Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 1 9. ülése 1935 május Éi-én, pénteken. 419 nek tekinthetők, amenniyben ők azért nem kapnak munkát, mert nem munkaképesek 100 százalékig. A rokkantak legújabban gyakran élnek panasszal abban a tekintetben, hogy rokkantsági fokukat leszállítják; aki 75%-os rokkant volt, annak 50-re, aki 50%-os rokkant volt, annak 25%ra (szállították le a rokkantsági fokát és ezt azzal indokolják idefent, — bár sokszor az orvosok is megállapítják a rokkantság kellő fokát — hogy a rokkantságuk most már nem hadi törődöttségnek, hanem a korral járó törődöttségnek tudható be s a,z öregséggel jár. Engedelmet kérők, ezeket a rokkantakat nem szabad engednünk elpusztulni, hiszen ők áldozatot hoztak a hazáért, egészségüket, valamely testrészüket ihagyták ott és nines szomorúbb látvány egy kultúrnemzet életében, mint amikor az a szerencsétlen hadirokkant kiáll az utca sarkára és ott kéreget. Nem hiszem, hogy más kultúrnépek szó nélkül mennének el az ilyen jelenségek mellett, azok az utcasarkon ácsorgó hadirokkant koldusok mind a nemzet, a társadalom vádlói ; élő lelkiismeretfurdalásoknak kell lenniök, hogy kellő segítésre serkentsenek! Gondoskodnunk kell róluk megfelelően. Ugyanilyen helyzetben vannak a hadiözvegyek és a hadiárvák, akikről való gondoskodásnak módozatairól vitéz Árvátfalvi Nagy István képviselőtársunk már beszélt és én is nyomatékosan felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák gondját nagyobb hűséggel viseljük szívünkön a reformprogramm kapcsán és gondoskodjunk róluk a szükségnek megfelelően. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Továbbmenve, áttérek azokra a munkásokra, akik kapnak munkát, de a bér, amit kapnak, nem elegendő a megélhetéshez. Itt van a kezemben egy munkás levele, a legközelebbi időről, folyó hó 19-ről dátumozva. Ebben egy olyan munkásnak a heti költségvetése van belefoglalva, aki olyan szerencsés helyzetbe jutott, hogy munkát kapott. így írja le házi szükségleteit egy családos munkás: Egy hétre 30 kiló búza ára 4.80 pengő. A sütéshez fűtőanyag 56 fillér, sóra 40 fillér, élesztőre 10 fillér, ez összesen 5 pengő 80 fillér. Tűzifára főzéshez 18 kiló, ez 72 fillér, egy félkiló zsírra 65 fillér, burgonyára 5 kilóra 60 fillér, babra 2 kilóra 80 fillér, sóra 40 fillér, ecetre 60 fillér, 3 deka paprikára 6 fillér, borsra két dekára 10 flilér, gyufára 10 fillér, egy liter petróleumra 30 fillér, szappanra egy kilóra 56 fillér, cérna foltozásra és foltra 40 fillér. Ez egyheti szükséglet. Mindenki megláthatja, hogy nem valami magasra taksálja szükségleteit, ennek az összege 11 pengő 21 fillér. Ezzel szemben maximum 1 P-t keres naponta, ha mindennap kerül munkája. Ez 6 P összesen abban a szerencsés esetben, ha-nincs eső és nem zavarják haza, ha hat napon keresztül mindenkor dolgozhat. Nem könnyű munkáról van szó, mert azt is tudom, hogy a legnehezebb munkák egyike például a lucernának, még hozzá a megtaposott lucernának a kaszálása, mégis 1200 négyszögölnek lekaszálásáért egy pengőt kap egy ilyen munkás, olyan lucernának a lekaszálásáért, amelyet már rovarirtás végett előzőleg megtapostak és talán éppen ezért nem lehet kaszálógéppel levágni. Megállapíthatjuk azt, hogy bizony iiyen körülmények között nem létezik, hogy az a munkás télirevalót is gyűjthessen, hanem nyomorúságosan tengeti az életét, a nyári munkaidőben is éhezik és nyomorog. Éppen ezért csatlakozom az előttem felszólaltak