Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

420 Az Országgyűlés képviselőházának Mkvidáeiós eljárás is megindul. Mintihogy ők azokat a földeket magas terményárak mellett terhelték meg, közben azonban a terményárak zuhanása miatt nem tudtak eleget tenni kötelezettségüknek, ennélfogva szükséges, hogy ugyanilyen arányban mérsékeltessenek as ő adósságaik is, és ők hosszúlejáratú kamattal rendezhessék a fennmaradt részletet. Szerintem ezt csak ilyenformán lehet megnyugvással véglegesen megoldani. Ott van a vetőmagkölcsön is., A tavalyi esztendőiben nem termett a gazdáknak semmi, kaptak nemesített bánkúti vetőmagot. Most a fagy által éppen ezek a nemesített vetőmagból kisarjadt búzák fagytak le száz százalékban. Most a gazdáknak vissza kellene terítendők ezeket a vetőmagvakat. En úgy hiszem, hogy méltányos eljárás lenne, ha haladék adatnék nekik, vagy teljesen elengedtetnék ez a vetőmag, amely még inkább kárt okozott, mint segített a mai helyzet szerint. Vagy pedig jövő termésig haladék adatnék nekik a vetőmag visszatérítésére. (Helyeslés jobb felől) Megállapíthatjuk, hogy a falun a jómódú gazda fogalma ismeretlen, ilyen nincs. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha akad valaki, aki adóit és közterHieit pontosan kifizeti, arra ujjal mutogatnak, hogy itt van egy emiber, akinek nincs adóihátraléka. (Egy hang jobbfelől: Sajnos, így van!) Ez bizony elég szomorú eset, amelynek okára már igen sokan rámutattak. Éppen ezért én nem kívánom mindezt megismételni, mindössze csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a gazdavédelemre is fokozott gond fordíttassék, a termények M Vil El lehetőség szerint emeltessék fel, a közszükségleti, háztartási és iparcikkek ára pedig szorítta,ssék le, hogy az agrárolló összeszűkülésével valahogyan egy^ találkozás jöjjön létre és így a gazdák megélhetése a jövőt illetően biztosítva legyen. A falu másik nagy sebe és betegsége az adóterhek nagy súlya és nem igazságos, nem méltányos elosztása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tessék például elővenni egy tiszántúli gazda adóívét, különösen, ahol felekezeti iskolák és ármentesítő társulatok vannak és ahol közös kezelésbe van adva az egyházi adó. Horribilis öszszeg jön ki. Megállapíthatjuk, hogy maga a földadó nem olyan magas, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a gazdák nem is panaszkodnak nagyon a földadóra, az állami egyenes földadó magasságára. Úgyhogy itt tulajdonkeppen ki lehetne küszöbölni az esetleges sérelmeket azzal, hogy ahol jogos panaszt emelnek, hogy a rosszabb minőségű földeket jobb földekké nyilvánították, a hiba igazíttassák ki és ezzel a kérdés már rendben is van. A házadó ellenben igen magas, különösen a kisemberek házadója. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha egy kamrára egy tenyérnyi ablakot tesznek, akkor a ház már kétszobásnak számít és körülbelül 14 pengő az egyenes állami házadó, aminek a sallangjai és mellékesei azután — jól tudjuk — borzalmas módon megnövelik a terhet. Sajnos, az adóztatás terén gyökeresen könnyíteni azért nehéz, mert éppen ezek a mellékes adók magasak. Az úgynevezett önálló, autonóm testületek, szervek adósodtak el, a vármegyék, a községek, az egyházak, már pedig az állam csak úgy tudna itt adócsökkentést végezni, ha ezeket a testületeket és szerveket megsegítené s ezáltal ezek adóikat csökkentenék. Rá kell itt mutatnom az adózásnak amaz igazságtalan voltára, amely éppen az egyházi iskolai adózásnál és a társulati adózásnál történik. Milyen helyzetben van például nálam egy adózó polgár? Sarkadun van községi iskola, van 19. ülése 1935 május ÎU-én, pénteken. I állami iskola és van felekezeti iskola. Az adózó polgár állami adójában hozzájárul az állami iskolák fenntartásához, a községi pótadóban a községi iskola fenntartásához, a felekezeti adóban pedig a felekezeti iskolák fenntartásához. