Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

406 Az országgyűlés képviselőházának 18 volna a maguk üzemén belül a családi -bért. Kétségtelen, hogy elsősorban ezek a közületek azok, amelyek jogosultak és kötelesek ezeknek a nagy szociális problémáknak meglodását megindítani és megvalósításukat előmozdítani. Igen t. Ház! Sajnálattal tapasztalom a közmunkák kiadásánál, egyéb munkáknál is, de elsősorban fájdalmasan éppen a közmunkáknál, hogy a munkabérarány nem üti meg azt a mértéket, amelyet meg kellene ütnie, úgyhogy én a magam részéről arra kérem a mélyen t. kormányt, hasson oda, hogy semilyen közmunkát ne adjanak ki úgy, hogy egyúttal a munkabérarányt kellőleg nem biztosítják, mert különben kiszolgáltatják a munkásságot egyes vállalatok kapzsi törekvéseinek. Mélyen t. Ház! Legyen szabad most az én saját kerületemnek másik kérdésével foglalkoznom. Talán szerénytelenség, hogy ezzel most idejövök, de úgy érzem, hogy az a kerület, amelynek képviselőjévé megválasztottak, egészen különleges helyzetben van, egészen különlegesen súlyos körülményekkel kell megküzdenie és ez az oka annak, hogy én itt a magam kerületének az ügyét felhozná és erőteljesebben hangsúlyozni kívánom. Ez a kerület a határhoz közel fekszik és borvidék is., Mivel pedig minőségi bort termel, ennek folytán piacát elveszítette és a legsúlyosabb körülmények közé került. Ebben a kerületben kőhányák vannak, ezek a kőbányák akkor, amikor az útépítés megindult,teljes üzemben voltak és sok munkát adtak, ma pedig éppen az ellenkező helyzet van ott. Mindezek a jövedelmi források, amelyek az ottani nagyszámú munkásnépnek kenyeret és megélhetést adtak, elapadtak és az ottani lakosság a legsúlyosabb körülményekkel, a, legnehezebb viszonyokkal küszködik; kenyér nélkül áll, sokszor az eladósodott birtokosoktól pénz helyett bort kap napszámiban. Azok a 8—10—-12 gyermekes derék magyar családok, azok gyermekei tönkremennek a munkanélküliségben ezek között a súlyos viszonyok között, vagy pedig a vándorbotot veszik kezükbe. Nap-nap után nemcsak egy, hanem több tokajhegyaljai és más községiből származó kisember jön hozzám munkát keresni itt Budapesten és én — g aj nos — nem tudok rajtuk segíteni. Ennek a kerületnek a sorsa immár országos problémává növekedett. Lehetetlenség, hogy ezekkel a kérdésekkel, amelyek ezt a vidéket oly súlyosan érintik, maga az összkormány komolyabban ne foglalkozzék, komoly megfontolás, komoly konszideráció tárgyává ne tegye azokat a megoldási módokat, amelyek: ezen a szegény és sorssújtotta népen alkalmasak volnának segíteni. Lehetetlenség, mélyen t. Ház, hogy azon a vidéken, ahol annyi követ termelnek ki, ahol minden egyes községnek megvan a maga kőbányája, ahol a követ jóformán ingyen kapja minden egyes ember, mert mindenki foglalkozik ott kőmunkával. Ahol minden egyszerűbb ember ki tudja emelni a követ és abból meg tudja építeni a maga házát, éppen ezien á vi% deken, ahol a legolcsóbb anyag a kő, ahol ta-* Ián a kő még a vályognál is olcsóbb, a kőből épült (házakat olyan súlyos adókkal terhelik, magasabb adóval, mint bármilyen más házat, csak azért, mert a kő a legértékesebb és legtartósabb anyagnak számít. Ha megnézzük az adókönyvet, akkor azt találjuk, hogy a legtöbb kisembernek, kisgazdának, sőt esetleg a köülése 1935 május 23-án, csütörtökön. zepes birtokosnak