Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. más szerepe, mint ehhez a nagyhatalomhoz gazdasági vonatkozásban csatlakozni, odatámaszkodni. Lehetetlen nekünk más politikát követnünk gazdasági téren, mint azt, amelyet a világ vezető pénzügyi és gazdasági hatalmasai tényleg cselekesznek. T. Ház ! Ha ezt a pénzügyi rendszert és a helyzetből való kiemelkedésnek ezt az útját látom az egyik oldalon és ezzel szemben nézem a másik lehetőséget, az aranyblokk országainak politikáját, akkor elsősorban a francia viszonyokat kell szem előtt tartanom. Franciaország makacsul ragaszkodik az aranystan* dardhoz, de milyen áldozatot fizet ezért? Méltóztassék elolvasni a francia pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát. Azt jelenti be, hogy a költségvetés deficitjének — az egyik hír szerint 6 milliárd frank, a másik szerint 18 milliárd — megszüntetésére, a francia kormány a már elbocsátott 25.000 tisztviselőn kívül további tisztviselő elbocsátását tervezi. Azt tervezi a francia kormány, hogy a tisztviselők mellékjövedelmét meg fogja szüntetni, amiből ismét 600 millió frank megtakarítást vár. Azt tervezi továbbá, hogy konvertálja az állami adósságokat, leszállítja a kamatlábat, ezen a címen ismét meg fog takarítani pár milliárd frankot és ezen az úton iparkodik a költségvetés egyensúlyát helyreállítani. T. Ház! Az a nézetem, hogy a francia kormánynak mindez a törekvése hiábavaló lesz. Napról-napra jönnek a hírek, amelyek azt mutatják, hogy ez a szilárd front máris inog. Ha a francia kormányzat olyan nehezen tudja elszánni magát arra, amit az angol kormány máról-holnapra megcselekedett, annak okát a francia kispolgár szellemében látom. Az angol ember a maga üzleti nagystílűségében megszokta azt, hogy a jövő üzletért áldozatot is kell hozni és meghozta ezt az áldozatot, meghozta ezt az általam említett 20 'milliárdos engedményt, amelyet külföldi adósainak adott, hogy megmentse az üzletet és megmentse a jövőt. A francia kispolgár ragaszkodik a maga kis aranyához és ezért nem tudja megtalálni azt az utat, amely pedig egyedül vezethet ki ebből a helyzetből, amelyben ma Franciaország van a világ többi államával együtt. Hogy rátérjek a magyar viszonyokra, a pénzügyminiszter úr kijelentette beszédében, hogy ő ragaszkodik a pengő vásárlóképességéhez. Ha én ezt a vásárlóképességet vizsgálom, nem tudom, hogy melyikre gondoljak: arra a vásárlóképességre-e, amely az 1925/30-as évek átlagában a 25 pengős búzaárat, az 1 pengős marhaárat és az 1*20 pengős sertésárat jelentette, vagy arra a másik vásárlóképességre, arra a másik értékre, amely az 1932—33—34-es évek átlagában a 8—10—15 pengős búzát és a 40—50 filléres marhát jelentette. Ha a pengő nemzetközi valutáris értékét nézem, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy van pengő, amely aranyértékű nemzetközi vonatkozásban is, de van pengő, amely 20%, van pengő, amely 50% és van, amely 70% felárral távolodott el az aranyértéktől. Prágában a legutóbbi napokban 100 pengőért hivatalosan 707 cseh koronát jegyeztek és ugyanakkor a magánforgalomban, a prágai tőzsde magánforgalmában, tehát nem a zugforgalomban, 707 cseh koronáért 175 pengőt kértek, amikor ugyancsak 707 cseh koronáért 170 osztrák schillinget kértek. A prágai tőzsdének ebben a magánforgalmában tehát a pengő a schilling értéke alá esett. (Bárczay Fcreüc: A schilling is esett!) A schilling is élütése 19ÈS május 23-án, csütörtökön. 