Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

270 Az országgyűlés képviselőházának zett, (Ügy van! half elöl.) mert Csak ott van jogosultságra rendezésnek és áldozathozatalnak a hitelező és az állam részéről, — és amint az előbb mondottam, a legsúlyosabb áldozat, a jogi elvek feláldozása bizonyos mértékig — ahol az adósságesinálás az adós önhibán án kívül következett be. {Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Ha ez a belső rendezés ezek szerint az elvek szerint megtörténik, akkor — szerintem — automatikusan jutunk el a külső adósságok rendezésének a kérdéséhez is, mert ugyanazok a jogi elvek, amelyeket a kereskedelmi élet teréről átviszünk az agrárterületre, mondván, hogy az adós önhibáján kívül bajba kerülvén, bizonyos magasabb autoritás védelme alatt egyezség jön létre, amely most már lehetővé fogja tenni kölcsönös áldozatok alapján a termelésnek a folyamatosságát, azt fogják eredményezni, hogy ezek a megegyezések érinteni fosnák a hitelszervezeteket és érinteni fogják a külső hiteleknek a kérdését is. Véleményem szerint ilyen rendezés ellen jogi kifogásokat sem lehet emelni, mert egy államnak jogában áll ezt a problémát a maga általános és már érvényben lévő Jogelveinek alapján rendezéshez és megnyugvása állapothoz eljuttatni, {Igaz! Ü.on van!) — Eckhardt Tibor: Amit magamra alkalmazok, azt jogom van másra is

1 alkalmazni. Ez így van! — Bárczay Ferenc ügy van! Nagyon helyes! — Eckhardt Tibor: Akkor el kell kezdeni!) Bátor vagyok rámutatni, hogy én ugyanezeket az elveket ugyanígy kifejtettem már néhány év óta bizottságban, plénnmban és mindig általános helyeslést (kaptam, ezzel szemben ezen a téren semmi a világon nem történt. Ezt meg kell állapítanom, mert a felelősség ezért nem minket terhel. (Ügy van! bálfelől!) Szerintem a valuta rendezésének másik előfeltétele a gazdasági kötöttségek megszüntetésé. Ezeknek a gazdasási kötöttségeknek megszüntetése különösen külkereskedelmi vonatkozásban. — véleményem szerint —- nem kizárólag rajtunk múlik. Természetes dolog, hogy itt rendkívül nehéz helyzet állott elő- Itt én csak eg vet kívánhatok: hogy a kormány egész politikáját ebbe az Irányiba állítsa be és ne hangozzanak el olyan megállapítások, mint a régi Képviselőház egyik utolsó ülésén elhangzott a túloldalról, hogy úi irány fog ezután életbelépni a. külkereskedelem terén, mert ezentúl nemcsak kizárólag az üzleti szempontok fognak dominálni, hanem csak barátokkal fogunk üzleti összeköttetésibe lépni. Hát én azt hiszem. t. Ház. bogy ez így igen helytelen... (Peyer Károly: Csakhogy az olaszok nem vesznek tőlünk! — vitéz Scheftsik György: Ki mondta ezt?) Mecsér képviselőtársunk. (Eckhardt Tibor: Az üzlet mindi g^ üzlet marad! Üzletben nincs barátság! — Zaj.) Nem lehet isiziemet hunynunk "az előtt, hogy a mi külkereskedelmünk lényegesen romlott és éppen azzal a két országgal szemben romlott, amely két országgal mi a római megegyezés alapján erősebb közeledési és barátsági viszonyban vagyunk. Sajnos, az idő rövid ahhoz, hogv adatokat végig felolvashassak. Itt van azonban pl. az Olaszországgal való külkereskedelmünk alakulása az elmúlt évek alatt- 1930-ban a mi behozatalunk értéke 41,397.000 pengő, kivitelünk értéke pedig 117.264.000 pengő volt. 1934-ben a behozatal értéke 41,225.000 pengő volt, tehát majd- ' 16. ülése 1935 május 21-én, kedden. nem változatlan maradt, de összehasonlítva az 1933-as számadattal, majdnem 40% emelkedést mutatott, ugyanakkor azonban az 1930. évi 117 milliós kivitelünk 33 534.000 pengőre csökkent le- Ha százalékban nézem kivitelünket, akkor azt látom, hogy Olaszországba 1930-ban Magyarország kivitele az összes kivitelének 12'86 százaléka volt. (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) 1934-ben pedig 8*27%-a. (Béldv Béla: Az árzuhanást bele kell ám kalkulálni!) Az természetes. (Peyer Károly: A százalékbán benn van az ár! — Béldy Béla: Ezek abszolút számok!) Hogy mennyire nem lehet döntő szempont a politikai barátság és szimpátia a külkereskedelmi forgalomban, az kiderül abból, hogy Csehországgal — amellyel pedig vámháborúban vagyunk — külkereskedelmünk úgy alakult, hogy 1933-ban Csehszlovákia felé ment összes kivitelünk 7'35%-a, a szerződéses Olaszországba pedig 8'62%-a. Ugyanez a helyzet talán még roszszahb kivitelben az osztrák viszonylatiban is. Ausztriából való behozatalunk értéke 1930-ban 94.825.000 pengő volt, 1934-ben a behozatal értéke 81.762.000 pengőre csökkent. De ha összehasonlítom ' 1933-mal... (Egy hang jobbfelöl: Németország felé javult!) Németországra ki fogok térni. Mondom, ha összehasonlítom 1933mal. azt látom, hogy 62,417.000 pengőről felment 81.762.000 pengőre a behozatal, a kivitel értéke pedig, amely 1930-ban 256 millió pengő volt, 1934-ben lement 99 millió pengőre. Ezek a számok beszélnek. (Most részben Kenyeres képviselőtársam felszólalására válaszolandó, részben a közbeszólásra válaszolva, beszélnem kell a németországi kivitelről, amelyről igen kedvező képet tárt elénk igen t. képviselőtársam. Engedje azonban meg nekem t. képviselőtársam, hogy ne fejtsem ki azokat az okokat, amelyek ezt a kedvező mérleget előidézték és amelyek létre•hozták azt a) helyzetet, hogy ma 26 millió márkával aktivak vagyunk ebben a viszonylatban. T