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tisztelettel kérdem, mivel járul hozzá ezzel szemben a Magyar föld Rt. és a Cukorgyár Rt. Sarkadon a felekezeti iskolák fenntartásához? Én kérem az arra hivatott szerveket és a t. Házat, hogy vezettessék be az ágynevezett kultúradó a holland rendszer szerint. (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes!) Mindössze 5% adóról lenne szó és ezáltal ez az égető, nehéz kérdés meg lenne oldva és nem mentesülnének a kartelek, trösztök, vállalatok és nagybankok ettől a tehertételtől és nem tolódnék ez át nagymértékben éppen a falusi lakosságra, a gazdákra. (Helyeslés.) Ugyanez áll az ármentesítő-, a társulati adókra is, hiszen végeredményben úgy az iskoláztatás, mint a földnek művelésre alkalmassá tétele állami feladat.. Az egyházak éppen csak viselik önként ezeket a kötelezettségeket, de bármikor lemondhatnak róluk. Állítom, hogy csakis az ármentesítő társulatok államosítása révén és a kultúradó behozatala révén könnyíthetünk lényegesen a gazdáknak, a falusi közönségnek helyzetén, akikről megállapítottuk, hogy legjobban meg vannak terhelve adókkal. Most azután egy másik kérdésre kell áttérnem, éppen az iskoláztatással kapcsolatosan ... (Zaj.) Elnök: A képviselő urak egymásközti beszélgetéseiket ne idebenn méltóztassanak elintézni. vitéz Leel-Össy Árpád: ...egyházaink szomorú helyzetére. Azt hiszem, nem is szükséges hangsúlyoznom a t. Ház előtt, hogy az egyházak milyen terheket viselnek és milyen kulturális tevékenységet fejtenek ki. Itt erkölcsi és anyagi megújhodásról beszélünk. Ezekből az egyházakat semmi körülmények között kikapcsolni nem lehet. {Farkasfalvi Farkas Géza: Valláserkölcs nélkül nincs élet!) Űgy van, én is osztom t. képviselőtársam véleményét, mert jól tudjuk, hogy az erényeknek, az erkölcsöknek a veteményes kertjei éppen az egyházak. Az egyházak történelmi hivatásuknak mindenkor eleget tettek a múltban is. Mindegyik kitermelte a maga nagyjait és mindent elkövetett a hitéletnek, az erényeknek minél magasabb színvonalra való fokozására, öntudatos keresztények és honpolgárok nevelése által. És micsoda jutalmazást kaptak ezért a sok-sok szolgálatért — mondjuk — a református, vagy — mondjuk általában — a protestáns egyházak. A katolikus keresztény testvérek helyzetét nem ismerem, ehhez nem szólhatok hozzá; természetesen, ha az ő helyzetük -is ez, akkor az összes egyházak helyzetéről beszélek. Hogyan méltányolták az egyházak szolgálatait a múltban? Az adócsökkentésig államsegélyek fokozatos megvonásával a tanítói fizetéskiegészítő államsegélyek csökkentésével, úgyhogy míg a múltban fizetett az iskolafenntartó egyház 10 százalékot és 90 százalékot az állam, most ez megfordult és az egyházak fizetnek 50—60—70, sőt 80 százalékot és az állam csak minimális tétellel járul hozzá a tanítók fizetéséhez. Ott van a tanítói nyugdíjjárulék. A múltban egy tanító után 24 aranykoronát fizetett az iskolafenntartó. Ez az összeg hatszorosára emelkedett. Jól tudjuk, hogy az egyházak ezeket az óriási tételeket is szíves készséggel viselnék, ha lenne miből fizetni, de —