Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

£62 Àz országgyűlés képviselőházának tett, amelyet nekem, aki ebben teljesen pártatlan vagyok, mégis objektive meg kell cáfolnom, ö ugyanis ez alkalommal beszélt a Nemzeti Kaszinóban elhervadt arisztokratákról. Nem tudom, Jiol szerezte Jenes képviselőtársam azokat a benyomásait, amelyek e kijelentései alapjául szolgálnak, mert ha itt végignéz a parlamenten, különösen a mi oldalunkon, éppen ellenkezően, nagyon is friss, vitalitástól duzzadó, tettre- és harcrákész. fiatal arisztokratákat láthat. (Br. Urbán Gáspár: Semmiesetre se vagyunk hajlandók amazokat védelmünkbe venni! — Mózes Sándor: A hervadtak kimaradtak a parlamentből!) De még átvitt értelemben sincs igaza, mert igenis tárgyilagosan le kell szögeznünk, hogy igen sok arisztokrata van Magyarországon, aki becsületesen, rendesen dolgozik és aki igen hasznos és értékes tagja a magyar társadalomnak. (Ügy van! Ügy warn!) Es mindenesetre konstatálom, hogy Jenes képviselőtársam komolyan és szívvel-lélekkel foglalkozik a magyar nép bajaival és ügyeivel, de engedje meg, hogy kissé szerénytelen legyek és mint immár idősebb képviselő, neki mégis egy jó tanácsot adjak. A magyar mezőgazdaságnak olyan súlyos a helyzete, hogy akkor, amikor a magyar mezőgazdaság bajait feltárjuk és kívánságait hangoztatjuk, nem szükséges, hogy túlzásokba essünk, inert ha mi komolyan beszélünk, lehetőleg számadatokkal alátámasztva és tárgyilagosan vesszük elő ezeket a kérdéseket, sokkal inkább találunk meghallgatásra és sokkal nagyobb eredményt érünk el a mi magyar földünk népe érdekében is, és a kormánynak is nagyobb segítségére leszünk a meghozandó intézkedések tekintetében. Mindezt összegezve örömmel látom, hogy ott a túlsó oldalon is, bár nem tudom egészen bizonyosan, melyik oldalhoz tartozik igen t. képviselőtársam, (Derültség,) ott is most az agráriusok tábora egy fanatikus és a magyar népet szerető taggal szaporodott. T. Ház! Engedjék meg, hogy" most ezek után rátérjek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr nagyszabású expozéjában a világgazdaságot egy nagybeteghez hasonlította. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ennek a nagybetegnek legsúlyosabban sérült tagja éppen csonka országunk gazdasága. À túloldalról elhangzott kritikával ellentétben, amely belekapaszkodott a költségvetés adataiba és azt mondotta, hogy ez a költségvetés igen kevésben különbözik az előző évek költségvetéseitől ést így a túloldalon nem látják ebből a kormány komoly szándékát és reformra való törekvését, engedjék meg, hogy leszögezzem, hogy mi igenis nagy megértéssel és elismeréssel látjuk azt a nagy erőfeszítést,

; amelyet a kormány tesz, habár igen osejkély mennyiségű gyógyítószer áll rendelkezésére abból a célból, hogy ennek a sorvadó tagnak egészséges vérkeringését előmozdíthassa. Látjuk ezt talán nem annyira a költségvetés egyes tételeiből, mint inkább a kormánynak már sokszor ismertetett programmjából, a pénzügyminiszter úr expozéjából és abból iá munkatervből is, amelyet éppen a legutóbbi napokban hoztak nyilvánossága. . Igaza -van a pénzügyminiszter úrnak, amikor azt mondja, 'hogy nem szabad lekicsinyelni' azokat az összegeket, amelyek beruházásokra, 16. ülése 19

à5 május 21-én, kedden. munkaalkalmak teremtésére és munkák megindítására fordíttatnak, de én azt hiszem, hogy az igazi gyógyulást ezeknél az összegeknél is inkább azok az intézkedések fogják előmozdítani, amelyek odairányulnak, hogy ebben az országban a jövedelem és a teherviselés igazságtalan és egészségtelen megosztását javítsák. Engedjék meg, hogy felolvassam a pénzügyminiszter úrnak egy majdnem klasszikusnak mondható mondatát. A pénzügyminiszter úr azt mondja hogy (olvassa): »Kelléke a gazdasági politikának az is, hogy a sorsközösség tudatának gyakorlati konzekvenciáit levonva, harmonikusan becsüljünk minden konstruktív munkát, lemérve azon az alapon, hogy menynyit juttat, mennyit ér a köznek, mert ez ia bázisa egyúttal a jövedelemeloszlás igazságosságának és arányosságának is.« Ha a gazdasági élet minden tényezője anynyira átérzi és megérti azt, amit a pénzügyminiszter úr ezzel a mondattal kifejezett, mint mi magyar gazdák, vagy meg nem értés esetén a kormány akaratát érvényesíteni tudja, alkkor állítom, hogy meg fog szűnni az az ellentét, amely ma még fennáll egyrészt a mezőgazdaság, másrészt a nagyipar, részben a kereskedelem és a pénzintézetek között és a jövőben nem egymás ellen, hanem egymással párhuzamosan haladva fogjuk ikeresni érvényesülésünket és boldogulásunkat. Engedjék meg, hogy ebben a szellemben menjek sorra azokon a kérdéseken, amelyeik a magyar mezőgazdaságot most elsősorban érdeklik. A nagyipar kérdéséről nem óhajtok hoszszan beszélni, hiszen néhány nappal ezelőtt tárgyaltunk: itt egy javaslatot, ezt a témát tehát meglehetősen kimerítették és nálam hivatottabbak is kifejtették ebből a szempontból az álláspontjukat. En egészen röviden csak annyit mondok, hogy mi magyar mezőgazdák igenis örömimel látjuk az ipar egészséges fejlődését, csak az erőszakos, a mi kárunkra történő fejlesztés ellen van kifogásunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen. — Müller Antal: Ügy van, ez az igazság!) Ezért mi igazán türelmetlenül várjuk azt, amit a. kormány beigért és meg vagyok győződve róla, hogy meg is fog tenni; az eddigi teljesen hatástalan és bátortalan kartelltörvén y helyéibe várjuk egy erélyes kartellitörvény életbeléptetését, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen..— Müller Antal: Ezt szeretnők! — Felkiáltások a baloldalon és a középen: Minél előbb! Minél erélyesebbet!) amely helyes vámpolitikával karöltve igenis a valóságban és hatásosan meg fogja szűkíteni az agrárollót. Engedjék meg, hogy ezután a kereskedelem kérdéséről is szóljak néhány szót. Múltkoriban elég sok SEÓ esett a szabadkereskedelem előnyeiről és hátrányairól. Engedjék meg, hogy én^ itt különbséget tegyek azok közt a korlátozások közt, amelyek külkereskedelmünkkel vannak kapcsolatban és amelyekről, amint azt a miniszter úr és más szónokok is kifejtették, nem mi tehetünk, mert hiszen rajtunk kívül álló okokból van korlátozva a külkereskedelem. Különbséget teszek tehát egyrészt e között és másrészt a között az árszabályozás között és azok között a korlátozó intézkedések között, amelyek belső értékesítésünk tekintetében érvényre jutottak és érvényben vannak. Most nem akarok arról beszélni, — hiszen mindnyájan tudjuk és elég sokat hallottunk is erről — hogy mi akadá-