérgetéseket nézem és figyelem, akkor engem mélységes aggodalom tölt el, mégpedig azért, mert nem látom annak a lehetőségét, hogy ezeket az Ígéreteket az igen t. kormány az egész vonalon be tudja váltani. Mélyen t. Ház! Teljesen igazat adok több képviselőtársamnak, akik előttem a vitában erről az oldalról résztvettek, amikor azt mondják, hogy a költségvetésnek ez a mérete közelről sem elegendő arra, hogy az úgynevezett reformjavaslatok jelentékeny része tmeg is valósíttassék. Ebben a költségvetésben, amely előttünk fekszik, rendkívül kevés újat látunk. Őszintén meg kell mondanom, hogy ha új dolgokat^ keresünk, legfeljebb csak egyre találunk és ez az egy az iparügyi minisztériumnak leendő felállítása. Az iparügyi minisztérium felállítására felvett költségeket rendkívül sokan túl nagynak mondották. Én azok közé tartozom, akik megállapítják, hogy a költségvetésbe az iparügyi minisztérium felállítására felvett összeg közelről sem lesz elegendő és éppen ezért nem sokallom ezt a költséget a minisztérium felállítására, inert ha mindazokat a szociálpolitikai vonatkozású kérdéseket, mindazokat a munkáskérdéseket, gazdasági kérdéseket és ipari kérdéseket, amelyeknek megoldását a kereskedelemügyi miniszter úr múltkori beszédében a Háznak beígérte, ennek a minisztériumnak a kereskedelemügyi miniszter úr meg fogja, vagy meg akarja oldani, akkor meg méltóztatnak látni, hogy a felvett összeg igenis kevés. Én ezt az összeget nem sokallom, sőt jobban szerettem volna, ha sokkal nagyobb összeg állt volna rendelkezésre. Ha ezt a költségvetést nézem és figyelem, azt látom, hogy két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a kormányzat az előirányzatban rendkívül szűkkeblű volt, hogy az előirányzat nem elegendő ezeknek a kérdéseknek megoldására, a másik pedig az, hogy azok a beígért reformok, amelyeket az igen t. kormány nemcsak a választások alatt, hanem előtte és utána is tett, úgyszólván a maguk egészében megvalósíthatatlanok. Mélyen t. Képviselőház! Nekünk, a Háznak, főképpen pedig a túloldalnak tehát — mint említettem — legfontosabb és legsürgősebb feladatunk, hogy a kormányzatot rábírjuk arra, hogy ezek a reformjavaslatok idekerüljenek a Ház elé. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyes!) Én teljes egészében helyeslem a kormánynak azt a felfogását, hogy elsősorban gazdasági vonatkozású javaslatokkal méltóztatnak jönni, (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Ezek a legfontosabb kérdések, ezekkel foglalkozzunk mielőbb (Úgy van! Ügy van! balfelől.) és ezekkel foglalkoztatva a Házat, nyugodtan fel lehet áldozni a nyári szünetet is egy életerős, új, munkaerővel meginduló Képviselőháznak. Amikor azonban ezekkel a gazdasági javaslatokkal végeztünk, vagy akár ezekkel parallel — szeretném — ha a kormány nemcsak gazdasági vonatkozású javaslatokkal állana itt elő, hanem más javaslatokkal is. (Mózes Sándor: Szociális problémákkal!) Egyet említek meg: (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Halljuk!) a családvédelem kérdését. (Mózes Sándor: Nagyon helyes!) A családi élet szentélyének megvédése az állam egyik legfőbb érdeke. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A család lelki és anyagi elesettségét minden körülmények között meg kell akadályozni. Azoknak a kiváló szakférfiaknak a munkája, akik ezzel a kérdéssel hosszú időn át foglalkoztak, nemcsak tiszteletet, hanem elismerést is érdemel nemcsak a kormányzat, hanem az egész közvélemény részéről is. Sokan azt mondják, hogy a mai idők nem alkalmasak a családvédelmi kérdés megoldására. Én nem ezen az állásponton vagyok. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy alkalmas, mint különösen az utolsó esztendőben tapasztalható az a nagy ráfigyelés, az a nagy érdeklődés, amelylyel az egész társadalom a maga egészében foglalkozott e problémával. Különösen az utolsó esztendőben úgyszólván minden szellemi megmozdulásnak ez volt a tengelye. Ha a család lelki védettségét nézem, akkor azt kell mondanom, hogy szinte korszakalkotó lépés volt az, hogy a világviszonylatban is egyik leghatalmasabb jogi elme: Magyarország hercegprímása ilyen törvényjavaslatot készített. Ha jól tudom, ez à törvényjavaslat az igen t. kormány előtt fekszik. A kormány erről idő előtt nem nyilatkozott, helyesen tette. A sajtó is nagyon óvatosan kezeli ezt a nagyon, de na gyón fontos kérdést. Csodálkoznom kell viszont azon, hogy igen tiszteletreméltó helyek maiakkor foglalkoztak ezzel nem jóindulatúan, mielőtt még tudták volna, hogy ennek a törvényjavaslatnak mi a tendenciája, hogy az mit foglal magában. Magam sem ismerem a törvényjavaslat szövegét, annyit viszont mondhatok: nem hiszem, hogy a családvédelmi törvényjavaslat, a felekezetek között fennálló viszony megváltoztatását célozná. De úgy gondolom, hogy igenis az egyes felekezetek és az állam közötti relációnak Krisztusibb alapra való helyezését sürgeti; azt is kell sürgetnie. Sokkal Krisztusibb alaora kell helyezni a családvédelmet, mint ahogy helyezték a régi liberális érában, 40 esztendővel ezelőtt. De nemcsak a család lelki életét kell megvédeni, hanem feltétlenül sürgősen gondos; kodni kell arról is, — és ennek kell a Ház első feladatának lennie, — hogy a család szociális gondoskodásával is foglalkozzék a Ház. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni, mert azt hiszem, bőven lesz módunk és alkalmunk erre akkor, ha az igen t. kormány a Ház elé terjeszti ezt a javaslatot. Határozati javaslatot sem nynjtok be azért, mert hiszen ilyen törvényjavaslat benyújtása nemcsak a kormány programmjában van, hanem úgy tudom, illetékes helyről erre pozitív ígéretek is vannak. De, mondom, az anyagi védettséget is feltétlenül sürgetni kell, mert igazságtalan pl. az, hogy egy bét-, vagy többgyermekes családapa ugyanúgy adózzék, mint az egykés családapa, vagy a gyermektelen családfő.