Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1935 május H-én, pénteken. 423 dék nélküli (beváltása. Hogy azok az ígéretek, amelyek nemcsak a választások alkalmával képviselőtársaink részéről, hanem illetékes helyről és kormányférfiak részéről is elhang­zottak, be fognak-e váltatni, ez a nagy kér­dés. Mi, a keresztény párt, itt állunk és fogunk állani, mint élő lelkiismeret és mindenkor számon fogjuk kérni a túloldaltól, hogy mi­lyen mértékben és milyen ütemben fogja a kormány ezeket a nagyfontosságú javaslato­kat a Ház elé hozni és a köz javára miként fogja ezeket a törvényjavaslatokat megszavaz­tatni. Azt hiszem, ennék a Háznak az a legna­gyobb feladata, hogy az igen t. kormányt rá­bírja arra, hogy ezeket a javaslatokat a Ház elé terjessze, vagy kényszerítse rá, ha a hely­zet úgy hozza magával, hogy ezek az úgyne­vezett reformjavaslatok ide kerüljenek a Kép­viselőház elé és azok az Ígéretek, amelyek sokszor igen komolyak, sokszor kevésbbé ko­molyak voltak, valóra is váltassanak. De ha én ezeket az Ígérgetéseket nézem és figyelem, akkor engem mélységes aggodalom tölt el, mégpedig azért, mert nem látom annak a lehe­tőségét, hogy ezeket az Ígéreteket az igen t. kormány az egész vonalon be tudja váltani. Mélyen t. Ház! Teljesen igazat adok több képviselőtársamnak, akik előttem a vitában er­ről az oldalról résztvettek, amikor azt mond­ják, hogy a költségvetésnek ez a mérete közel­ről sem elegendő arra, hogy az úgynevezett reformjavaslatok jelentékeny része tmeg is valósíttassék. Ebben a költségvetésben, amely előttünk fekszik, rendkívül kevés újat látunk. Őszintén meg kell mondanom, hogy ha új dol­gokat^ keresünk, legfeljebb csak egyre talá­lunk és ez az egy az iparügyi minisztériumnak leendő felállítása. Az iparügyi minisztérium felállítására felvett költségeket rendkívül so­kan túl nagynak mondották. Én azok közé tartozom, akik megállapítják, hogy a költségvetésbe az iparügyi minisztérium felállítására felvett összeg közelről sem lesz elegendő és éppen ezért nem sokallom ezt a költséget a minisztérium felállítására, inert ha mindazokat a szociálpolitikai vonatkozású kér­déseket, mindazokat a munkáskérdéseket, gaz­dasági kérdéseket és ipari kérdéseket, amelyek­nek megoldását a kereskedelemügyi miniszter úr múltkori beszédében a Háznak beígérte, en­nek a minisztériumnak a kereskedelemügyi mi­niszter úr meg fogja, vagy meg akarja oldani, akkor meg méltóztatnak látni, hogy a felvett összeg igenis kevés. Én ezt az összeget nem sokallom, sőt jobban szerettem volna, ha sokkal nagyobb összeg állt volna rendelkezésre. Ha ezt a költségvetést nézem és figyelem, azt látom, hogy két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a kormányzat az előirányzatban rend­kívül szűkkeblű volt, hogy az előirányzat nem elegendő ezeknek a kérdéseknek megoldására, a másik pedig az, hogy azok a beígért reformok, amelyeket az igen t. kormány nemcsak a válasz­tások alatt, hanem előtte és utána is tett, úgy­szólván a maguk egészében megvalósíthatat­lanok. Mélyen t. Képviselőház! Nekünk, a Háznak, főképpen pedig a túloldalnak tehát — mint em­lítettem — legfontosabb és legsürgősebb felada­tunk, hogy a kormányzatot rábírjuk arra, hogy ezek a reformjavaslatok idekerüljenek a Ház elé. