Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. Es most mi a. 'helyzet? Egymásután.mozdítják ki a pénzügyigazgatóságok azokat, akik nem bírnak fizetni. Kerületemben is megtörtént az, hogy felajánlották, hogy a búzatermelésből származó egy métermázsa búzát fogadják el a hatóságok. Ezt nem fogadták el, mert az adófizetés másképpen van megállapítva. Kimozdították tehát a földjéből a gazdát és most holdanként 6 pengőért adta ki az állam bérbe ezeket a földeket. Kérdezem, észszerű gazdálkodás-e a szegény, jóravaló munkásembertől elvenni a földet, annak ellenére, hogy ezerszer többet fizet, mint amennyit a gazdasági viszonyok szerint ma reálisan fizetnie kellene? Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell, adózási rendszerünket sürgősen az igazságosság és az arányosság alapjára kell helyezni. Minden adót jogosan csak a jövedelem nagyságához képest szabad kivetni. A létminimumot képező jövedelemre adómentességet kell adni, és nem vagyonváltságadóval megróni azokat, akiknek olyan kevés a jövedelmük, hogy alig bírják abból a mindennapi életüket és rougyos ruházatukat megszerezni. Ezzel szemben azok, akiknek több a jövedelmük, aránylagosan többel járuljanak hozzá az állam fenntartásához. A kisembereket tehermentesísíteni és segíteni kell, hogy gyermekeket is bírjanak nevelni a hazának. A nagy jövedelemmel bíró társulatokat és vállalatokat meg kell adóztatni, mert lehetetlen, hogy amíg az ország munkásnépe kint * a falun rongyos ruhákban jár és alig van annyi jövedelme, hogy gyermekeit ruháztassa, iskolába küldhesse, addig a nagyvagyonok urai a Riviérán, Monte Carloban üdülhessenek és ott herdálhassák el a magyar föld jövedelmét. A mezőgazdasági értékek nincsenek arányban az ipari értékekkel. Amíg az adó 30 pengős búzaár és az 1 pengő 30 filléres állatár alapján van megállapítva, bár azóta sokat változott a világ, addig a kartellek, társulatok, nagyvállalatok könyvvezetésükkel elrejtik jövedelmüket és aránytalanul kevesebbet adóznak, mint a kisemberek, akik a terhekkel agyon vannak sújtva. Amint arra Péchy László igen t. képviselőtársam is rámutatott, a házadóval a falusi kisemberek vannak legjobban sújtva. A vele járó pótadó, útadó és minden hozzáragasztott adó olyan lehetetlenül felduzzasztja a házadót, hogy a falusi kisember alig képes elviselni ezt a terhet. Különösen fontosnak tartanám, hogy az adózási év a költségvetési évvel legyen egyenlő, mert lehetetlen dolognak tartom, hogy az adóíveket r még ma atem kézbesítették ki, pedig ma már ott tartunk, hogy az év fele eltelt. Senki sem tud felkészülni arra, hogy mit kell neki fizetni, s amikor az adóíveket kikézbesítik, akkor adótartozásához két negyedév kése^ delmi kamata is hozzájárul. Ha júliusban kezdődnék az adózási év, éppúgy, mint a költségvetési év, akkor úgy alakulna a helyzet, hogy mivel most közeleg az aratás és az adófizető gazda egy kis jószágállományból is pénzt kaphat ilyenkor, nem maradna adóhátralék, mert már októberben biztosan legalább egynegyedévi vagy kétnegyedévi adóját kifizethetné és a kukoricatermésből egész évi adóját kifizethetné, míg újévtől, amikor az adóév jelenleg kezdődik, semmi jövedelme nincs egészen nyárig, viszont ezalatt folyton nagyobbra duzzad az adója, duzzadnak a kamatok és a kamatok mellett a zálogolási és behajtási illeték. (Ügy van! Ügy van! bQlfelől. — Dinnyés Lajos: De rossz kormány ez!) Nagyon ajánlanám tehát. Uése 1935 május 23-án, csütörtökön. 