Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

Az országgyűlés képviselőházának képvisel. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ugyanakkor, amikor a 75 millió pengő deficit csak úgy érhető el, hogy a bevételi oldalon — merem állítani: minden jogos indok nélkül — a bevételek magasabban vannak előirányozva. (Eckhardt Tibor: Irreálisan! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez tévedés!) Ha teljesen reális lett volna mindaz, ami az utóbbi hetekben történt, ez szerintem teljesen problematikussá teszi az előirányzat realitását. Engedje meg az igen t. miniszter úr, hogy utaljak arra, hogy egyik jelentékeny kiviteli tételünk volt a primőrök kivitele, a gyümölcsnek, a bornak, a szőlőnek a kivitele és, sajnos, most a rozsban és a búzában beállt károsodás is kétségkívül fogja éreztetni hatását a költségvetés tekintetében. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A költségvetés összeállítása reális volt! — Eckhardt Tibor: Ma már nem reális! Százötvenmillió pengő megfagyott. Zaj. — Halljuk.! Halljuk! — Elnök csenget.) T. Ház! A másik kérdés, amelyben én szintén az alapgondolat tekintetében egyetértek Eckhardt képviselő úrral, a bankok nagyobb ellenőrzésének kérdése. (Bárczay Ferenc: Ügy van! Ugyanez az én álláspontom is.) Bocsánatot kérek, az urak nagyon örülnek, hogy én helyeslem ezt, pedig azt hiszem, annak kellene örülniök, hogy az önök kormánya helyesli és megvalósítja ezt. (Egy hang a középen: örülök, hogy megtér! •— Derültség. — Béldy Béla: Mi vau a liberális felfogással?) Ennek semmi köze nincs, t. képviselőtársam, a liberalizmushoz, ez nem antiliberális dogma, amint erre leszek bátor rámutatni. (Mózes Sándor: Most igazságot hirdet véletlenségből! — Élénk derültség és taps a jobboldalon. — Fábián Béla: A képviselő úr csak a véletlenségből mondta a véletlenséget! — Mózes János: Helyesbíteni! — Derültség.) En csak az út tekintetében táplálok bizonyos aggodalmakat, abban a tekintetben, hogy ezt az ellenőrzést az állam úgy biztosítsa magának, hogy az állami és nemzeti bank révén történt kihelyezések részvényekké alakíttassanak át és íigy legyen módja az államnak a bankok és takarékok ellenőrzését gyakorolni. Valóban az a helyzet, hogy Ausztriában és Németországban ez bekövetkezett; de nem azért kö-3 vetkezett be, mert a kormány ezt helyes útnak látta volna, hanem bekövetkezett azért, mert a kormányok kénytelenek voltak óriási összegekkel érdekeltségeket vállalni, hogy az összeomlást megakadályozzák. (Peyer Károly: A Greditanstalt!) Ez nem egy és ugyanaz a dolog, mert én azt hiszem, hogy úgy a német, mint az osztrák állam szívesen menekülne az ellenőrzés ilyen alapjától és formájától. Veszedelmesnek is tartom, haa bankok és takarékok üzletvitelében a kormányokon keresztül politikai nyomás is érvényesül. Hogy azonban egy nagyobb ellenőrzés indokolt és szükséges és ez semmi ellentétben nem áll a liberális elvekkel, ez természetes is. Miért? Ha az állam megvédi amaga polgárainak vagyoni érdekeit a gazdasági élet számos terén, itt sem jelenthet ki érdektelenséget. De nemcsak ezért indokolt ez, hanem azért is, mert az utóbbi válságok idejében a bankok élete és sorsa nem lehet indifferens magára az államra és a kormányokra nézve. Ha a bankok krizisbe kerülnek, jogosan állnak oda az államhoz, mondván, hogy óriási közgazdasági érdek az összeomlás elhárítása; de akkor ebből logikusan következik, hogy an16. ülése 1935 május 21-én, kedden. 