Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

410 Az országgyűlés képviselőházának lí ha az igen t. képviselő urak vennének egyszer fáradságot maguknak arra, hogy eljöjjenek oda — párhuzamos osztályokban minden évben ki­kerül ebből az iskolából 120 gazdaifjú és a szá­muk évről-évre szaporodik — hogy lássák, ho­gyan alakul át a ómagyar falu közönségének a kultúrája. Mert nem botosispánokat, nem má­sok gazdaságát vezetőket kell nevelni, hanem oylanokat, akik a saját gazdaságukat tudják majd okszerűen vezetni és kezelni. Ez a téli gazdasági iskolai típus a legmeg­felelőibb arra, hogy értelmes kisgazdákat, job­bat és többet termelő értékes falunépet nevel­jen. Sokan azt mondották, hogy ezt is a kultusz­tárca köréibe kell utalni. En elismerem a kul­tuszminiszter úrnak a kultúrában való vezető készségét és fenhatóságát, de higyje el a t. Ház, hogy egészen más a gazdasági élet kultúrája, mint a szellemi kultúra, mert a gazdasági élet lelket, szívet kíván a földhöz, olyan embert, aki hallgatja a fű növését, akinek a lelke a nap­fényben fürdik, aki itt dolgozik. Ezek a taná­rok megmutatták, hogy nemcsak az iskolában nevelik az ifjakat, hanem amikor kijönnek gazdasági előadásokat tartani, megvizsgálják, hogy az általuk nevelt ifjúság úgy kezeli-e, úgy vezeti-e a gazdaságot, ahogyan tanulta az isko­lában. Nevelik, oktatják tehát a falu népét és így mindenesetre nagyon jó kezekben van ez az oktatás, amely úgy a föld szeretetére, mint a föld jövedelmezőségének emelésére súlyt fek­tet. Igazán pompás ez a földmívelésügyi szak­oktatás. Â földmívelésügyi minisztérium ki­váló szakoktatási osztálya Cvetkcvics Ferenc vezetésével a gazdasági oktatás terén haladást hozott erre a nemzetre. "Továbbmenve, az iskolafenntartási kötele­zettségek, az egyházi terhek, az iskolaépítési költségek olyan terheket jelentenek a magyar falu népének vállain, hogy igazán alig bírja el azokat. Különösen örvendetes nekem, hogy a kul­tuszminiszter úr kijelentette: lehetővé teszi az iskolák továhbi építését. Nem mulaszthatom el a kultuszminiszter urat erről a helyről fel­kérni, hogy ne feledkezzék meg a Dunántúl sok apró falvának düledező iskoláiról. Csak az én kerületemben 68 község van, amelyek között van olyan, ahol 120 gyermek tanul egyetlen iskola­teremben. Ezért nagyon szükséges, hogy a kul­tuszminiszter úr figyelmét a sűrű népességű Dunántúlra irányítsa. A felekezeti tanítók hátrányos helyzetét is ide kell hoznom, mert amíg az állami tanítók teljes egészükben megkapják az ő fizetésüket, addig a felekezeti tanítókról ez nem mondható el. Ezek nemcsak tanítással foglalkoznak, ha­nem szövetkezeti élettel, gazdasági élettel, Jeventeoktatással, mindennel foglalkoznak, nép­művelési előadásokat tartanak, öt-hatféle mun­kát végeznek a nemzetnevelés terén; ezenkívül még el kell látniok az egyházi szolgálatot is, s amikor ezt teszik, a kántori fizetést beszámít­ják nekik, pedig hidegben, esőben és sokszor egy másik faluban, nagy szenvedések árán vég­zik ezt a munkát. Ez a tanítói kar, melynek vállán nyugszik Magyarország jövendője, az egységáraknál, a természetben való adózásnál s az értékegységeknél olyan hátrányos hely­zetben van, hogy még ma is 21 pengőben szá­mítják fel nekik a búza árát, amikor pedig sokszor silány és selejtes búzát visznek oda nekik, amelyet még a rendes áron sem tudnak értékesíteni. A kultuszminiszter úrnak meg kell találnia a módot arra, hogy ezek az