Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

Az országgyűlés hevviselôhâzanak lyozza azt, hagy szabadon vigyük iki portékánkat a külföldre. Csak egyre akarok rámutatni, ínég pedig arra, hogy igenis a magyar külkereskedelem is hálás lehet a kormánynak azért, hogy a kormány tagjai, élükön a miniszterelnök úrral, valósággal mint ügynökök utaztak egész Európában és (mindenütt az volt a, látogatásuk célja, hogy a magyar mezőgazdaság termelvényeânek rendes és jó piacot szerezzenek. Most nem akarok bővebben beszélni a szerintem kitűnően bevált olasz-magyar-osztrák egyezményről, amely talán eleinte nem látszott olyan jónak, de most látjuk, Ihogy igenis a mérleg mindjobban a mi javunkra billen és igenis megállapíthatjuk, hogy ennek a regionális szerződésnek igen nagy jelentősége van, hogy mást ne mondjak, csak azért is, mert lehetővé tette a búzaárak, a magyar föld legfőbb terményének mégis tűrhető áron való értékesítését és mert a belső árat megfelelően szabályozta. Mondom, erről nem kívánok hoszsaabban beszélni, de engedjék meg, hogy egy kicsit részletesebben kitérjek a Németországgal kötött szerződésekre. T. Ház! Amikor Gömbös Gyula 1933. júniusában Berlinbe repült Hitler kancellárhoz, akkor azonnal megkezdődött a gúnyolódás minden oldalról s amikor meghallották ennek a tárgyalásnak eredményét, — már általuk vélt eredményét — akkor azzal gúnyolódtak, hogy Gömbös Gyula kirepült Berlinbe cseresznyét árulni. Lássuk most, t. képviselőtársaim, hogyan is áll a valóságban ez a cseresznyeüzlet. T. képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy 1933. augusztus 15-én lépett hatályba egy pótegyezmény Németországgal

1 és ennek az

; egyezménynek eredményeképpen mezőgazdasági cikkeinket jelentős mértékben emelkedő módon tudtuk Németországiba exportálni. Engedjék meg, hogy erre vonatkozóan néhány számadatot olvassak fel. {Halljuk! Halljuk!) 1933-ban Németországból behozatalunk 61*5 millió volt. Azóta, igaz, behozatalunk egy kis mértékben emelkedett 62*7 millióra, ami egészen minimális; ezzel szemben a Németországba való kivitelünk 44'6 millióról 89'5 millióra, tehát több, mint kétszeresére emelkedett és amíg 1933-ban a Németországba való kivitel összkivitelünknek 11'3%-át tette, addig 1934-b