4l3 értéktelenedett, de a mi pengőnk hivatalosan 20—25% differenciát mutat a schillinggel szemben, tehát az igazi elértéktelenedés: schillingelértéktelenedés plusz 27% elértéktelenedés, vagyis 47%, illetve ellenkező viszonylatban 70%: lefelé 47. felfelé pedig 70%. Ha én ezt az értéket látom és ennek rációját vizsgálom, meg kell állapítanom azt, hogy nem is teljesen észnélküli, nem is teljesen rációnélküli ez az értékelés, mert azt kell mondanom, hogy pontosan megfelel a fontsterling és a dollár depreeiáeiójának, annak az elértéktelenedésnek, amelyet ezeknél a valutáknál hajtottak végre. Ez azt jelenti, hogy a pengő 100-ról 58-ra esett ebben a paritásban, ugyanakkor, amikor a fontsterling és a dollár 59—60 körül mozog. Szóval a mi pengőnk ugyanazt az utat járja, amelyet előtte járt a dollár és a fontsterling. (Csoór Lajos: Elismeri az állam, mert 6000 pengőért vásárolja az aranyat. 3000 volt megállapítva! — Bárczay Ferenc: 3800!) Én a magam részéről nem látok más lehetőséget Magyarország részérc sem, minthogy elfogadja ezt az utat, a fontsterling-dollár-paritásos értéket. Eber igen t. képviselőtársaim éppen a tegnapi nap folyamán vitatkozott pártunknak ezzel az álláspontjával. Azt mondotta beszédében, hogy nem érti a kisgazdáknak ezt az álláspontját, nem érti azért, mert hiszen, ha csatlakozunk a fontsterling-blokkhoz, ez azt jelenti, hogy az a fontsterling, amely ma 17 pengő, holnap 25—26 pengő lesz, holnapután 28 és így emelkedik. Nyilván arra gondolt Éber igen t. képviselőtársam, hogy a fonsterling-blokhoz való csatlakozás egy szabad valutát is jelent, (Bárczay János: Meg akarja ijeszteni a közvéleményt!) mint a fontsterling maga és az ahhoz csatlakozó többi ország valutája tényleg szabad valutát jelent. De természetes, t. Ház, hogy ha mi fontsterling paritásról, illetve arról az arányról beszélünk, amelyet a pengő és a sterling régebbi aranyaránya jelzett, nem gondolunk ezzel szabad valutára, ezzel csak azt az arányt akarjuk helyreállítani, amely a két valuta közt korábban is fennállott. T. Ház! Éber képviselőtársam azt mondotta erre, hogy talán helyesebb volna ebben az esetben az aranyértéket számításba venni, Pénzlábról beszélt és azt mondotta, hogy egy kiló arany 5800 pengő. Azt mondja, hogy ez is nagyon kritikus valami, mert hiszen 6000 pengő is lesz ez az egy kiló arany. Teljesen igaza van. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a fonsterling-paritás nem jelent egy megállapodott aranyértéket, de nem megállapodott, t. Ház, maga a nemzetközi árnívó sem. Hiszen annak, hogy nem tud létrejönni egy olyan valutakonferencia, Amerika. Anglia és a vezető államok közreműködésével, amely éppen ezt a kérdést szabályozná és véglegesen megállapítaná, az az oka, hogy a helyzet még nem kialakult és megállapodott. És amikor a magunk részéről éppen egy ilyen mozgó valutához való csatlakozást és árnívó elfogadást javasolunk, ezt azzal a tudattal is tesszük, hogy nekünk annak a vezető valutának a mozgásához is csatlakoznunk kell. Csatlakoznunk kell az emelkedéséhez és csatlakoznunk kell a csökkenéséhez. Ezek a vezető valuták azok, amelyek a világon a vezető standardcikkek értékét, árát meghatározzák. Nekünk magyaroknak, a mi mezőgazdasági termelésünkkel és egyéb termelésünkkel, ha az a mi szempontunkból bármilyen fontos is, világpiaci vonatkozásban döntő szerepünk nincsen. A világpiaci ár alakulását