ano­máliák megszűnjenek. Egyenlő mértékkel kell '. ülése 1935 május 23-án, csütörtökön. mérni minden tanítónak, mert ami a nép neve­lést illeti, nem az a fokmérője egy nemzet éle­tének, hogy hány kiváló tudósa van, hanem az. hogy milyen tömegkultúrája van. Ez adja meg a nemzet értékét, ezt pedig a magyar népnevelő, a magyar néptanító csinálja. Szóvá kell még tennem különösen a front­harcos tanítók és jegyzők sérelmét. Sok fiatal tanító a tanítóképzőből ment ki a harctérre, sok jegyző pedig akkoriban még jegyzőgyakor­nokként vonult ki a frontra. Ezek között sok volt olyan, aki végigharcolta a háborút s aki hatévi fogságot is szenvedett. Amikor ezek visszajöttek, azt kellett látniok, hogy — bár ők a háborúban vitézül küzdöttek és a harc­teret megjárták — a náluk fiatalabb emberek, vagy női tanerők, akik itthon voltak, úgy a fizetési osztályokban, mint a nyugdíjigényeket illetőleg sokkal előbbre vannak. Ezt a sérel­met orvosolni kell, mert az egész világon min­den nemzet megbecsüli az ő frontharcosait, az ő hadiözvegyeit és hadirokkantjait, mert a nemzet hadereje az, amely meg tudja védeni az országot válságos időkben. (Ügy van! Ügy van!) A diplomás emiberek elhelyezése tárgyában is volna egy szavam, mert látom a családi éle­tek nyomorúságát. Sok helyen látom, hogy a nők kiszorítják a családapákat. Bármennyire tisztelem a nőket, én a legnagyobb hivatásukat az anyaságban látom, (ügy van! a jobbolda­lon.) Nekik a családi tűzhelyet kell szolgálniuk a maguk boldogító melegségével és nem szabad kiszorítaniuk a családapákat. Vannak családok, ahol a feleség is és férj is jó állásiban van és gyermektelenek, ezzel szemben vannak több­gyermekes családapák, akik állás nélkül, semmi nélkül vannak. Itt az osztó igazságnak kell ér­vényesülnie s ha én numerus clausust tartok szükségesnek valamire, a főiskoláknál a nőkre csinálnék numerus clausust. A nők ne foglal­ják el a főiskolán szerzett diplomával a helyet a családapák elől s ha tehetik, menjenek férj­hez. Ezt is nagyon ajánlom a kultuszminiszter úrnak és az igen t. kormánynak figyelmébe. (Helyeslés jobbfelőL) A falu egészségügye is nagyon sok kívánni­valót hagy hátra. Különösen bánt, amikor lá­tom a hadirokkantak betegségének kezelésénél, hogy bizony az a szegény hadirokkant alig tudja fizetni a gyógykezelést, nagyon rossz egészségi állapotban van és mégis rossz egész­ségügyi ellátásban van része.. Magasak a klini­kai költségek és a kórházi díjak. Őszintén mon­dom, rosszallom, hogy a falu népére, amikor kiszabják azt a kórházi költséget, ha annak a szegény embernek csak három hold földje vagy egy kis háza is van, rákebelezik a kórházi ápo­lási díjat. Ezzel szemben a falu népe azt látja, hogy a jól fizetett tisztviselő kedvezményben részesül, neki pedig meg kell halnia, mert nem fizethet annyit. Ezen segíteni kell. Szerintem annak nincs vagyona, akinek csak pár hol­dacska földje van, meg egy akkora kis háza, hogy éppen ellakik benne. Ennek mégis fizet­nie kell, ellenben akinek sokkal nagyobb jöve­delme van, de kiállítják róla az írást, hogy vagyona nincs, mert hiszen ez a pénz szerin­tük nem vagyon, az nem fizeti a költségeket. Nagyon kérném, hogy ezeket a dolgokat a kor­mány vegye figyelemlbe­Elismerem, hogy különösen az egyke elleni védekezés nagy nemzeti érdek, de akkor a sok­gyermekes családapákon segíteni kell. Ezeknek i megsegítését adózási téren és más tekintetben

Next

/
Thumbnails
Contents