Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1935. évi május hó 24-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam 1935/36. évi költségvetésének általános tárgyalása. Hozzászóltak : vitéz Leel-össy Árpád, Homonnay Tivadar, Rajniss Ferenc, vitéz Galánthay-Glock Tivadar, Törley Bálint, Gseh-Szom­bathy László, ifj. Temple Rezső, Peyer Károly, Plósz István, Szetsey István, Mezey Lajos, Riesz Ádám. — Az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megálla­pítása. — A napirendhez hozzászóltak : Br. Berg Miksa és Temple Rezsó'. — Az ülés jegyzökönyvének hitele­sítése. A hormány részéről jelen vannak : vitéz Gömbös Gyula, Bornemisza Géza, Darányi Kálmán, Fabinyi Tihamér, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik d. u. 4 óra 6 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor fog­lalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Veres Zoltán, a javaslatok mellett felszólalók jegy­zésére Rakovszky Tibor, a javaslatok ellen fel­szólalók jegyzésére pedig Brandt Vilmos jegyző urat kérem fel. Bejelentem a t. Háznak, hogy a lengyel diéta elnöke táviratot intézett hozzám, amely­ben Lengyelország nemzeti hősének, Pilsudski tábornagynak halála felett a Képviselőház ne­vében kifejezett részvétemért hálás köszönetet mond. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a táv­irat szövegét felolvasni, Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Nagy­méltóságú Sztranyavszky Sándor úrnak, a Képviselőház elnöke, Budapest. Mély meg­hatottsággal vettem Nagyméltóságod által a magyar Képviselőház nevében abban az órá­ban, midőn Lengyelország nemzeti hősének, hazájuk nagy barátjának pótolhatatlan elvesz­tését siratja, hozzám intézett ékesszóló üzene­tét. Kérem, fogadja s adja át a Háznak a ne : mes magyar nemzet iránti testvéries baráti érzésektől mélyen áthatott lengyel diéta őszinte és hálás köszönetét. Switalski Kazimierz, a diéta elnöke.« Elnök: Méltóztassanak testvéri érzéssel tu­domásul venni. Előterjesztésem során felhívom képviselő­társaim figyelmét arra, hogy az ország máso­dik legnagyobb városában, Szegeden, az ottani ipartestület Ipari Vásárt rendez, amelynek megnyitása f. hó 25-én déli 12 órakor lesz. Fel­kérem képviselőtársaimat, hogy az ünnepélyes megnyitáson — amely a kereskedelemügyi mi­niszter úr jelenlétében történik s amelyre az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. | Ipari Vásár elnöksége hazafias érzéstől átha­tott felterjesztésben hívta meg a Képviselő­házat — minél számosabban megjelenni szíves­kedjenek. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom Debrecen város közönségének feliratát a légvédelmi törvény sürgős megalko­tása tárgyában. A felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bejelentem a t. Háznak, hogy Temple Rezső képviselő úr indítványt nyújtott be az iránt, hogy az 1935/36. évi állami költségvetés általá­nos vitájának tartamára az ülések ideje napi 12 órában áilapíttassék meg. A házszabályok 132. §-ának (2) bekezdése értelmében az indítvány felett legközelebbi ülésünk elején fog a Ház határozni, A bejelentést méltóztassanak tudomásul venni. Napirend szerint következik az 1935/36. évi állami költségvetés általános vitájának folyta­tása. Leel-Össy Árpád képviselő urat illeti a szo. vitéz Leel-Össy Árpád: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mély megilletődés és elfogódottság fog el e reám nézve nagyjelentőségű és magasz­tos pillanatban, amikor elsőízben van alkal­mam szólásra emelkedni és beszedet mondani a magyar törvényhozásnak sok dicső, magasztos tettektől, szent eszméktől és halhatatlan emlé­kektől megszentelt csarnokában. Ügy érzem, óriási felelősség súlya nehezedik rám. Valahogy olyan az érzésem, mint annak a kötelességtudó, hivatását, felelősségét érző orvosnak, aki egy nagy beteg érverését figyeli. Ismerem azt a ne­héz, szomorú helyzetet, amelyben szerencsétlen nemzetünk és népünk van és jól tudom, hogy mi vagyunk hivatva arra, hogy ezeket a sebeket a lehetőség szerint orvosoljuk. Úgy érzem, mintha egy nagy műtőben len­nék, ahol orvosi konzíliumot tartanak és min­denki aggódva figyel arra a nagy betegre, aki a, műtőasztalon fekszik megcsonkítva, végtag­jaitól megfosztva és a törzsben, a szervezetben is sebektől, kelevényektől borítva. Ügy érzem, 63

Next

/
Thumbnails
Contents