Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. désben nem mondok nemet, mindamellett az a felfogásom, hogy a hitelnek még ennél is sokkal fontosabb, nehezebb problémája van és ez nem annyira a bankok összetevése és nagyszámú bankok megszüntetése, hanem elsősorban a hitel decentralizációja. A múltban az volt a gyakorlat, hogy jóformán minden vidékről felkerült a megtakarított pénzösszeg Budapestre, innen Budapestről többnyire nagy vállalkozások kapták kézhez és a falusi igények, a falusi kultúra, a falusi követelmények számára nem volt pénz. E téren kétségtelenül változásnak kell bekövetkeznie. A falunak elsősorban a naga igényeit kell kielégítenie és ha ezeket az igényeket kielégítjük, akkor nagyohh figyelemmel kell fordulnunk a szövetkezetek, és pedig elsősoriban a hitelszövetekezetek felé. Mert nemcsak a dologi hitel a fontos, hanem a decentralizált hitelszervezeteknek éppen az az előnyük, hogy személyi hitelt tudnak adni. Ma, az új átalakulás idejében a személyi hitel az, amely a legfontosabbá válik. Ez az a hitelág, amely a közeimultiban a gyakorlatban jóformán teljesen elvesztette jelentőségét, de most ismét szerepel kell nyernie. Legfontosabb a hitel olyanoknál, akik egyénileg megbízhatók, munkaképesek és munkaakaxók, akik bírják a munkát és teljesíteni akarják, de akik éppen nincstelenségüknél fogva kellő segítség, kellő megindulási lehetőség nélkül a vagyonszerzés lehetőségeiből ki vannak zárva. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Gr. Széchenyi György: Legyen szabad pártom névéiben két határozati javaslatot előterjesztenem a t. Háznak. Az első határozati javaslat így szól (olvassa): »A föld- és háztulajdonnál állapíttassák meg az a létminimum, amelyen alul végrehajtás nem foganatosítható. Ezen értékhatáron alul az illető tulajdonosok részére szegénységi bizonyítvány kiállítandó. Az ingatlanra kórházi ápolási költségek be nem táblázhatok.« A másik határozati javaslat a következő (olvassa): »1. Égető szükség van arra, hogy a folyó év október havában lejáró 14.000/1933. számú gazdavédelmi rendelet helyéibe új intézkedések foganatosíttassanak. A keresztény gazdasági és szociális párt olymódon látja ezt megvalósíthatónak, hogy elsősorban minden agrártermészetű, az aranypengő behozatala óta bekebelezett adósság a rendezés szempontjából egytípusú, hosszúlejáratú kölcsönné alakíttassék át, melynél 3% a kamat, 2% a tőketörlesztés. 2. Minden kamat címén történt befizetés, mely a tőke 60%-át elérte, évi 3% kamat levonásával tőketörlesztésnek tudandó be.« (Dinnyés Lajos: Itt a Programm, meg kell csinálni!) Elnök: Méltóztassék, képviselő úr, a beszédét befejezni. Gr. Széchenyi György: Igen t. Ház! Befejezem! beszédemet és pusztán csak azt jelentem ki, hogy a költségvetést a magam részéről nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Képviselőház! Széchenyi György előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédéből kicsillant, hogy nemzeti egységet lehet teremteni, mert a nemzeti egység az, amikor társadalmi osztálykülönbség nélkül mindanynyian egy úton akarunk haladni a nemzet javára. A képviselő úr ugyanazokat az elveket — a kicsinyek megsegítését — tűzte ki célul, amit mi is célul tűztünk ki, ebben az értelemben tehát én azt hiszem, mindnyájan egy nemzeti gonKfiPVISELÖHÁZI NAPLÓ I. ülése 1935 május 23-án, csütörtökön. 