Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

266 Az országgyűlés képviselőházának Méltóztassanak megengedni, hogy egypár szót szóljak arról az igazságtalanságról, amely a Tiszántúlt érte akkor, amikor à földeket a kataszteri tisztajövedelem szempontjából felbecsülték. Azt látjuk, hogy ugyanakkor, amikor a ikatasateri tiszta jövedelem országos átlaga 10*6 aranykorona, a dunántúli átlag 10*7, ugyanakkor a Tiszántúlon, — nem számítva Békés vármegyét, lahol tényleg jobb földek is vannak nagyabb mennyiségben — pl. Bihar vármegyében, ahol javarészt rossz szikes földek vannak, 9*7, Hajdú vármegyében 12*6, Szolnok vármegyében 11*9 aranykoronában van átlagosan felvéve a kataszteri tiszta jövedelem. Ez még nem. volna talán olyan jelentős baj. Nagyobb baj az, hogy a járulékos tartozások sehol sem olyan magasak, mint éppen túl a Tiszán: Engedjék meg, hogy itt még egy adatot hozzak at. Ház tudomására. Az ország öszszes vízszabályozási társulatának fenntartási járulékából 80%-ot kitevő rész a tiszai társulatokra esik és csupán 20% jut a dunai társulatokra. A tiszai társulatok érdekterületének pedig a legntaigyobb része — körülbelül 80%-a — a Tiszántúlra esik, vagyis az^ összes vízszabályozási tánsulatok fenntartási járulékának ' 60%-a a tiszántúli földeket terheli.. Amikor az összes tiszántúli földek földadója 8 millió pengőt tesz ki, akkor az elmúlt 6 év átlagában évi 2'5 millió pengő vízszabályozási teher jutott a. Tiszántúlra, tehát a földadó összegének 31*25%-a. Fel tudom azonban mutatni egy 400 holdas birtok adókönyvét, amelyből kitűnik, hogy a földadó 850 pengő, a vízszabályozási járuhék pedig 835 pengő. Azt kérdem, hogy mi haszna van a Tiszántúlnak ebből a vízszabályozásból? A vízszabályozást megcsinálták, Széchenyi István tervének egyik részét végrehajtották, de a másik részét, az öntözést már nem tudták megvalósítani. A helyzet az, hogy ennek a vidéknek a klímája teljesen megváltozott: nemcsak hogy esőt nem kapunk ihónapokig, hanem ia nyári hónapokban, sőt tavasszal M, amikor a legnagyobb szükség volna rá, még harmat sincs azon a vidéken. Fizetjük a magas vízszabályozási^ járulékot, és tulajdonképpen ezzel a vízszabályozással előidéztük azt, hogy az egyik katasztrofális esztendő a másik után sújtja a mi vidékünket, és termelésünk a legnagyobb krízis előtt áll. T.

r Ház! Azt hiszem, hogy a kérésem nem igazságtalan és elég alapos, amikor arra kérem az igen t. kormányt és a pénzügyminiszter urat, hogy tegye megfontolás tárgyává azt, hogy^ átmenetileg ennek a vidéknek úgy az adózás, mint a földteherrendezés szempontjából nem tudna-e az általános segítségen túlmenő segítséget is adni. Statisztikákat olvashatnék fel a Tiszántúl eladósodottságáról, amely lényegesen nagyobb holdanként, mint a Dunántúlon, de ezek a számok nem fejezik ki az igazi helyzetet. Túl a Dunán, ahol intenzív gazdálkodás folyik, nagyszerű állattenyésztés van, a gazdának más