azon kérelméhez, hogy a munkaidő- és a munkabérminimumot hivatalosan alapítsák meg és annak betartását ellenőrizzék. (Helyeslés a jobboldalon. — vitéz Kő József: Betartassék, ez a fontos!) ' i Meg kell még említenem az elaggott, munkaképtelen öregekről való gondoskodást. Az is valami szomorú látvány, amikor egy öreg munkásnak kezéből talán egy félszázados munka után kiesik a munkaeszköz és nem tud dolgozni, de látja, hogy fiának, leányának és hozzátartozóinak nincs annyi kenyere, hogy sajátmagukat is kielégítsék, tehát érzi, hogy terhére jan a családnak. Bizony sok esetben itt is előfordul az a szomorú jelenség, amelyet az egyik erdélyi írónak, Nyirőnek a könyvében, az elbeszélésében olvastam. Le van írva, hogy amikor az öreg székely munkanélkülivé válik, nagy halotti tort rendeznek neki, elsiratják a gyermekek, az unokák, — ez egy nagy temetési parádé — azután bevonul a kénes barlangba, ott meghal, másnap érte mennek, kihozzák és eltemetik. Ma is sok öregember azért, hogy ne legyen terhére az éhező családnak, elmegy az útból, hogy a többinek több juthasson. Szomorú jelenségek ezek és ilyeneket nálunk is gyakran lehet látni. Feltétlenül szükséges, hogy emberséges munkabérek állapíttassanak meg, és az elaggott munkásokról, akik ezt a magyar földet egy életen keresztül becsülettel munkálták, de a legnagyobb szorgalom mellett sem tudtak félretenni semmit, Öreg napjaikra valamilyen formában gondoskodás történjék. (Helyeslés jobbfelől.) Abban is mindannyian megállapodtunk úgyszólván kivétel nélkül, hogy a

? régi földreform hibái és tévedései orvoslandók. Jól tudjuk azt mindannyian, hogy a régi földreform csődöt mondott. Bár jószándékkal intézték azt az akkori intéző körök, de mégis vagy elsiették a kérdést, vagy nem tettek kellő számítást s így nem úgy sikerült, mint ahogyan elképzelték. A lényeg az, hogy a házhelyhez és földhöz juttatottak nemhogy jobb helyzetbe kerültek volna, de sokkal rosszabb helyzetbe kerültek. A kiosztott házhelyek és földek nem érnek anynyit sem, amennyit már befizettek ezek az emberek, és mégis többet követelnek tőlük, mint amennyi az értékük most ezeknek a házhelyeknek és földeknek, valamint az úgynevezett Faksz.-kölcsönös házaknak. Ezt a kérdést is megelégedésre valamiképpen rendezni kell, mert ezek az emberek ártatlanul, önhibájukon kívül estek bele ebbe a nehéz helyzetbe, s ahelyett, hogy segítve lett volna rajtuk, mindennap ki vannak téve a kilakoltatásnak és árverezésnek. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A védett gazdák helyzete is — tudjuk — csak ideiglenesen, úgyszólván türelmi rendeletszerűén van rendezve, s egy moratóriumi rendelet adatott ki mindössze. Végleges elintézésre vár ez is, mert Damokles kardja függ a fejük felett, jön egy aszály, egy fagy, egy rozsdakár, nem tudnak eleget tenni a kötelezettségüknek és akkor rájuk esik a hajszálon függő kard és elárverezik őket. Bizony, ez is szomorú jelenség, mert az idők járásának ők sem parancsolhatnak, nem tehetnek róla, ha ilyen csapásos idők jönnek. Ha az elöljáróság igazolja, hogy ők csakugyan ilyen csapásoktól sújtott gazdák, akkor, úgy gondolom, fel kellene függeszteni hivatalból a végrehajtásokat és elárverezéseket és haladékot kellene nekik adni kötelezettségeik rendezésére. De megnyugvásra csak akkor lelhet ezt a kérdést elrendezni, ha azok a magas kamatok, amelyek kifizettettek őáltaluk, beletudatnak a tőketörlesztésbe, és egy egészséges 63*