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: He­lyes!) Én teljes egészében helyeslem a kormány­nak azt a felfogását, hogy elsősorban gazdasági vonatkozású javaslatokkal méltóztatnak jönni, (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Ezek a legfonto­sabb kérdések, ezekkel foglalkozzunk mielőbb (Úgy van! Ügy van! balfelől.) és ezekkel foglal­koztatva a Házat, nyugodtan fel lehet áldozni a nyári szünetet is egy életerős, új, munkaerő­vel meginduló Képviselőháznak. Amikor azonban ezekkel a gazdasági javas­latokkal végeztünk, vagy akár ezekkel parallel — szeretném — ha a kormány nemcsak gazda­sági vonatkozású javaslatokkal állana itt elő, hanem más javaslatokkal is. (Mózes Sándor: Szociális problémákkal!) Egyet említek meg: (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Halljuk!) a családvédelem kérdését. (Mózes Sándor: Na­gyon helyes!) A családi élet szentélyének meg­védése az állam egyik legfőbb érdeke. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A család lelki és anyagi elesettségét minden körülmények között meg kell akadályozni. Azoknak a kiváló szak­férfiaknak a munkája, akik ezzel a kérdéssel hosszú időn át foglalkoztak, nemcsak tiszteletet, hanem elismerést is érdemel nemcsak a kor­mányzat, hanem az egész közvélemény részéről is. Sokan azt mondják, hogy a mai idők nem alkalmasak a családvédelmi kérdés megoldásá­ra. Én nem ezen az állásponton vagyok. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy alkalmas, mint kü­lönösen az utolsó esztendőben tapasztalható az a nagy ráfigyelés, az a nagy érdeklődés, amely­lyel az egész társadalom a maga egészében fog­lalkozott e problémával. Különösen az utolsó esztendőben úgyszólván minden szellemi meg­mozdulásnak ez volt a tengelye. Ha a család lelki védettségét nézem, akkor azt kell mondanom, hogy szinte korszakalkotó lépés volt az, hogy a világviszonylatban is egyik leghatalmasabb jogi elme: Magyarország hercegprímása ilyen törvényjavaslatot készí­tett. Ha jól tudom, ez à törvényjavaslat az igen t. kormány előtt fekszik. A kormány erről idő előtt nem nyilatkozott, helyesen tette. A sajtó is nagyon óvatosan kezeli ezt a nagyon, de na gyón fontos kérdést. Csodálkoznom kell viszont azon, hogy igen tiszteletreméltó helyek mai­akkor foglalkoztak ezzel nem jóindulatúan, mielőtt még tudták volna, hogy ennek a tör­vényjavaslatnak mi a tendenciája, hogy az mit foglal magában. Magam sem ismerem a törvényjavaslat szö­vegét, annyit viszont mondhatok: nem hiszem, hogy a családvédelmi törvényjavaslat, a fele­kezetek között fennálló viszony megváltozta­tását célozná. De úgy gondolom, hogy igenis az egyes felekezetek és az állam közötti reláció­nak Krisztusibb alapra való helyezését sürgeti; azt is kell sürgetnie. Sokkal Krisztusibb alaora kell helyezni a családvédelmet, mint ahogy helyezték a régi liberális érában, 40 esztendő­vel ezelőtt. De nemcsak a család lelki életét kell meg­védeni, hanem feltétlenül sürgősen gondos; kodni kell arról is, — és ennek kell a Ház első feladatának lennie, — hogy a család szociális gondoskodásával is foglalkozzék a Ház. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesebben foglal­kozni, mert azt hiszem, bőven lesz módunk és alkalmunk erre akkor, ha az igen t. kormány a Ház elé terjeszti ezt a javaslatot. Határozati javaslatot sem nynjtok be azért, mert hiszen ilyen törvényjavaslat benyújtása nemcsak a kormány programmjában van, hanem úgy tu­dom, illetékes helyről erre pozitív ígéretek is vannak. De, mondom, az anyagi védettséget is feltétlenül sürgetni kell, mert igazságtalan pl. az, hogy egy bét-, vagy többgyermekes család­apa ugyanúgy adózzék, mint az egykés család­apa, vagy a gyermektelen családfő.

Next

/
Thumbnails
Contents