% Képviselőház! Nyilvánvalólag a Képviselőház tagjai is tudják, hogy külkereskedelmi forgalmunknak ennél az alakulásánál döntő körülmény volt #

az. itt lévő zárolt pengők felhasználásának ténye és az a körülmény... (vitéz Scheftsik György: A gazdára nézve az mindegy!) Ez a körülmény valóban a gazdára nézve mindegy, mert a gazda azt mondja: nekem az a fontos, — mivel úgy is pengőben kapom az ellenértéket — hogy minél nagyobb mennyiségben és aránylag minél jobb áron tudjam eladni áruimat. A Nemzeti Bankra azonban ez nem mindegy, t. képviselőtársam, a Nemzeti Banknak ez a legnagyobb problémán a. Aanikor tehát mi a Németországgal való külkereskedelmi viszonyunkat nézzük és mérlegeljük, akkor méltóztassanak — talán nem célirányos, hogy erről bővebben beszéljek — ezt a körülményt is figyelembe venni, (vitéz Kenyeres János: A piac azért megmaradt. — Fábián Béla: Mi az. hogy pia«? Valuta is kellene! — Bárczay Ferenc: Túlhaladott álláspont! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. Ház! A harmadik körülmény a költségvetés egyensúlyának kérdése. Véleményem szerint egy stabil valutának elengedhetetlen feltétele az is. hogy az ország stabil költségvetéssel rendelkezzék. En pedig nem tehetek róla, nem tudom kiegyensúlyozott költségvetésnek tekinteni azt a költségvetést, amely úgy, amint azt Eckhardt képviselő úr megállapította, a deficit tekintetében egy felfelé tendáló irányzatot