Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

418 Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy a professzorok aggódva figyelik ennek a beteg törzsnek és testnek minden mozdulatát, érverését, szívverését, a lélekzését és azon töprengenek, azon gondolkoznak, miként lehetne a gyógyítást minél sürgősebben és hathatósabban eszközölni. A diagnózis megállapítását illetően alig van különbség az orvosok, jobban mondva az orvoslásra hivatottak között. Majdnem mindegyik képviselőtársunk, akiket mind-mind egyegy orvosnak tekintek, rámutatott azokra az égető sebekre, azokra a kelevényekre, amelyek bántják, háborítják és életképtelenné teszik ezt a beteg csonkot, ezt a törzset. A gyógyítás módozatait illetően azonban különbségek merülnek fel, Vannak, akik erélyes beavatkozással, sokszor kockázatos operációval és azonnal, rögtön,sürgősen kívánnak segíteni és nem veszik figyelembe azt, hogy ez a beavatkozás talán halált is ' okozhat. Vannak ismét mások, akik lassú, alapos, hosszas gyógykezelés után kívánnak ezen a beteg testen segíteni és úgy gondolják, hogy ezt a sok vérveszteséget látott és szenvedett testet nem lehet kitenni a kockázatosság veszedelmének. Ügy hiszem, mindannyian megértenek engem t. képviselőtársaim, hogy én ezzel a képpel tulajdonképpen nemzetünk mai helyzetét, a mi hivatásunkat és felfogásunkat akarom ecsetelni ebben a nagyfontosságú, felelősségteljes kérdésben. A beteg test senki más, mint megcsonkított szegény -hazánk, melynek csonka törzsében, a belső szervezetben is bántó, sértő és fájdalmas kelevények támadtak. Ezeket a kelevényeket ki i lehet vágná, operálni, de vájjon nem okoz-e ez elvérzést, ez az elgyöngült szervezet kibírná-e a gyors és azonnali beavatkozást, nem járnánk-e úgy, hogy az operáció sikerült és a beteg szívgyengeségben elhunyt. Nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos sugarakkal is szokták hoszszabb idő alatt ezeket a kelevényeket eltávolítani, esek felszívódását előmozdítani. A másik tábor ehhez a módszerhez akar folyamodni és i én úgy hiszem, hogy ez a helyes eljárás, mert semmi körülmények között nem tehetjük ki ezt a beteg testet, ezt a leromlott szervezetet annak •• a veszedelemnek, hogy esetleges gyors beavatkozás és kockázatos operáció révén a halálba juttassuk áldozatunkat. En, mint a vidéknek, a falúnak a képvise- \ lője, aki ott figyelem a betegségek különbző í szimptomáit, elsősorban a vidéknek, a falunak a sérelmeit és sebeit látom. Engedtessék meg • azért nekem, hogy különösebben ezekre a se- \ bekre mutassak rá beszédemben, mégpedig azo- ; kat a sebeket csak érintően fogom megmutatni, j ^mélyekről itt már olyan sok szó esett és inkább azokra fogok jobban rámutatni, amelyek élőt- ; tünk szólott képviselőtársaim figyelmét elkerülték. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan megállapítottuk^ a munkanél- ! küliség óriási és égető sebét. Talán ez scz, amely : a leggyorsabb és legsürgősebb beavatkozásra vár. Nagyon beteg és szomorú állapot ugyanis az, amikor egy erős ember, egy családapa^ dolgozni akar és nem kap munkát. Ránéz éhező ; f y erekéire és elfacsarodik a lelke, kicsordul a önnye, mert a legjobb akarat mellett sem képes i őket -a legszükségesebbel, a mindennapi kenyér- ; rel ellátni. Ennek természetes következménye ; azután, amire szintén rámutattak képviselőtár- j saink, ai ínség, a nyomor, az anyagi és az erkölcsi lezüllés,. mert az anyagi