f jövedelmi forrásai is vannak, a gazda feltétlenül nagyobb jövedelmet tud kiihozni abból a íbirtokból, mint a tiszántúli gazda, tehát lehetetlen arányba hozni a tiszántúli gazda jövedelmét a dunántúliéval. Nagyon jól tudom, hogy a kataszteri tiszta jövedelem új felvétele óriási munkát venne igényibe, sok pénzbe kerülne, soká tartana, de felvetem azt a gondolatot, nem lehetne-e úgy az adózás, mint az adósságrendezés szempontjából a Tiszántúlnak ezen a vidékén legalább átmenetileg egy más, alacsonyabb kulcsot al16. ülése 1935 május 21-én, kedden. kalmazni. (Elénk helyeslés.) Ezzel talán igazságosan meg lehetne oldani a kérdést. (Mózes Sándor: Országos viszonylatban is szükség van rá!) T. képviselőtársam, már említettem, hogy hogy nem akarok lokálpatrióta lenni, de egyet megmondak. Az elmúlt évek folyamán igen sokat jártam túl a Dunán politikai szervező gyűlésekre. (Mózes Sándor: Mind nagybirtokok vannak ott!) Ahová elmentem, minden kerületben szokás szerint megkérdeztem, hogy melyek azok a gazdasági kérdések, amelyek a lakosságot a legjobban érdeklik, és több helyen azt mondották nekem, hogy a gazdavédelemről ne beszéljek, mert az itt a közönséget nem érdekli. (Bárczay Ferenc: Nem felel meg a valóságnak ez az állítás!) Le kell szegeznem azt, hogy a kormánynak az az intézkedése, amellyel kapcsolatban a búza árát emelte, úgyszólván egy Osthilfe akart lenni, a Tiszántúlon akart a kormány ezzel az intézkedésével segíteni. Most — sajnos — a helyzet úgy alakult, hogy ebből a segítségből a Tiszántúlnak semmi haszna nem lesz, mert a múlt évben rettenetes aszálykár sújtotta a mi vidékünket. T. Ház! Itt köszönetet kell mondanom a kormánynak és köszönetet kell mondanom Kállay Miklós volt földmivelésügyi miniszter úrnak (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) azért, hogy azonnal eljött és személyesen győződött meg a nagy kárról s az aszálysujtotta vidékeknek igen jelentős segítséget nyújtott. Hogy csak egy példát mondjak, az én választókerületem 96 vágón kölosön-búzavetőmagot kapott, amivel a kormány lehetővé tette azt, hogy sok és sokezer hold ne maradjon vetetlen. Mi köszönettel adózunk a kormánynak úgy ezért a segítségért, mint azért, hogy halasztást adott aa adófizetésre, sőt a védett gazdák kamatfizetésére is. Ezzel kapcsolatban azonban egy igen komoly kérdésem volná a kormányhoz. (Halljuk! Halljuk!) A kölcsön-vetőmagbúzát ez idén kell a gardának visszafizetnie, azt az adót, amelyre a múlt évben haladékot kapott, ebben az éviben kell megfizetnie és ha, mint védett gazdának, nem kellett kamatokat fizetnie, akkor ezeket most utólag szintén meg kell fizetnie. Még abban az esetben sem tudná a jgaada ezt mind teljesíteni, ha valami nagy termésre volna kilátás. En nem szeretek kuvikolni és nem vagyok pesszimista, de ezeket a szép kilátásokat bizony nem látjuk, mert egyes vidékeken megint óriási szárazság van, más vidéken a fagy tett kárt, úgyhogy meg lehetünk elégedve majd, ha közepes termést ad az Isten. Arra kérem tehát a t. kormányt, hogy vegye ezt megfontolásra és igyekezzék átsegíteni a gazdát azon a nehézségen, amelyet ezek a felgyülemlett terthek okoztak számára. Egyben arra is kérem a kormányt, tegye lehetővé, hogy a védett gazdák, akik bizonyítani tudják rendkívül nagy aszálykáraikat, kíméletben részesülj ének, addig legalább, amíg a végleges földteherrendezés megtörténik. (Mózes Sándor: Ne szüntessék meg a védettséget sehol sem!) T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy a gazdasági kérdések után most egy másik kérdésire térjek át. (Halljuk! Halljuk!) Szeretnék beszélni a vitézek, hadirokkantak és frontharcosok kérdéséről. Mi frontharcosok, nem igen szeretünk beszélni az érdemeinkről, mi azt szeretnők, ha inkább mások beszélnének róluk (Szabó József; Beszélni, beszélnek!) és mások hívnák fel a figyelmet rájuk, ezért mi rendesen szerények és csendesek vagyunk. Mi azt szerettük volria, hogy a társadalomi nagyobb megértéssel viseltessék irányunkban és — meg-