Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. más szerepe, mint ehhez a nagyhatalomhoz gaz­dasági vonatkozásban csatlakozni, odatámasz­kodni. Lehetetlen nekünk más politikát követ­nünk gazdasági téren, mint azt, amelyet a vi­lág vezető pénzügyi és gazdasági hatalmasai tényleg cselekesznek. T. Ház ! Ha ezt a pénzügyi rendszert és a helyzetből való kiemelkedésnek ezt az útját lá­tom az egyik oldalon és ezzel szemben nézem a másik lehetőséget, az aranyblokk országai­nak politikáját, akkor elsősorban a francia vi­szonyokat kell szem előtt tartanom. Francia­ország makacsul ragaszkodik az aranystan­* dardhoz, de milyen áldozatot fizet ezért? Mél­tóztassék elolvasni a francia pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát. Azt jelenti be, hogy a költségvetés deficitjének — az egyik hír szerint 6 milliárd frank, a másik szerint 18 milliárd — megszüntetésére, a francia kormány a már el­bocsátott 25.000 tisztviselőn kívül további tiszt­viselő elbocsátását tervezi. Azt tervezi a fran­cia kormány, hogy a tisztviselők mellékjöve­delmét meg fogja szüntetni, amiből ismét 600 millió frank megtakarítást vár. Azt tervezi to­vábbá, hogy konvertálja az állami adósságo­kat, leszállítja a kamatlábat, ezen a címen is­mét meg fog takarítani pár milliárd frankot és ezen az úton iparkodik a költségvetés egyen­súlyát helyreállítani. T. Ház! Az a nézetem, hogy a francia kor­mánynak mindez a törekvése hiábavaló lesz. Napról-napra jönnek a hírek, amelyek azt mu­tatják, hogy ez a szilárd front máris inog. Ha a francia kormányzat olyan nehezen tudja el­szánni magát arra, amit az angol kormány máról-holnapra megcselekedett, annak okát a francia kispolgár szellemében látom. Az angol ember a maga üzleti nagystílűségében meg­szokta azt, hogy a jövő üzletért áldozatot is kell hozni és meghozta ezt az áldozatot, meg­hozta ezt az általam említett 20 'milliárdos en­gedményt, amelyet külföldi adósainak adott, hogy megmentse az üzletet és megmentse a jö­vőt. A francia kispolgár ragaszkodik a maga kis aranyához és ezért nem tudja megtalálni azt az utat, amely pedig egyedül vezethet ki ebből a helyzetből, amelyben ma Franciaország van a világ többi államával együtt. Hogy rátérjek a magyar viszonyokra, a pénzügyminiszter úr kijelentette beszédében, hogy ő ragaszkodik a pengő vásárlóképességé­hez. Ha én ezt a vásárlóképességet vizsgálom, nem tudom, hogy melyikre gondoljak: arra a vásárlóképességre-e, amely az 1925/30-as évek átlagában a 25 pengős búzaárat, az 1 pengős marhaárat és az 1*20 pengős sertésárat jelen­tette, vagy arra a másik vásárlóképességre, arra a másik értékre, amely az 1932—33—34-es évek átlagában a 8—10—15 pengős búzát és a 40—50 filléres marhát jelentette. Ha a pengő nemzetközi valutáris értékét nézem, méltóztassék megengedni, hogy rámu­tassak arra, hogy van pengő, amely arany­értékű nemzetközi vonatkozásban is, de van pengő, amely 20%, van pengő, amely 50% és van, amely 70% felárral távolodott el az arany­értéktől. Prágában a legutóbbi napokban 100 pengőért hivatalosan 707 cseh koronát jegyez­tek és ugyanakkor a magánforgalomban, a prágai tőzsde magánforgalmában, tehát nem a zugforgalomban, 707 cseh koronáért 175 pen­gőt kértek, amikor ugyancsak 707 cseh koro­náért 170 osztrák schillinget kértek. A prágai tőzsdének ebben a magánforgalmában tehát a pengő a schilling értéke alá esett. (Bárczay Fcreüc: A schilling is esett!) A schilling is él­ütése 19ÈS május 23-án, csütörtökön. 