Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

414 Az országgyűlés képviselőházának 18 ezek a nagy államok a maguk nagy termelésével és a maguk termelési tömegével határozzák meg és amikor mi az ehhez való csatlakozást javasoljuk innen a pénzértéken keresztül, azt ezzel a tudattal és meggondolással tesszük. T. Ház! Azt mondják, hogy a, pengőnek egy ilyen értékmegállapítása inflációs veszedelmet jelent. Nem értem ezt az ellenvetést. Inflációs veszedelmet, t. Ház, a deficit jelent, (Eckhardl Tibor: Ügy van!) az a deficit az államháztartásban, amelyet a kormányzat a mai helyzet fenntartása mellett minden erőlködése mellett sem tud megszüntetni. Nem tudja megszüntetni, emelkedik. Szóval, hova vezet ez, t. Ház? Inflációra. Inflációra vezet igenis, azon az úton, amelyen az a kincstári váltó a bankok trezorján keresztül végeredményben a Nemzeti Bankhoz jut. Ez a, kincstári váltó igenis, fedezetlen bankjegyforgalmat jelent és ez a fedezetlen bankjegyforgalom, ha 15 millió és 20 millió is, nézetem szerint sokkal veszedelmesebb, mintha kétszeres összegében, 40 millió értékben állna a gazdasági élet rendelkezésére., (Ügy van! a baloldalon.) Mert ha a gazdasági élet rendelkezésére állna, az az összeg, akkor egyrészt pro; dukálna, másrészt veszély esetén, az árníyó megindulása esetén, amelytől infláció esetén igenis tartunk, mód van a visszavonására, mód van a csökkentésére, de annak a kincstári váltónak bevonásával, amely megreked ott a bank trezorjában, annak beváltására ilyen viszonyok közt nincsen mód. Azt mondják, t. Ház, hogy a takarékossági szellemet is kiölné egy ilyen pénzértékváltozás. Ez a takarékossági szellem már nagyon,, nehéz utat futott meg, ha a hábo- ] rúra és a, hájborúutáni időkre gondolok és ha a hadikölcsönökre gondolok, amelyek az előző ; pénzügyminiszterek szerint a nemzet becsületbeli .adósságát jelentik és amelyek a mai napig egy fillérrel sem honoráltattak. En nem látom ezt sem helyesnek. Igenis, nézetem szerint lehetett volna itt valamit tenni. De nem ide tartozik ez a kérdés, nem akarok most vele foglalkozni, ha azonban a takarékossági szellem kiöléséről van szó, akkor meg kell mondanom, hogy előszőr ezt a hibát kell megszüntetni., Itt a takarékossági szellemmel nem történnék semmi jogtalanság. Mit jelentene a,z új érték, a valuta új pénzlába? Azt jelentené, hogy az a betevő is, aki pénzét bankiba tette, ugyanannyi értéket kapna vissza. Hiszen jól tudjuk, hogy az a másfél milliárdra menő betéti tőke, amely ezidőszerint Magyarország pénzintézeteinél van, túlnyomórészt az 1930. előtti időből származik, annál is inkább, mert hiszen ezek a betéti tőkék azóta, 400—500 millióval csökkentek. (Eckhardt,Tibor: 25%-kai!) TTgy van, 400— 500 millióval. Ha ez az 1930. előtti másfél milliárd tbetéti tőke egy bizonyos nemzeti reálérté- j ket jelentett, — reálértéket háziban, búzában, földben, élelmicikkekben vagy bármilyen más cikkben — akkor az új pénzlábnak megállapítása esetén, amelyet mi erről az oldalról javasolunk, nem veszítene értékében, sőt még mindig "nagyobb volna, mint volt az 1925/30-as évek átlagában. Semmi igazságtalanság sem történik itt és én éppen ezért nem is félek attól, hogy egy ilyen pénzláb megállapítása veszélyes volna a takarékossági szellemre. (Eckhardt Tibor: Korrigálna egy igazságtalanságot!) Még egyszer hangsúlyozom: a veszély abban a negáció- , ban van, amellyel a kormányzat éppen a hadikölcsönökkel, ezzel a régi kötelezettséggel szemben erre az álláspontra helyezkedik. Méltóztassék megengedni, ifc. Ház, hogy ezzel az új pénzlábbal-kapcsolatban röviden vizsülése Í9B5 május 23-án, csütörtökön. gálát tárgyává tegyem a, belföldi árszínvonal alakulását a mezőgazdasági cikkeknél és az ipari cikkeknél. Nézetem szerint az 58—60% értékére csökkentett új valuta azt jelentené, hogy a mezőgazdasági termelés értéke 50% -kai emelkednék. 