Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

Az országgyűlés képviselőházának tartom a tejellenőrök működését mindaddig:, amíg a tejkérdés újból nem szabályoztatik, ennélfogva utasítottam a tejgazdasági bizott­ságot, Ihogy továbbra is vegye igényibe az ő működésüket. Ebben válaszoltam a kérdés első részére. A második részére pedig azzal válaszolok, bogy gondoskodni fogok arról, hogy még a tejbőség beállta előtt az összes érdekeltek tájé­kozva legyenek és gondoskodni fogok arról is, hogy idejében az érdekeltségekkel is megtár­gyaljuk a kérdést. Többet ez idő szerint azért nem mondhatok, mert bizonyos pénzügyi kér­désekkel kapcsolatos tárgyalások vannak fo­lyamatban. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Mivel a miniszter úr a két kérdésemre megnyugtató választ adott, magam részéről is tudomásul veszem válaszát. (Éljenzés a középen.) Ez nem poli­tika, uraim! Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmí­velésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul­vette. Következik Csoór Lajos képviselő úrnak az adórendeletek hivatalos összeállításáról a pénz­ügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni! Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a pénzügyminiszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszter úr a 'költségvetés benyújtása során megemlé­kezett a jelenleg érvényben levő adórendeletek hivatalos összeállítása helyett új összeállítás kiadásáról, tekintettel továbbá arra, hogy a folyó évi adóelpírási munkálatok már folyamatban van­nak és az adóívek nem sok idő múlva kikéz­besítésre kerülnek: [kérdezem, hajlandó-e a pénzügyminiszter úr nyilatkozni arról, hogy a bejelentett hivata­los összeállítás megjelenik-e olyan időben, amikor annak rendelkezései már a folyó évi adókivetésnél figyelembe vehetők legyenek; kérdezem továbbá, különösen abban az eset­ben, hogy ha a hivatalos összeállítás ezidősze­rint még nem készült el, legalább a közadók kezeléséről szóló rendelkezések tekintetében hajlandó-e sürgősen olyan intézkedéseket tenni, melyek az adóbehajtásnak lehetőleg zaklatás nélküli lefolytatását biztosítsák; kérdezem végül, hajlandó-e a pénzügymi­niszter úr nyilatkozatot tenni oly irányban, hogy az adórendeletek új hivatalos összeállí­tása során ezen rendeleteknek a 33-as bizottság elé terjesztése előtt meghallgassa az érdekkép­viseleteket, hogy azok észrevételei kellőképpen mérlegelhetők legyenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnézést kérek, hogy mint új ember, nem valami törvényjavaslathoz szólok hozzá először, hanem interpellációt mondok el. A dolog azonban olyan sürgős és olyan köz­érdekű, hogy nem halasztható. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ben­nünket leginkább két szempontból keresnek fel az emberek: munkát keressünk nekik, vagy pe­dig adóügyeiket intézzük el. Munkát keresnek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. '. ülése 1935 május 15-én, szerdán. 147 az emberek, mert nehéz a gazdasági helyzet és adóügyek miatt panaszkodnak, mert szintén nehéz a gazdasági helyzet. Tudják ők is, tud­juk mi is, hogy nagyok az adóterhek, de sajnos, a nép még azt is hiszi, hogy igaztalanul van megterhelve adókkal. Minden képviselőtársunk­nak volt már alkalma azt a kijelentést hallani, hogy annyi adót vet ki ránk a jegyző úr, amennyit ő akar. Hallhattuk azt is, hogy azt mondja a polgárember: száz pengő tartozásom volt, lefizettem hatvan pengőt, mégis száz pengő maradt. Ezek a körülmények azt mutat­ják, hogy az adókezelés terén tájékozatlansá­gok, tapasztalatlanságok vannak, amelyeket a ' köz érdekében szükséges volna elhárítani. Elismerem, hogy a pénzügyi kormányzat ezen a téren már megtette a kezdeményező lé­péseket. A pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy az adótörvények összeállítása remsokára meg fog jelenni. Ehhez a bejelentéshez azon­ban azt is hozzátették, hogy egy szerves, gyö­keres adóreform a nagy átfogó reformpoliti­kának lesz munkája, amely hosszú ideig fog eltartani. T. Ház! A mai helyzetben, amikor azzal kell számolnunk, hogy fokozott adóterheink vannak, nem várhatjuk meg ezt az átfogó, szer­ves és gyökeres adóreformot, amelynek elké­szítése több évig fog eltartani. Legalább arra van szükség, hogy a kormányzat, az állam azokat a könnyítéseket tegye meg, amely köny­nyítések minden mélyebb beavatkozás nélkül megtehetők, (Úgy van! balfelöl.) ímely köny­nyítések megnyugtatják az embereket és fel­tárják előttük, miért fizetik azt, amit fizet­niök kell. Főként a közadók kezeléséről szóló rendelet tekintetében volnának szükségesek olyan in­tézkedések, amelyek az államnak nem kerülnek egy fillérjébe sem, viszont használnának a kö­zönségnek, sőt azt mondhatom, hogy míg az egyik oldalról a közönségnek használnak, addig a másik oldalról használnának az államnak is. Talán hihetetlennek tűnik fel az, hogy az adó tekintetében az állam ne fizessen rá vala­mire és mégis haszna legyen belőle a közön­ségnek. Ha meg méltóztatnak engedni, néhány példát felhozok erre vonatkozólag. Itt van pél­dául a foglalások ügye. Az adózó polgárságot igen súlyosan érinti az, hogy túl foglalások tör­ténnek. A közadók kezeléséről szóló rendelet­ben nincs meghatározva, hogy. egy bizonyos összegű köztartozásért milyen mértékben lehel lefoglalni ingóságokat. Számtalan példa közül csak egyet mondok el. Egy vidéki kádármes­ternél nyolc pengő köztartozás fejében lefoglal­tak 120 pengő értékben egy tárogatót, 80 pengő értékben egy klarinétot, 20 pengő értékben egy bútort, 220 pengő értékét 8 pengőért. Mikor megvan ez a nélkülözhető ingóság, akkor rá­adásul lefoglalják a dongafáját, 54 dongáját. Teljesen feleslegesen teszik, mert ez is csak az adózónak a fizetőképességét, a munkaképessé­gét csökkenti. Ha szabályozva lenne az, hogy mennyi értékben és mennyit lehet lefoglalni, akkor ilyenek nem fordulnának elő. Vagy vegyük az adóíveket. Méltóztattak tapasztalni, hogy az adózók panaszkodnak, hogy nagyon sokat fizetnek, hogy így van, hogy úgy van. Miért? Azért, mert a múltban nem fordítottak arra gondot, hogy a közönség, az adózó polgár megismerje az ő kötelezettsé­gét és tudja, hogy mit, miért fizet, vagy mit és miért csinál. A törvény az volt, hogy a tör­vény nemtudása nem mentesít a felelősség alól, de nem gondoskodtak arról, hogy az az 26

Next

/
Thumbnails
Contents