4l3 értéktelenedett, de a mi pengőnk hivatalosan 20—25% differenciát mutat a schillinggel szem­ben, tehát az igazi elértéktelenedés: schilling­elértéktelenedés plusz 27% elértéktelenedés, vagyis 47%, illetve ellenkező viszonylatban 70%: lefelé 47. felfelé pedig 70%. Ha én ezt az értéket látom és ennek ráció­ját vizsgálom, meg kell állapítanom azt, hogy nem is teljesen észnélküli, nem is teljesen rációnélküli ez az értékelés, mert azt kell mon­danom, hogy pontosan megfelel a fontsterling és a dollár depreeiáeiójának, annak az elérték­telenedésnek, amelyet ezeknél a valutáknál haj­tottak végre. Ez azt jelenti, hogy a pengő 100-ról 58-ra esett ebben a paritásban, ugyan­akkor, amikor a fontsterling és a dollár 59—60 körül mozog. Szóval a mi pengőnk ugyanazt az utat járja, amelyet előtte járt a dollár és a fontsterling. (Csoór Lajos: Elismeri az állam, mert 6000 pengőért vásárolja az aranyat. 3000 volt megállapítva! — Bárczay Ferenc: 3800!) Én a magam részéről nem látok más lehetősé­get Magyarország részérc sem, minthogy el­fogadja ezt az utat, a fontsterling-dollár-pari­tásos értéket. Eber igen t. képviselőtársaim éppen a teg­napi nap folyamán vitatkozott pártunknak ez­zel az álláspontjával. Azt mondotta beszédében, hogy nem érti a kisgazdáknak ezt az álláspont­ját, nem érti azért, mert hiszen, ha csatlako­zunk a fontsterling-blokkhoz, ez azt jelenti, hogy az a fontsterling, amely ma 17 pengő, hol­nap 25—26 pengő lesz, holnapután 28 és így emelkedik. Nyilván arra gondolt Éber igen t. képviselőtársam, hogy a fonsterling-blokhoz való csatlakozás egy szabad valutát is jelent, (Bárczay János: Meg akarja ijeszteni a közvé­leményt!) mint a fontsterling maga és az ahhoz csatlakozó többi ország valutája tényleg sza­bad valutát jelent. De természetes, t. Ház, hogy ha mi fontsterling paritásról, illetve arról az arányról beszélünk, amelyet a pengő és a ster­ling régebbi aranyaránya jelzett, nem gondo­lunk ezzel szabad valutára, ezzel csak azt az arányt akarjuk helyreállítani, amely a két va­luta közt korábban is fennállott. T. Ház! Éber képviselőtársam azt mon­dotta erre, hogy talán helyesebb volna ebben az esetben az aranyértéket számításba venni, Pénzlábról beszélt és azt mondotta, hogy egy kiló arany 5800 pengő. Azt mondja, hogy ez is nagyon kritikus valami, mert hiszen 6000 pen­gő is lesz ez az egy kiló arany. Teljesen igaza van. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a fonsterling-paritás nem jelent egy megállapo­dott aranyértéket, de nem megállapodott, t. Ház, maga a nemzetközi árnívó sem. Hiszen annak, hogy nem tud létrejönni egy olyan va­lutakonferencia, Amerika. Anglia és a vezető államok közreműködésével, amely éppen ezt a kérdést szabályozná és véglegesen megálla­pítaná, az az oka, hogy a helyzet még nem ki­alakult és megállapodott. És amikor a magunk részéről éppen egy ilyen mozgó valutához való csatlakozást és árnívó elfogadást javasolunk, ezt azzal a tudattal is tesszük, hogy nekünk an­nak a vezető valutának a mozgásához is csatla­koznunk kell. Csatlakoznunk kell az emelkedé­séhez és csatlakoznunk kell a csökkenéséhez. Ezek a vezető valuták azok, amelyek a világon a vezető standardcikkek értékét, árát megha­tározzák. Nekünk magyaroknak, a mi mező­gazdasági termelésünkkel és egyéb termelé­sünkkel, ha az a mi szempontunkból bármilyen fontos is, világpiaci vonatkozásban döntő sze­repünk nincsen. A világpiaci ár alakulását

Next

/
Thumbnails
Contents