en már összes kivitelünknek 22'1%-a volt. 1933-ban külkereskedelmi mérlegünk Németországgal szemben 16*9 millióval passzív volt, 1934-iben pedig 26*8 millióval aktív. T. Ház! Még néhány tételt külön megemlítek arra vonatkozóan, hogy milyen mértékiben gyarapodott mennyiségben a kivitelünk, inert azt is vegyük tekintetbe, hogy bizonyos áresés volt közben és talán a pénzérték nem egészen fejezi ki kivitelünk gyyarapodását. Az 1933. évi adatot mondom mindig előbb, azután az 1934-est. Kivitelünk tollban 13.900 mázsáról felment 28.200-ra, baromfikivitelünk 47.100 mázsáról felment 104.800 mázsára, disznózsírkivitelünk felment 5.400 mázsáról 86.300 mázsára és tudjuk, hogy eddigi zsírkivitelünk jelentős része erre az évre esik» ami még nincs is belekalkulálva. Vajkivitelünk 6.100 mázsáról felment 14.500 mázsára, borkivitelünk 33.000 hl-ről kereken 100.000 hl-re. A szarvasmarhakivitel itt ugyan úgy van feltüntetve, hogy 800-ról felment 6.400-ra, de azt hiszem, jól tudják t. képviselőtársaim, hogy szarvasmarhakivitelünk tulajdonképpen az utóbbi időben lendült fel komolyan, tehát itt úgy alakul, hogy jelenleg heti 250 darab marhát szállítunk a drezdai piacra. A sertés- és marhakereskedők l ütése 1935 május %1-en, kedden, â63: egyesületének alelnöke legutóbb egy ibeszédében még azt is kijelentette, hogy tulajdonképpen nemetországi marhakivitelünk az egyedüli, ahol a gazda és az exportőr is meg tudja találni a számítását. T. Ház! így néz ki tehát valójában az a sokszor kigúnyolt icseresznyeüzlet. Ha nem volna ez a nagymennyiségű zsírkivitelünk Nemetorszagba, akkor sertéstenyésztésünk nemcsak olyan nehéz helyzetben volna, mint most, hanem direkt katasztrofális helyzetben es ott volnánk, ahol Lengyelország van, ahol a sertés kilója élősúlyban a mi pénzünkben 22—23 fillér. Azért megnyugvással megállapítom, hogy a politikai humoristák műsoráról ez a cseresznyeárusítás éppen úgy lekerült azóta, mint ahogy lekerült az »Álmoskönyvének nevezett 95 ,pont Mgúnyolása is. Ez azonban mindenesetre tanulság arra, hogy ne siessünk a kritikával és a (bírálattal, hanem várjuk meg az eredményeket. Ezek^ után a belső kereskedelem, illetőleg a belső értékesítés szabályozásáról mondok néhány szót. Nagyon szép a szabadkereskedelem elve, helyes is akkor, amikor a kínálat és a kereslet egymással egyenlő arányban nyilvánul meg, de amikor túlnagy a kínálat és kevés a kereslet, akkor a szabadkereskedelem igen könnyen szabad kizsákmányolás lesz. Ekkor igenis, kötelessége a kormánynak, hogy a gyengébb felet, a magyar gazdát megvédje. Természetes dolog, hogy a tisztességes és a polgári haszonnal megelégedő kereskedő ellen nekünk semmi kifogásunk nincs, sőt nagyon jól tudjuk, hogy gazdasági életünknek ő is egyik igen hasznos és igen fontos tényezője, de az indokolatlanul magas közvetítési hasznokat kötelessége a kormánynak megakadályozni. Azt látjuk, t. Ház, hogy valahányszor a kormány egy olyan intézkedést hozott, amely arra irányult, hogy a mi termeivényeink ára a belföldi értékesítés szempontjából minél magasabb legyen és emellett a fogyasztóhoz is megfizethető és tűrhető áron jusson el, és ha meg akarta akadályozni a kereskedelem indokolatlan hasznát: akkor különösen a sajtó minden alkalommal kirohanást, rendezett és úgy tüntette fel a dolgot, mintha ezek az intézkedések a magyar mezőgazda ellen irányulnának. Es sajnos, sokszor a tájékozatlan gazdákat is beugratták és én magam is tanuja voltam annak, hogy pl. vidéki gazdaegyesületek gyűlésén a gazdák olyan intézkedések megszüntetését követelték, amelyek tulajdonképpen lényegesen hozzájárultak ahhoz, — sőt lehet mondani, hogy egyedül azok mozdították elő, — hogy termel vényeiket rendes áron értékesítsék. (Ügy van! a jobboldalon.) Azonkívül természetesen szükséges bizonyos korlátozás a kivitel tekintetében is. A kormány úgyszólván sajátmaga szerezte meg nekünk a piacokat, de ezeket a piacokat meg is kell tartanunk és ha nem ellenőrizzük a kereskedőinket és nem fektetünk súlyt arra, hogy csakis kiváló minőségű áru kerüljön ki, akkor ezeket a piacokat hamar el i® veszíthetjük, ami, sajnos, nem egy esetben már meg is történt. (Ügy van jobbfelől.) Ellenőriizmiünk kell tehát minőség szempontjából a kivitelre kerülő árukat és ismétlem, amit már tavaly is mondottam: nemcsak az árut, hanem az exportőröket is. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.)'Nem lehet eltűrni, hogy valaki indokolatlan haszqn4Ü*