Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-18
410 Az országgyűlés képviselőházának lí ha az igen t. képviselő urak vennének egyszer fáradságot maguknak arra, hogy eljöjjenek oda — párhuzamos osztályokban minden évben kikerül ebből az iskolából 120 gazdaifjú és a számuk évről-évre szaporodik — hogy lássák, hogyan alakul át a ómagyar falu közönségének a kultúrája. Mert nem botosispánokat, nem mások gazdaságát vezetőket kell nevelni, hanem oylanokat, akik a saját gazdaságukat tudják majd okszerűen vezetni és kezelni. Ez a téli gazdasági iskolai típus a legmegfelelőibb arra, hogy értelmes kisgazdákat, jobbat és többet termelő értékes falunépet neveljen. Sokan azt mondották, hogy ezt is a kultusztárca köréibe kell utalni. En elismerem a kultuszminiszter úrnak a kultúrában való vezető készségét és fenhatóságát, de higyje el a t. Ház, hogy egészen más a gazdasági élet kultúrája, mint a szellemi kultúra, mert a gazdasági élet lelket, szívet kíván a földhöz, olyan embert, aki hallgatja a fű növését, akinek a lelke a napfényben fürdik, aki itt dolgozik. Ezek a tanárok megmutatták, hogy nemcsak az iskolában nevelik az ifjakat, hanem amikor kijönnek gazdasági előadásokat tartani, megvizsgálják, hogy az általuk nevelt ifjúság úgy kezeli-e, úgy vezeti-e a gazdaságot, ahogyan tanulta az iskolában. Nevelik, oktatják tehát a falu népét és így mindenesetre nagyon jó kezekben van ez az oktatás, amely úgy a föld szeretetére, mint a föld jövedelmezőségének emelésére súlyt fektet. Igazán pompás ez a földmívelésügyi szakoktatás. Â földmívelésügyi minisztérium kiváló szakoktatási osztálya Cvetkcvics Ferenc vezetésével a gazdasági oktatás terén haladást hozott erre a nemzetre. "Továbbmenve, az iskolafenntartási kötelezettségek, az egyházi terhek, az iskolaépítési költségek olyan terheket jelentenek a magyar falu népének vállain, hogy igazán alig bírja el azokat. Különösen örvendetes nekem, hogy a kultuszminiszter úr kijelentette: lehetővé teszi az iskolák továhbi építését. Nem mulaszthatom el a kultuszminiszter urat erről a helyről felkérni, hogy ne feledkezzék meg a Dunántúl sok apró falvának düledező iskoláiról. Csak az én kerületemben 68 község van, amelyek között van olyan, ahol 120 gyermek tanul egyetlen iskolateremben. Ezért nagyon szükséges, hogy a kultuszminiszter úr figyelmét a sűrű népességű Dunántúlra irányítsa. A felekezeti tanítók hátrányos helyzetét is ide kell hoznom, mert amíg az állami tanítók teljes egészükben megkapják az ő fizetésüket, addig a felekezeti tanítókról ez nem mondható el. Ezek nemcsak tanítással foglalkoznak, hanem szövetkezeti élettel, gazdasági élettel, Jeventeoktatással, mindennel foglalkoznak, népművelési előadásokat tartanak, öt-hatféle munkát végeznek a nemzetnevelés terén; ezenkívül még el kell látniok az egyházi szolgálatot is, s amikor ezt teszik, a kántori fizetést beszámítják nekik, pedig hidegben, esőben és sokszor egy másik faluban, nagy szenvedések árán végzik ezt a munkát. Ez a tanítói kar, melynek vállán nyugszik Magyarország jövendője, az egységáraknál, a természetben való adózásnál s az értékegységeknél olyan hátrányos helyzetben van, hogy még ma is 21 pengőben számítják fel nekik a búza árát, amikor pedig sokszor silány és selejtes búzát visznek oda nekik, amelyet még a rendes áron sem tudnak értékesíteni. A kultuszminiszter úrnak meg kell találnia a módot