lezüllés legtöbb j esetben az erkölcsi romlást és züllést is maga i rután vonja, j En, aki eddig ds foglalkoztam^ ai vidék, a falu .szociális kérdéseivel és az ínség-: 9. ülése 1935 május 2A-én, pénteken. enyhítő akciók vezetője voltam, olyan szomorú esetekről is tudok, amikor a férj a kocsmaajtóban állt kívül, várta a részeg vendégek kitérését és felkínálta neki a feleségét és a leányát, csakhogy pénzt szerezhessen. Elkeserítő és mélyen elszomorító állapotok ezek. De ott van a másik hatása lis ennek a nyomorúságnak és ínségnek abban, hogy a gyermekek nem tudnak > iskolába járni a ruhátlanság miatt és ezért természetesen elmaradnak, nem tudnak előrehaladni ^az ismeretekben, márpedig, ha mi a, jövő generációtól várjuk ennek a szegény nemzetnek a feltámasztását, akkor nagyon természetes, hogy adjuk meg annak a nemzedéknek mindazt, ami szükséges. Adjuk meg nemcsak az ' anyagiakat, de adjuk meg a kulturális javakat is és így neveljük őket öntudatos honpolgárokká. Ott van a másik következménye ennek a nyomorúságnak, az, hogy ha például betegség üt ki abban a családban, akkor egyszerre kétségbe esik mindenki, mert ha talán az orvos lemegy is hozzájuk, nincs pénz a gyógyszernek a kiváltására. Itt különösen rá kell mutatnom a legszegényebb, az újonnan alakult rétegre, az úgynevezett újtelkekre. Ezek különösen a nagyobb helyeken 4—5 kilométerre vannak a központtól, ahol a községi orvosok és szülésznők vannak és amikor sürgős beavatkozásra lenne szükség, amíg orvost vagy szülésznőt kap az a szegény a betegeihez, akkorra bizony sokszor — nem egy esetet tudok rá — bekövetkezik a tragédia, talán egy elvérzés. Gondoskodni kellene arról, hogy ezek az újonnan létesített, úgynevezett új telepek elláttassanak, ha mással nem, községi segédorvosokkal; (Ügy van! Ügy van!) hiszen tudjuk, hogy a munkanélküli diplomások, így a munkanélküli orvosok száma is rengeteg ebben az országban, akik ha a megélhetéshez szükséges létminimumot megkapnák, bizonyosan szívesen mennének ezekre a helyekre teljesíteni magasztos hivatásukat. Úgyszintén gondoskodni kellene arról is, hogy ezek a központoktól távol eső új telepek, amelyeken a legszegényebb emberek laknak, szülésznőkkel, artézi kutakkal láttassanak el, (Ügy van! a jobboldalon.) mert ezek a telepek a kultúrigényeknek a legelemibb fogalmait és eszközeit is nélkülözik. Mondották itt többen, hogy a munkanélküliség kérdését a telepítés kérdésével lehet leginkább megoldani. Sokféle okfejtést mondottak. En magam is egyetértek ezekkel abban a tekintetben, hogy ahol össze vannak zsúfolva a munkások, természetes dolog, hogy szükséges lenne őket egy olyan más vidékre áttelepíteni, ahol inkább vannak mammutbirtokok és így inkább akadnak munkaalkalmak. De a terményárak felemelése is lehetővé tenné azt, hogy a munkások magasabb munkabért kapjanak, ne dolgozzanak 16—18 órát naponta, hanem inkább váltakozva dolgoznának, a nyári időben reggel 3 órától délig, amikor egy másik csoport válthatná fel őket. és így feltétlenül több munka kínálkoznék. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha nagyobb munkabéreket .tudnak fizetni a földbirtokosok, nagybirtokosok- Viszont ez megint csak akkor lehetséges, ha a terményárak és az áliatárak felemelkednének. Ezzel a munkanélküliséggel, nyomorral és betegséggel .kapcsolatban kívánok megemlékezni röviden a rokkantaknak a sérelméről is, mert hiszen ezek is jórészben munkanélküliek-