Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-6
Az országgyűlés képviselőházának 6. De semmi körülmények között sem indokolt, hogy a házszabályokban megállapított hat jegyzői állást ezekben a nehéz időkben kilenc állásra emeljük fel. (Ügy van! a baloldalon) A másik tétel, amely miatt a költségvetést nem fogadhatom el, kissé kényesebb tétel. Ez a t. Háznak legutóbbi ülései egyikén meghozott határozatán alapul, amely határozatban a Képviselőház többsége a volt elnök számára 15.000 pengő kegydíjat szavazott meg. (Egy hang a baloldalon: Nincs pénzünk!) T. Ház! Őszintén sajnálom, hogy ez az indítvány ilyen formában terjesztetett elő, mert ha nem ilyen formában terjesztetik.elő az indítvány, amely megörökíteni akarja a volt elnök úrnak érdemeit, akkor bizonyára mód nyilt volna arra, hogy a Ház minden oldaláról elhangozzék az elismerésnek és a tiszteletnek kifejezése a volt elnök ur személye iránt. A magam részéről fenntartás nélkül csatlakozom azokhoz a kijelentésekhez, amelyekkel Almásy László volt elnökünk, jelenlegi képviselőtársunk érdemeit méltatta. A mélyen t. volt elnök úr egész elnöklésének ideje alatt valóiban klasszikus példáját adta az einöic kötelességteljesítő munkájának. Az ő szerénysége tiszteletet hívott ki minden oldalról, az ő erélye, amely sohasem vált erőszakossággá, durvasággá, minden oldalról meghallgatásra és megértésre talált; az ő pártatlansága, amellyel az elnöki székben kínosan kerülte még a külső látszatát és jelét is annak, hogy a többségi párt bizalmából foglalja el az elnöki széket; mind olyan kvalifikációk, mind olyan jelenségek, amelyek a volt elnök úrral szemben minden oldalról csak a legnagyobb elismerést és tiszteletet vívták ki. Amikor azonban a magam részéről készségesen csatlakoztam ezekhez az elismerő szavakhoz, ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, hogy az ország mai viszonyai között és különösen a törvényhozás elnöki székében ülő egyénnel szemiben nem lehet olyan lanyagi természetű gesztust mutatni, amilyen itt történt. Végeredményben súlyos, deficites költségvetéssel állunk szemben. Súlyos áldozatot kell hozniok az állami szolgálatban álló egyéneknek. Hiszen méltóztassék emlékezni a nyugdíjtörvényjavaslat tárgyalására, amikor három és fél millió pengő nyugdíj megtakarítása végett nagy közjogi aggodalmak közepette vitték keresztül a nyugdíj-javaslatot, a nyugdíjtörvényt. Ilyen körülmények között nem lehet szó nélkül elhaladni amellett, hogy ennek az uj törvényhozásnak, a reformok jegyében összeült törvényhozásnak első gesztusa az volt, hogy egy olyan anyagi szolgáltatást állapított meg, amelyet én nemcsak gazdasági szempontból, hanem — őszintén megmondom — közjogi szempontból és politikai morál szempontjából is kifogásolni kénytelen vagyok. (Petrovácz Gyula: Kossz precedens!) Erre azt mondhatnák, t. Ház, hogy hiszen végeredményben az angol képviselőház elnökének, a speakernek is megállapít eltávozása pillanatában a képviselőház bizonyos nyugdíjat. Valóban ez így is van, sőt igen nagymértékű nyugdíjat állapít meg. Ne méltóztassék azonban elfelejteni, hogy az angol speaker jogállása egészen más, mint a kontinentális törvényhozások és különösen mint a magyar törvényhozás elnökének állása. Amikor az angol képviselőház megválasztja a maga speakerjét, akkor a speaker megszűnik: mindenféle kapcsolatban lenni a politikai életülése 1935 május 6-án, hétfőn. 29 tel. Megszűnik pártember lenni és nagy megdöbbenést (keltene az angol képviselőházban, ha a speaker egy pártnak jelvényével foglalna helyet az elnöki székben. A speaker független a politikai változástól. Változnak a kormányok és változnak a többségek, de az angol speaker megmarad a maga helyén. Megtörtént^ hogy volt olyan speakere az angol képviselőháznak, aki a helyén maradt annak ellenére, hogy tizenhatszor változott az ő ideje alatt a többségnek és a kisebbségnek a viszonya. (Friedrich István: Akkor nálunk száz évig élhetne, míg ez bekövetkezik. — Elénk derültség.) Csak egyetlenegyszer történt meg, hogy az angol speaker nem a saját iniciatívájából hagyta el az elnöki széket: ez akkor történt, amikor pártkülönbség nélkül szembefordult vele a Ház hangulata, mert egy folyamatban levő politikai ügyben a házon kívül politikai nyilatkozatot tett. T. Ház! A mi viszonyaink között tehát nem lehet hivatkozni a speakernek egészen különleges jogállására. (Antal István: Senkisem hivató kozott rá!) Annál jobban örülök. Akkor nem kellene ellene védekeznem, de én azt a fejtegetést olvastam, hogy az angol képviselőház elnökének is megállapítanak nyugdíjat, semmi akadálya sincs tehát annak, hogy a magyar képviselőház elnöke is kaphasson nyugdíjat. Hiszen annak az angol speakernek jogállása akikor, amikor nyugdíjat megállapítanak, szintén egészen más, mint a magyar kép viselőház^ volt elnökének jogállása. Amikor az angol képviselőház nyugdíjat állapít meg a távozó speakernek, akkor az a speaker nemcsak az elnöki székből távozik, hanem távozik a képviselőház ülésterméből is, mert elképzelhetetlennek tartják, hogy egy volt speaker visszamenjen valamely pártnak kötelékébe és résztvegyen a képviselőház tárgyalásain. Akkor csak egy történik. (Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól) Hiszen erről van szó. Nem vehet részt a Ház vitáiban — annyira védik az elnöki állás hozzáférhetetlenségének külső látszatát is — hanem a király által kineveztetvén a lordok házának tagjává, kikapcsolódik a mindennapi politikai pártéletből. Nálunk ellenben mit látunk? Azt látjutk, hogy nemcsak a távozó elnök marad tagja egy politikai pártnak, hanem az aktíve működő elnök és alelnökök is nemcsak tagjai a többségi pártnak, hanem annak pártvezetőségébe is hivatalosan beválasztatnak. Ilyen körülmények között valóban ne méltóztassék hivatkozni arra a körülményre, hogy a nyugdíj megszavazásánál az angol képviselőház hasonló eljárást követ. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Rassay Károly: T. Ház! De ha nem is hivatkozhatunk arra, hogy az angol képviselőház elnöke nyugdíjának megállapítása precedensül szolgálhat, mégis azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek még egy továbbmenő oldala is van. Nekünk a képviselőház elnöki állását teljesen védenünk kell a hozzáférhetőség vádjával és látszatával szemben. Micsoda megnyugvásom lehet nekem akkor, ha a képviselőház elnöke azzal az érzéssel és tudattal ül a képviselőház elnöki székében, hogy az ő működése exisztenciális alapon fog elbíráltatni annak a Háznak és annak a pártnak részéről,