271 uak az üzletvitelnek bizonyos ellenőrzését az állam számára biztosítani kell. (Eckhardt Tibor: A veszteség az államé, a haszon a bankoké! Ez volt eddig a rend. — Ügy van! jobùfelől.} Hogy az ellenőrzés miképpen történjek, ez más kérdés. Véleménye szerint elsősorban a Nemzeti Bank pénzügyi politikája útján kell történnie, a Nemzeti Bank pénzügyi politikáján keresztül kell biztosítékot kapni arra, hogy a bankok eredeti céljuktól el ne térjenek, hogy iparvállalati tulajdonokat ne szerezzenek. (Béldy Béla: Le a liberális szabadsággal! — Zaj.) Nem lehetne egy kicsit csendesebben örülni, tekintve az idő rövidségét? (Derültség.) Ez az ellenőrzés teljesen jogosult és indokolt a változott gazdasági viszonyok közepette. A harmadik kérdés, t. Ház, a kartellek kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ma sem tudom, miért vagyok én a kartellek kartellének vezéréül, sajnos, díjmentesen kinevezve. {Derültség.) En nem vagyok egyetlenegy igazgatóságban sem, nem is voltam, de nem tudom, hogy a t. túloldalon ezt mindenki elmondhatja-e magáról. (Zaj.) Nekem semmiféle ipari érdekeltségem nincs; nem tudom, hogy a t. túloldal ezt elmondhatja-e. (Felkiáltások jobbfelől: El! — Folytonos zaj. — Bródy Ernő: Compass! — Peyer Károly: Majd egy év múlva megnézzük a Compasst! — Bárczay Ferenc: Nyugodt lehet, hogy nem leszek benne!) Amit én ezen a téren kívánok, semmi egyéb, mint az, amit a politika minden terén kívánok: a nyilt, egyenes őszinteség, mert nem járja, hogy az igen U kereskedelemügyi miniszter úr azt mondja, hogy a kartellek jogosultságát a gazdasági életben elismerem és csak akkor vagyok hajlandó velük szemben fellépni, ha a fogyasztóközönséggel szemben árpolitikájuk nem megfelelő. {Zaj a középen. — Felkiáltások: Nem Így mondtu!) Bocsánatot kérek, így mondta, itt van a be-' széde. \ Aztán itt van az új munkaprogramm vagy reformprogramm, amely azt mondja, hogy jön' egy új kartelitörvény. Nagyon érdekes törvény lesz ez, — azt mondja ő is — mert a kényszertársítás intézményét is be fogja hozni. Hát azt méltóztatnak hinni, hogy a kényszertár sításmak semmi köze sincsen a kartellekhez? (Eckhardt Tibor: Dehogy nincsen!) Bocsánatot kérek, ez a lényege a kartellnek. Most jön azonban a másik álláspont, amellyel védik ezt az elismerést a kartellek léte irányában., Azt mond ják, csak olyamJ kartellekkel szemben kell fellépni, amelyeknek árpolitikája káros és veszedelmes a közgazdaságra. Nagyon helyes és bölcs álláspont. En csak azt kérem, hogy odakint a választópolgárok előtt is méltóztassanak ilyen bölcsen, ilyen óvatosan, ilyen emelkedetten beszélni, ne pedig arra az álláspontra helyezkedni odakint, hogy minden kartellt irgalom nélkül el kell törölni. (vitéz Kenyeres János: Éppen úgy beszélünk a vidéken is, mint ahogy itt beszélünk. Legalább is magamról elmondhatom.) Ezt nem itt kell eldönteni, ezt a kérdést most kapcsoljuk ki. Most a következő kérdést kell feltenni. (Gr. Széchenyi György: Mi az önök felfogása a kartellekről?) Bocsánatot kérek, azt igyekszem megmagyarázni. Azt a kérdést teszem fel, van-e a^ fogyasztó szempontjából, a köz szempontjából a jelenlegi kartellek ellen kifogás, igen vagy nem? (Felkiáltások a jobb- és baloldalon és a középen: Igen!) Akkor felteszek 43*