is a házadója sokkal többet tesz ki, mint a földadója és sokkal többet tesz ki, mint az az adó, amelyet a szőlő-ingatlana után fizet. Ezek a tények akkor, amikor a tokaj hegyalj a még valóban aranyat hozott, el viselhetők voltak, ma már azonban teljesen tűrhetetlenekiké változtak. Lehetetlenség, mélyen t. Ház, hogy a Tokajhegyalja borexportjának kérdésével ne foglalkozzanak komolyan, amikor pedig a tokaji bor, éppen a maga nagy alkoholfokánál fogva, nem olyan könnyen iható és sonasem fogyasztották nagyobb mennyiségben itt bent az országban,' hanem mindig kifelé, az északi országokba gravitált és ezen a helyzeten mindmáig nem változott semmi. Lehetetlenség, hogy valami utat és módot ne találjunk arra, hogy esetleg a sóbehozatal által ismét megnyerjük a tokaji bor számára a lengyel piacot. Nem szükséges, hogy mi Romániából kapjuk^ a sót, vagy legalább is az egész sómennyiséget, miért ne lehetne annak egyrészét Lengyelországból behoznunk, aminek fejében bizonyára ki tudnánk vdnni nagyobb mennyiségű tokaji bort. Lehetetlenség, hogy a kőkérdéssel ne fog^ lalkozzunk komolyan. Aránylag közel lévén ez a vidék a határhoz, természetszerűleg csak igen kis mennyiségű kő fogy el az ottani útmunkálatokra és mivel ebben az országban nagy területek vannak, ahol nincs kő, megfelelő fuvarparitással az országhatárhoz közel levő követ igenis transportabilissá, versenyképessé lehetne tenni. Vannak azon a vidéken egyéb problémák is, éppen a kőkérdéssel kapcsolatban. Látjuk például, hogy az állami kőbányák az ottani munkásoknak két pengő napidíjat, illetőleg bért is tudnak biztosítani, míg vannak egyes más vállalatok, amelyek talán jobb követ termelnek és amelyek csak 80 fillért fizetnek munkásaiknak. Az állami bányák konkurrenciája nem jut itt érvényre azért, mert olyan nagyszámú ott a munkanélküli, hogy szabadon válogathatnak a munkások között és nem kénytelenek a konkurrencia következtében emelni az árakat. Tarealon is van egy állami kőbánya, amely a maga hivatását kiválóan teljesítette a múltban, most ezt is meg akarják szüntetni s ezzel megint egy csomó munkásnak, egy csomó alkalmazottnak a kenyerét veszik el. Ez a vidék ahelyett, hogy helyzetében javulást mutatna, ahelyett, hogy a gazdasági helyzet itt ismét emelkednék, azt kell tapasztalnunk, hogy egy állandó süllyedő tendenciát mutat még ma is, amely süllyedő tendencia ellen csakis energikus, csakis határozott, céltudatos intézkedésekkel lehet védekezni, erre pedig itt van a legfőbb és a legutolsó pillanat. A mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, — akinek a választókerülete hasonló helyzetben van, bár nem olyan súlyos helyzetben, mint az enyém — aki szintén egy minőségbortermelő kerület képviselője, azt hiszem és azt remélem, megértéssel fog viseltetni ezek iránt a problémák iránt, mert ő maga is — ha nem is ilyen nagy mértékben — tapasztalni fogja a maga kerületében ezeket a viszonyokat, amelyek kétségkívül ott is súlyosak, az én Kerületemben ellenben jóformán elviselhetetlenek. Mélyen t. Ház! A hitel kérdésével akarok még röviden foglalkozni, a hitellel, amely tulajdonképpen nincsen. A mélyen t. képviselő urak, akik a hitel kérdésével foglalkoztak, nagyrészben azt a kívánságot fejtették ki, hogy a nagy bankokat, azoknak létszámát csökkenteni kell, azokat össze kell olvasztani, Én ebben a kér-