50%-kal emelkedne azért, mert a 60%-ról 100%-ra való emelkedés ennek 70%-os emelkedését jelenti, azonban'15—20%-ot számításba veszek az eddigi felárrendszereken keresztül elért áremelkedésre. Ha tehát ezt figyelembe veszem, még további 50% marad arra, hogy az új pénzláb mellett — mondjuk így — a mezőgazdasági cikkek értéke és ára emelkedjék. Ez vonatkozik a mezőgazdasági cikkekre. Es hogyan állanának az iparcikkek? Méltóztassék megengedni, hogy az iparcikkek árának kérdésével kapcsolatban utaljak egy korábbi esetre, arra az esetre, amikor a mezőgazdasági élelmicikkek árának csökkenésével kapcsolatban az iparcikkek ára nem csökkent. Erről egy évvel ezelőtt a Felsőházban Budai Godberger Leó felsőházi tag költségvetési beszédében igen érdekesen emlékezett meg. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam, mit mondott Budai Goldberger Leó (olvassa): »Ha egy bizonyos időpontban a mezőgazdasági terményekben 20%-os árcsökkenés következik be, akkor mindenekelőtt azt a kérdést «kell megvizsgálnunk, hogy ugyanazon időben hány százalékkal kell automatikusan az iparcikkek árának csökkennie, feltéve, hogy az ipar a maga különleges helyzetét, a vámokat, forgalmi nehézségeket stb. nem szándékozik külön kihasználni. En — mondja — ezeknél a vizsgálódásoknál a textiliparnál maradok, mert ki akarom kapcsolni azokat az iparcikkeket, amelyek hazai nyersanyagot dolgoznak fel. Tehát a mi áruink árában a munkabér 60%-kai szerepel. Az élelmiszerek árcsökkentő hatása csak a munkaibérben jut kifejezésre. A mezőgazdasági terményeknek 20%-os árcsökkentése ezektben az árában tehát csak 6%-os csökkenést idézne elő, feltéve, hogy a bérek alakulása a mezőgazdasági termények olcsóbbodását is nyomon követi. Ez a 6%-os csökkenés is csak akkor következhetnék be, ha a munkás egész bérét kizárólagosan élelmicikkekre fordítaná. Tapasztalás szerint azonban a munkabérből csak 60—70% esik az^ élelmicikkekre és ezért 20%-os agráráresés atlagiban csak 12—14%-os bérosökkentést és a textiláraklban ennek a 12—14%-nak 30%-át vagyis csak 4%-os csökkenését vonná maga után, ha nem volnának egyéb súlyos momentumok, amelyek ezt a csökkentést is illuzóriussá teszik. Szóval nem csökkenne semmi.« Ebből az okoskodásból következik, hogy a mezőgazdasági termények 50%-os árcsökkenése esetén az iparcikkeknél semmi, de legfeljebb 10%-os árcsökkenésről lehetne szó. Méltóztassanak megengedni, hogy megfordítsam a tételt és azt mondjam, hogy a mezőgazdasági termények 901%-os áremelkedése esetén ugyanezen okoskodás alapján csak 10%-os áremelkedés lenne az iparcikkeknél. (Csoór Lajos: Más a kartell!) A kormánynak az a kötelessége, hogy ha ez az okoskodás helyes volna az egyik oldalon, helyes legyen a másik oldalon is. (Csoór Lajos: Ügy van!) De ugyanezt igazolja Ausztria esete. Ausztriában a valuta elértéktelenedését hivatalosan elismerték és végrehajtották. így közvetlen tudomásom van róla hogy Ausztriában az iparcikkek ára a hivatalosan elismert elértéktelenedés ellenére az utóbbi időben úgyszólván semmit sem változott. Ez az út az egyedüli lehető-