40i v hogy az adóévet a költségvetési évvel egyeztessük össze. A volt úrbéres közbirtokosságoknak, a legelőtársulatoknak a sérelme vagyonuk tárgyában az, hogy a községek nagyon sok helyen eltulajdonították a földjeiket. Óriási sérelme ez a falu gazdatársadalmának. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1923. évi május hó 25-én 51.444 szám alatt a következő körrendeletet adta ki (olvassa): »Több esetben tapasztaltam, hogy a nemesi, arányosítási, illetve az úrbéri elkülönítési eljárások során a nemesi, illetve volt iírbéri községeknek kiosztott területek tulajdonjoga akár hibás eredetű telekkönyvezés, akár pedig helytelenül történt telekkönyvi betétszerkesztés folytán a politikai községek, mint jogi személyek telekkönyvi tulajdonaként tüntettettek fel olyként, mintha a politikai községek a nemesi, illetve a volt úrbéres községek jogutódai volnának. Az ezen a téren tapasztalható hibás állásfoglalás és téves gyakorlat eloszlatása szempontjából közlöm, hogy a m. kir. igazságügyminiszter úrral már évekkel ezelőtt befejezett tárgyalások során nyilvánvalóan megállapítást nyert a m. kir. Kúria által is követett az a joggyakorlat, hogy a nemesi, illetve volt úrbéres községeknek a politikai községek... nem jogutódai.« Toválbib azt mondja (olvassa): »Mint az említett birtokosságoknak vagyonfelügyeleti hatósága, a törvényhatósági bizottsággal való közlés végett is utasítom Alispán urat, vizsgálja meg, vájjon a törvényhatósága területén van-e olyan birtokosság, amelynek jogszerű tulajdonát a politikai község hibásan telekkönyvezett tulajdonjog alapján használja, ebben az esetben pedig intézkedjék az iránt, hogy a szóbanforgo ingatlanok tulajdonjoga úgy a községek képviselőtestületei, valamint a birtokosságoknak a járási főszolgabíró elnöklete alatt megtartandó közgyűlésén sürgősen tisztáztassék és... a hibás telekkönyvezési ismerjék el.« Ez a rendelet meg van írva, ki is adatott, de nem hajtatott végre. Arra kérem tehát az igen t. kormányt és a földmívelésügyi miniszter urat, mint ennek vagyonfelügyeleti főhatóságát, hogy szorgalmazza ennek a rendeletnek végrehajtását. A falu népének még egy sérelme van gazdasági téren, még pedig az, hogy a kisűston való főzés a drága szeszadó miatt lehetetlenné vált. Míg a szesztermelési adó a nagy szeszgyáraknak kedvezményeket, sőt előlegeket nyújt, addig a kisüstre horribilis magas árat vetettek. Már pedig nem mindegy az, hogy az a sok szőlőtörköly és szilvacefre, ez a sok drága anyag ott rothadjon el a trágyadombon, ahova kerül. Ezzel nemcsak a termelőket fosztják meg egy gazdasági ág jövedelmezőségétől, hanem gondolkozni kellene azon, hogy a pénzügyminisztérium milyen jövedelemforrástól esik el, mikor ez a sok-sokezernyi kisüst áll és nem dolgozik. Ha a pénzügyigazgatósagoktol bekérik a jelentést, azok beigazolhatják hogy amíg a kisüstök működtek, mennyivel több jövedelmet szolgáltattak be az államkincstarnak. Ezért nagyon figyelmébe ajánlom a kormánynak is, hogy ne egyoldalúan a szeszkartelmek es a nagy szeszgyárosoknak kedvezzen, hanem a nemzetnek ezt a legéletrevalóbb termelő osztályát, a falvak kisgazdáit is segítse ahhoz, hogy ne legyenek kénytelenek elpocsékolni termelvenyeiket. , , ,.,,,,, Sok szó esett itt a falu gazdasági oktatásáról. Köszönetet mondok az éppen itt ülő Mayer János ő excellenciájának, mint volt földmívelésügyi miniszternek, aki nálunk Szentlőrincen megteremtette a gazdasági iskolát. Szeretném,