407 dolatban vagyunk. (Dinnyés Lajos: Ez igaz, csak egy pártgondolatban nem!) Kénytelen vagyok azonban az ellen a kitétel ellen felszólalni, amellyel a képviselő úr azt állította, hogy a nemzeten van a fősúly és nem az államon. Világos bizonyság és példa 1918: hiába volt meg nemzetünk, hiába jártuk a külföldet mindenütt a frontokon győzelemmel, de gyenge volt az államhatalom, elveszett a nemzet s nemzetünk millióit és hazánk határait úgy helyezték el, mint sakkfigurákat. Ezért igenis erős államhatalom kell, amely ezt a nemzetet rendszerbe foglalva organikus egységben vezethesse a szebb jövő felé. (Dinnyés Lajos: Ügy van, de nem párt kell!) T. képviselőtársam, én azt hiszem, bármely párton legyen is az ember, alkothat jót nemzetének és ha valaki csak pártgyűlöletből nem akar valami jót alkotni, itt van az az eset, amikor nincs meg az egyetértés. (Dinnyés Lajos: Helyes beszéd, úgy van!) Előttem szólott igen t. képviselőtársam még a következőket is mondta: nem lehet nemzeti egységet teremteni, mert nem lehet eltüntetni az országból, hogy itt van egy külön katolikus és egy külön protestáns típus. Én azt hiszem, hogy nem az a fő, hogy hol imádkozunk, melyik templomban dicséri valaki az Istent, hanem az, hogy imádkozó, tisztalelkű, valláserkölcsös magyarok legyünk. (Helyeslés.) Én is tudom, a történelem bizonyítja, hogy amikor ezeket a témákat felvetették, ezek voltak nemzetünk pusztulásának előkészítői. A mohácsi csatavesztés nem tette volna tönkre annyira a nemzetet, amint az a vallásfelekezeti, társadalmi és egymásközt való torzsalkodás következtében megtörtént. Különösen ott, ahol lelkivilágról van szó, ahol mindenütt Jézus Krisztus tanítását, a szeretetet hirdetik, lehet a valláskülönbség ellenére nemzeti egység, hiszen éppen azért kötelességünk nemzeti egységben lenni, mert nekünk nem külön felekezeti típusokat kell kitermelnünk ebben a hazában, hanem valláserkölcsös, mélységesen istenfélő, a hazaszeretet ápoló egyedeket és erős vallási életet élő felekezeteket, azonban erős egységes nemzeti érzést kell a valláserkölcsök mellett az emberekbe beplántálni. Vegyük tekintetbe azt a latin közmondást, amely azt tartja, hogy in essentia unitas, in dubiis libertás, in omnibus Caritas (Dinnyés Lajos: Viribus unitisi) és akkor meg van oldva az egész kérdés, mert ha csak a vége: »a szeretet mindenben« megvan bennünk, akkor igazán kialakul az egységes magyar nemzeti vélemény. (Dinnyés Lajos: De nem a nemzeti egységes pártvélemény! — Zsindely Ferenc: Maga hallgasson, hol kilép, hol belép, nem tudja maga! — Dinnyés Lajos: Én nem léptem ki, engem kizártak! Az más! önöktől lépett csak ki Kaufmann!) Igen t. képviselőtársam, most a valláserkölcsi motívumot vagyok kénytelen behozni ebbé a vitába, amelyet onnan a padból közbeszólások alakjában velem szemben megereszt. Amikor Jézust arculütötte a szolga, azt mondotta, hogy: »Ha, gonoszul szólottam e világra, tégy bizonyságot a gonoszról, ha pedig jól. miért versz engem 1 ?« (Dinnyés Lajos: Ki verte?) Szavakkal, kérem! Én nagy figyelemmel hallgattam végig előttem szólott képviselőtársam beszédét, és habár mindig azt mondotta, hogy pártja nevében terjeszti elő mondanivalóit, nem botránkoztam meg rajta, mert abból a pártpolitikából, amely józan valláserkölcsi alapra helyezkedik, amely társadalmi és osztálykülönbség nélkül akar jót a nemzetnek, utóvégre mégis a nemzeti egység kerül ki dia : dalmasan. (Dinnyés Lajos: De nem a nemzeti 61
