Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-18
Az ország gyűlés képviselőházának 18. nem szabad elmulasztani és életüket mindenütt elviselhetőbbé kell tenni. Még egy dologra kell felhívnom a figyelmet: a párbérrendszer is a sokgyermekes családokat sújtja. A párbért eltörlendőnek tartom, mert ez a legigazságtalanabb adó. Egy pár adója egy mérő búza. Már most, hogy egy példát mondjak, egy községben van, mondjuk, egy 40 holdas gazda. Ez egy párnak számít és ha soha katonát nem is adott az országnak, fizet egy mérő búzát. Ott van mellette az egynyolcadtelkes, a háromholdas kisgazda, akinek három fia volt a harctéren, ez már maga három pár és van negyediknek az öreg. Ezek fizetnek négy mérő búzát. Kérdem, igazságos elosztása-e ez az adózásnak. Ez ellen az igazságtalanság ellen sokat beszéltek és felhasználták olyan agitációra is, hogy »nézzétek, a papotok mennyi búzát rak el«. Szerintem még a valláserkölcsiség szempontjából is fontos ennek eltörlése. Azt nem nézik az emberek, hogy a főispán meg a főbíró mennyit kap, de a jövedelem arányában fizet. Miért ne lehetne ezt itt is megvalósítani, amikor éppen olyan szükség van papokra és tanítókra. Ne legyenek azok kénytelenek adóvégrehajtóknak beállni, hogy beszedjék maguk adóba a búzát a néptől. Méltóztassék ezt a párbérrendszert eltörölni és a község vagyoni helyzetéhez mért igazságos fizetéssel dotálni ezeket, akik a párbérből kapják a fizetést. (Csoór Lajos: Az egész egyházi adót rendezni kell!) Az új iparügyi minisztérium felállításától az iparosság fokozottabb védelmét remélem. Különösen a kisipar megsegítését ajánlom a kormány figyelmébe olcsó hitel révén, mert a kisiparos a gazdasági élet pangásával igen nagy mértékben eladósodott. Az adósságok rendezését az iparosságra is ki kell terjeszteni, mert nem lehet csak egy osztályt pártolnunk. (Helyeslés jobbfelől.) Minden helynek be kell töltve lenni, minden állásnak meg kell kapnia a maga emberét. Éppen az a célom, hogy addig, amíg ez a nemzet osztályokra és felekezetekre tagozódik, igazságos, méltányos elbánásban részesüljön mindenki, akár a földnek dolgozó munkása, akár a bányaüzemnek vagy az irodáknak íüllesztő levegőjében, akár a katedrán dolgozik, mert mi nem azt akarjuk, hogy a magasan lévők, a nagy vagyonúak és a nagyképzettségűek lerántassanak a sárba, hanem azt akarjuk, hogy a sárban lévő szegény nép emeltessék fel az élet piedesztáljára. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Figyelmébe ajánlom a t. kormánynak, hogy az iparos-székházak építésével kapcsolatban sok eladósodott iparos van, akiken segíteni kell, fŐlea: a közszállításokban való nagyobb részesedéssel és munkaalkalmak teremtésével. Az energiagazdálkodás helyes vitelével kell segíteni a falusi népnek a villamosításból származó terhein, mert ezek olyan magasak, amelyeket nem bírnak el. Ami az utak építését illeti, lehetővé kell tenni, hogy az összekötő utak minél előbb kiépüljenek, hogy a falusi nép kellő időben dobhassa piacra a terményeit és hogy ne történhessék meg az, hogy egy falu ősztől tavaszig el legyen zárva a külvilágtól. Az igazságügyi kormánytól a házassági válások megszorítását kérem. Erkölcsi szempontból is veszélyes az, amikor az a gyermek nem az édesanyját, hanem egy másik asszonyt lát az édesapja mellett, de vagyoni szempontból is károsak a válások, mert a tartási díjak nagy terheket rónak a kisgazdaközönség vállaira. élese 19 È 5 május 23-án, csütörtökön. 4ll 20—25 pengőt is kitesz havonta ez a tartási díj s ez esetleg olyan gazdát terhel, aki egész esztendőiben nem keres 25 pengőt. Amikor pedig a tartásdíjat behajtani nem tudják, jön az ügyvéd, perel, végrehajtat, a család tönkremegy, tehát nemcsak erkölcsileg, 'hanem vagycnilag is süllyed. Ebből látható, hogy a válások következtében a vagyontalanság is mindjobban terjed, ami nemcsak erkölcsi szempontból, hanem •a nemzeti vagyonosodás szempontjából is káros. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") A honvédelmi miniszter úrhoz is lenne kérésem. Azt kérem, aimit már különben a honvédelmi miniszter úr rendeletben is kiadott, hogy a katonaság szükségleteit közvetlenül a gazdáktól szerezze ibe. De ennek a keresztülvitelét is kérem. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy választóim panaszkodtak, hogy amíg ők Pécsre maguk fuvarozzák be a szénát és a szalmát a kincstár számára ingyen, addig a terménynagykereskedő fuvardíjat is hozzáüt a kincstárnak amúgyis dupla áron eladott termény árához. En ezt már sokszor felhoztam és említettem a kincstár kiküldöttének is. Természetesén tudom, hogy nem lehet az,, hogy mindennap minden emberrel másként járjanak el, de a katonai kincstár a járási gazdasági felügyelőkkel karöltve tudomást szerezhet arról, hogy melyik községben mi és mennyi az a termény, amely a katonaság számára felhasználható és ezen az alapon értésére adhatja a községnek, hogy mikor, mennyit szállítson a katonai kincstár számára,, így a katonai kincstár kevesebbet fizetne, a termelő^ többet kapna, a megtakarított összeg a nemzeté lenne, jól járna a hadsereg és jól járna a termelő is, az egész ország is, anélkül, "hogy közvetítődíjat kellene fizetni a kincstárnak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen) A honvédelem érdekében annyit követelek tiszta magyar érzéssel és becsülettel, adják meg nekünk is a fegyverkezési egyenjogúságunkat (Elénk helyeslés.) és engedjék meg az általános védkötelezettséget, (Elénk helyeslés.) mert a zsoldosság nem való a magyar léleknek. A magyar nem volt soha zsoldos katona, mindig önként teljesítette katonai kötelezettségét. Minden magyar fiú szívesen megy katonának, sőt azok. is, akik gazdaság kezelése miatt fel vannak mentve a katonaság alól, mert egyetlen munkaerők a családban, azt mondják: miért nincs meg a régi kéthónapos póttartalék, hogy ők is katonák lehetnének. Tehát még ezek is szívesen lennének katonák. Ezért kell behozni az általános védkötelezettséget, nem is szólva arról, hogy állig felfegyverzett ellenségeink között nekünk biztonsági szempontból is jogunk van behozni az általános védkötelezettséget. (Elénk helyeslés. — Taps a jobboldalon.) Végül arra kérsm a Ház minden tagját, fogjunk össze egy magyar akarással, bármelyik oldalon is vagyunk; egy a kötelességünk: minden erőnkkel, tehetségünkkel becsülettel szolgálni hazánk és nemzetünk ügyeit. Ne féljünk mi öregek a fiatalság előretörésétől, örüljünk az akarásnak, amely a nemzet, a haza érdekében van. És a fiatalság is lássa be, hogy mi öregek nem magunknak, hanem a magyar jövendőnek dolgozunk, a magyar közélet tisztaságáért, a szebb magyar jövőért, mert azt akarjuk, hogy még mi öregek is mielőbb megérjük a magyar feltámadást. A költségvetést elfogadom, (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?
