Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

274 Az országgyűlés képviselőházának raanm. Itt van a 95 pont. (vitéz Szialay László: A mai lapokban is benne ván!) Itt vauinak azok is, t« képviselőtársam. Nem akarom sérteni sem a szerzőjét, sem a reprezentáló ját ennek a 95 pontnak, de engedelmet kérek, ez nem programm, t. Képviselőház! Ez általános vágyak és óhajok dalba szedése. (Derültség a baloldalon. — Haám Artúr: Ezt akarjuk elénekelni!) Annak semmi akadálya! (Bródy Ernő: Halljuk!) Ajánlom, hogy az egység indulójának kottájára énekeljék. (Derültség.) Azok az ott kifejezett gondolatok r a magyar politikának réges-régi, magától értetődő természetes gondolatai. Azok ott éltek Mayer képviselőtársaim agyában is, amikor a 95 pont még mem volt meg. (Zaj.) A képviselő úr egyáltalában nem fogja ezt a megállapítást személyeskedésnek venni, hanem csak ténymegállapításnak. Ezek olyan gondolatok, amelyek 'maguktól folynak az állami lét természetéből, mert hiszen az csak természetes, hogy egy kormány nagyobb árakat akar elérni az export terén, hogy a vizierőket ki akarja használni, hogy észszerű olcsó közigazgatást akar csinálni stb. Ezek termét-; szetesen folynak egy polgári társadalmi rendre felépített gazdálkodási rendből, ezek természetesen folynak a XX. század társadalomszemléletéből. A politikai programm egészen más, t. Ház. A politikai programm éppen a természetes szükségletek megvalósításának -módszerét tartalmazza, a szükségleteik kielégítésének sorrendjét, az eszközök előteremtésének problémáját kell hogy tartalmazza. E tekintetben sem a 95 pont, sem pedig a választások alatt elhangzott rádiószózat és más beszédek nem nyújtottak nekünk közelebbi támpontot. Most azután, hogy közbeszóló képviselőtársam, akit nincs szerencsém ismerni, . . . (Béldi Béla: Majd meg fog ismerni!) Nagyon fogok örülni! Régi szokás a bemutatkozás. (Béldi Béla: Mi már ismerjük!) Igen, itt van a négy éves terv, nem is a mai, hanem a tegnapi újságban. (Béldi Béla: Miért a Magyarországot olvassa? !) Engedelmet kérek, talán csak mégsem lehet úgy ideállítani, mint'a kormány komoly programon ját, ezt a négyéves tervet, amelyben címszók vannak, amelyeknek közelebbi értelmét, jelentőségét senki sem tudja, amelyben az van, hogy a Mabi-t és Oti-t majd reformálni fogják, de senkinek fogalma sincs arról, hogyan fogják reformálni. Könnyíteni fogják a terheket, amely terhek könnyítésének problémája évek óta egyik legnehezebb kérdésünk volt, de hogy miképpen 'fogják megoldani, arról így szó sincs. Meg fogják oldani a szesz-kérdést, így van beírva a programomba. Fogalmam sincs róla, hogyan akarják megoldani. (Zaj a jobboldalon.) Képviselőtársaim könnyebb helyzetben vannak, mert például a szesz-kérdés legelsőrangú szakértői ott ülnek azokon a padokon. (Taps a hal és a szélsőbalodalon.) De mi távol vagyunk tőle, mi nem tudjuk. (Egy hang jobb felől: Itt van a baj!) Az a baj, hogy ott nagyon értenek hozzá. Itt van a telepítés problémája, valamit mégiscsak szeretnénk hallani erről a -kérdésről. Eddig semmit sem hallottunk, eddig csak politikai jelszót, agitációt, frázist hallottunk. Itt van a hitbizomány kérdése. A minászlú. ülése 19$5 május Él-én, kedden. terelnök úr és elődje vitát folytatnak erről a nyilvánosság előtt. (Makkai János: Sajtóreform is jön! — Fábián Béla: A kontrája a hitbizományi reformnak.) Azt tudom, hogy olyan reformokhoz, amelyekhez csak rosszindulat kell, hozzá fognak nyúlni, de amelyekhez bölcseség kell, olyan reformokhoz, amelyekből jólét fákadna, amelyek folytán a gazdasági élet megindulna, nem mernek hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van! taps a bal és a szélsőbaloldalion.) Honnan vegyek én támpontot a kormány felfogására és gondolkodására, amikor ő maga semmi közelebbit nem csatol ezekhez a címszavakhoz? Itt van talán a kormány múltja, talán az ad nekünk közelebbi támpontot, hogyan kell értelmeznünk ezeket a progranimpontokat, ezeket a címszavakat, amelyeket velünk közölt. A régmúlt és közelmúlt. Mert hiszen az igen t. miniszterelnök úrnak régmúltja is van. Hiszen végig ült a kormányban 15 éven keresztül egy rövid intervallummal. {Egy hang jobb felől: öt évet!) Végig ült öt évet, ne méltóztassék azonban elfelejteni, hogy öt év után még mindig tekintélyes idő jutott a miniszterelnök urnáik a kormányban való részvételre. Ott ült és amint az előbb utaltam erre, a kereskedelemügyi miniszter úr által tatárjárásnak nevezett kormányzást mint aktiv miniszter végigcsinálta. (Béldi Béla: Honvédelmi miniszter volt! Fábián Béla: Ott ült a minisztertanácsban! — Béldi Béla: Fáj neki!) Nagyon nehéz dolog, hogy szétosszam a miniszterelnök úr felelősségét és azt mondjam, hogy mint miniszterelnök felelős, mint honvédelmi miniszter nem felelős, Ilyet az alkotmány nem ismer, a kabinetnek kollektiv felelőssége van. Es most nézem, hogy ezalatt az idő alatt milyen kormányzati szellem érrrvényesült. De hagyjuk a régmultat, nézzük a közelmultat. Miután az urak megállapítják, hogy a honvédelmi miniszter úr olyan naiv katona volt, akinek tudomása sem volt a kormányzat egyes tényeiről, tehát felelősség azokért nem terheli, ennélfogva elhagyom ezt a korszakot. Most átmegyek egy másik korszakra, amelyben a miniszterelnök úr mint miniszterelnök szerepelt. Mit láttunk mi az alatt a három vagy két és félév alatt, mit láttunk az alatt a miniszterelnöki 3 éves kormányzás alatt? Láttunk Ígéreteket, láttuk az ígéreteket, láttuk az Ígéretek meg ne tartását. (Béldi Béla: Es imagát.) Ez nagyon jellemző a képviselő úr stílusára és arra az új stílusra amit produkálnak. Elnök: Béldi Béla képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Rassay Károly: Láttuk, hogy ígéretek és kijelentések történtek. Hallottuk, hogy a tisztviselői szolgálati pragmatika a 95 pontnak egyik lényeges része, amely mint programmpont fog megvalósulni. Helyette kaptuk a nyugdíjtörvényt és a tisztviselői karnak éppen a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos függőségi viszonyának kiszélesítését. Hallottuk, hogy a nagyobb állások megszüntetésével a, kisebb állásokat fogják szaporítani. E helyett láttuk a nagyobb állások szaporítását az egész vonalon. Hallottuk, hogy szelekció lesz, hogy megszűnik a nagybácsiknak, a rokonoknak protekciója. E helyett azt láttuk, hogy az állások betöltésénél a legridegebb pártszellem érvényesült, úgy, amint a legutóbbi alkalommal is a közjegyzői kinevezéseknél, ahol a helyi párttitkár viszi el a köz-