arra, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek. Egyenlő mértékkel kell '. ülése 1935 május 23-án, csütörtökön. mérni minden tanítónak, mert ami a nép nevelést illeti, nem az a fokmérője egy nemzet életének, hogy hány kiváló tudósa van, hanem az. hogy milyen tömegkultúrája van. Ez adja meg a nemzet értékét, ezt pedig a magyar népnevelő, a magyar néptanító csinálja. Szóvá kell még tennem különösen a frontharcos tanítók és jegyzők sérelmét. Sok fiatal tanító a tanítóképzőből ment ki a harctérre, sok jegyző pedig akkoriban még jegyzőgyakornokként vonult ki a frontra. Ezek között sok volt olyan, aki végigharcolta a háborút s aki hatévi fogságot is szenvedett. Amikor ezek visszajöttek, azt kellett látniok, hogy — bár ők a háborúban vitézül küzdöttek és a harcteret megjárták — a náluk fiatalabb emberek, vagy női tanerők, akik itthon voltak, úgy a fizetési osztályokban, mint a nyugdíjigényeket illetőleg sokkal előbbre vannak. Ezt a sérelmet orvosolni kell, mert az egész világon minden nemzet megbecsüli az ő frontharcosait, az ő hadiözvegyeit és hadirokkantjait, mert a nemzet hadereje az, amely meg tudja védeni az országot válságos időkben. (Ügy van! Ügy van!) A diplomás emiberek elhelyezése tárgyában is volna egy szavam, mert látom a családi életek nyomorúságát. Sok helyen látom, hogy a nők kiszorítják a családapákat. Bármennyire tisztelem a nőket, én a legnagyobb hivatásukat az anyaságban látom, (ügy van! a jobboldalon.) Nekik a családi tűzhelyet kell szolgálniuk a maguk boldogító melegségével és nem szabad kiszorítaniuk a családapákat. Vannak családok, ahol a feleség is és férj is jó állásiban van és gyermektelenek, ezzel szemben vannak többgyermekes családapák, akik állás nélkül, semmi nélkül vannak. Itt az osztó igazságnak kell érvényesülnie s ha én numerus clausust tartok szükségesnek valamire, a főiskoláknál a nőkre csinálnék numerus clausust. A nők ne foglalják el a főiskolán szerzett diplomával a helyet a családapák elől s ha tehetik, menjenek férjhez. Ezt is nagyon ajánlom a kultuszminiszter úrnak és az igen t. kormánynak figyelmébe. (Helyeslés jobbfelőL) A falu egészségügye is nagyon sok kívánnivalót hagy hátra. Különösen bánt, amikor látom a hadirokkantak betegségének kezelésénél, hogy bizony az a szegény hadirokkant alig tudja fizetni a gyógykezelést, nagyon rossz egészségi állapotban van és mégis rossz egészségügyi ellátásban van része.. Magasak a klinikai költségek és a kórházi díjak. Őszintén mondom, rosszallom, hogy a falu népére, amikor kiszabják azt a kórházi költséget, ha annak a szegény embernek csak három hold földje vagy egy kis háza is van, rákebelezik a kórházi ápolási díjat. Ezzel szemben a falu népe azt látja, hogy a jól fizetett tisztviselő kedvezményben részesül, neki pedig meg kell halnia, mert nem fizethet annyit. Ezen segíteni kell. Szerintem annak nincs vagyona, akinek csak pár holdacska földje van, meg egy akkora kis háza, hogy éppen ellakik benne. Ennek mégis fizetnie kell, ellenben akinek sokkal nagyobb jövedelme van, de kiállítják róla az írást, hogy vagyona nincs, mert hiszen ez a pénz szerintük nem vagyon, az nem fizeti a költségeket. Nagyon kérném, hogy ezeket a dolgokat a kormány vegye figyelemlbeElismerem, hogy különösen az egyke elleni védekezés nagy nemzeti érdek, de akkor a sokgyermekes családapákon segíteni kell. Ezeknek i megsegítését adózási téren és más tekintetben
