Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

I 272 Az országgyűlés képviselőházának egy (másik kérdést: van-e a kormánynak fegyivére a mai jogállapot szerint, hogy ezeket a:i kifogásolható kartelleket megrendszabályozza? (Felkiáltások jobb felől: Van! — Müller Antal: Lehetne! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Tehát van-e a kormánynak fegyvere, hogy a kartellek helytelen árpolitikáját megrendszabályozhassa? Ha a kérdésekre választ kaptam, akkor azt kérdezem, miért nem történt évek óta a legkirívóbb igazságtalanságok ellen intézkedés? (Bárezay Ferenc: Nem vagyunk felelősek a régi Házért! — Felkiáltások balfelől: Házért? — Bárezay Ferene: A régi többségért! — Zaj.) De régi kormány iis van, nemcsak régi Házi (Eckhardt Tibor: Harmadik éve van. — Egy hang balfelől: Már lett volna elég idol) Uj törvényre van szükség, vagy pedig erélyes, komoly, a saját kijelentését és programmját komolyan vevő kormányra. A vámpolitika, az adópolitika, az adókedvezményekre vonatkozó politika kezébe adja a kormánynak a fegyvert, hogy a kartellekkel szemben fellépjen, (vitéz Scheftsik György: Fog is élni vele!) Mi azi. hogy fog élni? (Béldy Béla: Csáklyások. — Derültség.) Bocsánatot kérek, én nem tartom jóhiszemű eljárásnak, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy van itt egy kormányzat és egy kormányzati rendszer, amely tizenöt éve korlátlanul uralkodik az országban... (Bárezay Ferenc: Ez nem azonos! Mi közöm a megelőző kormányhoz?) Hiába mondja^ t. képviselőtársam, hogy ez nem Saz a kormány, mert igenis az. A miniszterelnök úr tagja volt az előző kabineteknek és igenis, kollektive felelős azért a politikáért, amelyet tizenöt év óta ebben az országban folytattak. (Bárezay Ferenc: Azért oszlatta fel azt a Házat. — Fábián Béla: Miért oszlatta fel azt a Házat? — Bárezay Ferenc: Azért oszlatta fel, mert nem tudott azzal a többséggel kormányozni. Azért oszlatta fel! — Zaj a jobb* és báloldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobb- és baloldali képviselő uraktól. Rassay Károly: En a kormánnyal szemben való bizalmatlanságomnak egyik legfőbb okát találom ebben a kétszínűségben, ebben a nem őszinte állásfoglalásban. (Bárezay Ferenc: Ugyan!) Bocsánatot kérek, nem lehet az üzletátruházás elvét ilyen egyszerű formában átvinni a politikába, hogy átfestem a cégtáblát, átveszem a.z aktívákat, az aktívák között átveszem a nyilt szavazás rendszerét, hogy magamnak többséget biztosítsak, de a passzívumról nem akarok tudni. (Ügy van! Ügy van! Tam <a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől és középen. — Peyer Károly: Uzemutódlás!) Túri Béla t. képviselőtársam tegnapi be- . szédében azt .mondotta, hogy a programmok- : ban nines is olyan nagy különbség közöttünk, csak a módszerekben. (Eckhardt Tibor: Ez igaz!) A módszerek kérdése a döntő a politikában. Mert a programmoknak ilyen viszonyok között, amikor minden lelkiismeretes ember keze meg van kötve egy világválság, eg;y súlyos külpolitikai szituáció' által, alárendelt jelentőségük van, a módszereknek van nagy szerepük (Fábián Béla: így van!) és ezek á módszerek azok, amelyek engem pl. a t. miniszterelnök úrtól elválasztanak. Hallottam a vita során, — magam is felvetettem a pénzügyi bizottságban — hogyan le- ' 16. ülése 1935 május 21-én, kedden. hetséges az, hogy egy költségvetés van előttünk a reformkormány részéről és abban a költségvetésben a nagy reformalkotásoknak még a kontúrjai sem jelentkeznek. (Mózes Sándor: Elfelejtették belevenni.) Nem objektív ez a beállítás és kritika, — magamat is visszakritizálom — mert hiszen a felelet ott van a 75 millió pengős deficitben. Egy költségvetés, amelyben 75 millió pengő deficit van, nagy reformok kontúrjait és Ígéreteit nem tartalmazhatja. Ez az igazság, t. Ház. Nekem csak az ellen van kifogásom, hogy miért nem áll ide a kormány egyenesen és őszintén s a közismert helyzetre hivatkozva miért nem mondja azt, hogy: kérem, jószándékkal mindent meg fogok teremteni, hogy itt életlehetőséget biztosítsak, de egy ilyen világválságban, ilyen politikai és külpolitikai helyzetben tőlem nagy reformokat nem várhat az ország. (Bárezay Ferenc: Éppen most lehet várni! — Eckhardt Tibor: Erkölcsi reformokat és sok mindent lehet. — Bárezay Ferenc: Gyakorlatit is lehet! — Eckhardt Tibor: Hogy mi mindent lehet, éppen tegnap beszéltem róla! —>Zaj\) (Sajnos, az idő múlik,! {pedig szeretnék erre a kérdésre bővebben kitérni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A Gömbös-kormány, az első számú Gömböskormány születése ugyanebben a betegségben szenvedett. Károlyi Gyula átvette a kormányzást egy gazdasági összeomlás után és ha én nem is mondom, hogy négy milliárdot elherdáltak, mint az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr mondotta, aki azt kívánta, hogy ennek a Bethlen-kormánynak rezsimjéből ittmaradt egyének előbb tisztuljanak meg, hintsenek hamut a fejükre és csak úgy jelentkezzenek újra a közéletben., En nem kívántam ezt, már csak azokra a számos régi kollégáimra való tekintettel sem, akiket én nem tudtam volna valami nagyon esztétikus formában elképzelni, amint itt hamut hintenek a fejükre. (Derültség.) Kétségkívül súlyos ihibák voltak azonban az elmúlt tíz év alatt a kormányzatban, — de hát itt ülnek annak a kormánynak miniszterviselt tagjai; tegnap szónokolt Pesthy Pál igen t. képviselőtársam, aki az öregek közül megifjodva, a hamuhintés után mint ifjú reformer jelentkezett. (Derültség.) Itt ül Mayer János t. képviselőtársam. Hát nem mi voltunk a pénzpocsékolók, úgy, amint a kereskedelemügyi miniszter úr mondotta, hogy elherdáltunk négymilliárdot? (Mayer János: Mi sem herdáltunk el! — Friedrich István: Bud Dárius! Az azután igen! A százmilliókat csak úgy iszórta! \ Alig bírtuk megfogni itt! — Derültség és zaj.) T. képviselőtársam, én a kereskedelemügyi miniszter úr szavaira hivatkozom, nem a magam szavait használom. Hiszen a t. képviselő-' fiir tudja, hogy mi 10—15 éven keresztül szembenállottunk egymással és én ilyen kíméletlen sohasem voltain igen t. képviselőtársammal szemben, annak ellenére, hogy mint ellenzéki politikus számtalanszor gyakoroltam kritikát. Jött Károlyi Gyula kormánya és hozott egy hallatlan komolyságot, egy hallatlan puritánizmust. (Gr. Festetics Domonkos: Sajnos, csak ő!) T. képviselőtársam, ez az igazság és ezért helyezkedtünk mi arra az álláspontra, bogy nem igyekeztünk az eseményekből kifolyólag saját politikánk igazolását hirdetni, hanem teljes jóakarattál álltunk oda Károlyi Gyula kormányának támogatására. (Zaj a középen.) T. képviselőtársam» Károlyi Gyula azt