Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

148 Az országgyűlés képviselőházának ember tudja az. ő állampolgári kötelességét és tudja azt, hogy mit kell teljesítenie. Éppen ezen lehetne segíteni egy kicsit például az adóívek kiállításával. Méltóztassék olyan adóíveket kiállíttatni és úgy kiállíttatni, hogy minden egyes adónál, például az előírásnál fel legyen tüntetve az, hogy miért, milyen alapon fizeti az adózó. (Helyeslés.) Például: Nagy János földadója 200 korona kataszteri tiszta jövedelem után i6 pengő 20 fillér. Ez legyen beleírva, hogy a polgár lássa, hogy miért és milyen alapon fizet. De ugyanígy kellene eljárni a befizetéseknél is. Az ember bevisz 100 pengőt, vagy 20 pengőt az adóhivatalba, enneik egy részét kamatra, másik részét tartozásra, harmadik részét költségre írják. Az ember mindig" elégedetlen és zaklatja a hatóságokat, hogy miért van ez így, miért ennyi a kamat és miért ennyi a költség. Méltóztassék az adóívben 'úgy intézkedni, hogy oda legyen írva, hogy például kamat ettől eddig ilyen vagy olyan százalék, ez után az összeg után ennyi és ennyi, behajtási költség ennyi, tőkére marad ennyi, akkor az adózó polgárság nem fogja zaklatni az adóhivatalokat és tisztviselőket azért, hogy állapítsák meg, miért van "ennyi terhe. De még egy példát mondok el a falusi kis házak adóztatásáról. Jól méltóztatnak tudni, hogy ezek a kis házak egyszoba-konyhából állanak. De ezek^ mellett van egy helyiség, amelyben gabonát, vagy eszközt szoktak tartani, ahol csizmát raknák fel a falra, amely szóval lomtár, azt soha nem lakják. -Ennek ellenére ezeket a szobákat lakószobáknak veszik fel és a kisemberek szoba-konyhás házát, kétszobás lakásnak veszik fel, holott azt a másik helyiséget soha sem lakja(Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Ennek azután az a következménye, hogy 30—40 pengővel több adót fizet az a kisember, akinek az utolsó fillérjére is nagyon nagy szüksége van. Nem azt akarom ezzel, hogy most már az adó tekintetében gyorsan és gyökeres reformok következzenek, mert erre képtelenek vagyunk. Ezekkel a példákkal, amelyekből száz és száz van, csak azt akarom indokolni, hogy vannak lehetőségek arra, hogy kisebb javításokkal meg könnyebbíthetjük az emberek életét és zaklatásmentes adóbehajtást teszünk lehetővé. Mert méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha az emberek tudják azt, hogy miért és mit fizetnek, akkor jobb szívvel megfizetik ezt s ezáltal az adózási morál is javul. Csak egy pár példát hoztam fel. és interpellációmban azt kértem, hogy a pénzügyminiszter úr nyilatkozzék arról, hajlandó-e az érdekképviseleteket ebben a kérdésben meghallgatni. Azt hiszem, hogyha írásbeli jelentést tennének a különböző érdekképviseletek, annyi adatot, annyi megoldási és javítási lehetőséget tárnának fel, hogy abból a pénzügyminiszter úr válogathatna, mi az, amit most azonnal megcsinálhat s mi az, ami a későbbi nagy reformpolitikára maradhat, ha ugyan abból lesz valami. Kérésem az a pénzügyminiszter úrhoz interpellációm kapcsán, hogy legalább a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezést a legsürgősebben adja ki, mert ha ez nem jelenik meg most tavasszal, két hét múlva kikézbesítik az adóíveket s két hónap múlva megkezdik a fog12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. lalásokat, úgyhogy akkor ezidén már semmi hasznát nem veszik a rendeletnek, ha csak Őszszel, esetleg októberben vagy novemberben fog megjelenni. Ha a többi rendelet tekintetében későbbi időpontot tűznének ki az illetékes tényezők, legalább a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezésnek legsürgősebb kiadásai kérem. Kérem a pénzügyminiszter úr válaszát. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előterjesztett interpellációra válaszom a következő. Mint már legutóbbi beszédemben is bejelentettem, — és a képviselő úr is köszönettel nyugtázta — folyamatban van a hivatalos öszszeállításoknak újból való szövegezése és öszszeállítása. Ez többezer oldalra terjedő, kilenc összeállítást magában foglaló szerves nagy munka, amelyet — bármennyire sietünk is — alaposan kell elvégeznünk és nagyon meg leszek elégedve* ha az késő ősszel készen lehet. Minthogy azonban ezek az összeállítások nagyrészt a már létező szabályok összefoglalását tartalmazzák, természetesen tartalmazni fogják azokat is, amelyek ma hatályban vannak s azok a fojyó évi adókivetésnél és adókezelésnél is alkalmaztatni fognak. Ami a közadók kezelési utasítását illeti, ez szerves része az egész adóügynek. Ezt elkülöníteni és kiszakítani, előbb életbeléptetni, sajnos, lehetetlen. A lényeg — a képviselő úr felszólalásából legalább is úgy vettem ki — azt hiszem, azon nyugszik, hogy zaklatásmentes és kíméletes legyen az adóvégrehajtás. Kijelentem, hogy a legnagyobb gondom van erre, valamint az egyszerűsítésekre is és azokat az egyszerűsítéseket és könnyítéseket, amelyeket lehetett, már eddig is megvalósítottam. Nem akarom a t. Képviselőház idejét részletkérdésekkel hosszasabban igénybevenni, de interpelláló képviselőtársamnak szívesen rendelkezésére bocsátom egy részét a könnyítő intézkedések összeállításának, amelyből látni fogja azt, hogy milyen messze- ' menően figyelembe veszem, ahol csak lehet, ezeket a kívánságokat. Ami az érdekképviseletek meghallgatását illeti, ez az ilyen összeállítások kiadásánál eddig is megtörtént, és pedig a legmesszebbmenő mértékben. Amennyiben módosítások válnak szükségessé — és erre, azt hiszem, széles körben szükség lesz — nem fogom elmulasztani, hogy az érdekképviseleteknek alkalmat adjak arra, hogy nézeteiket kifejthessék. Egyébként is bármely konkrét egyszerűsítési indítványt vagy gondolatot méltóztassék velem közölni, én azokat mind megfontolom, kivizsgálom és amennyiben lehet, függetlenül a hosszabb időt igénybevevő összeállítástól, életbeléptetem. Mondhatom: alig múlik el hét, hogy valami ilyen könnyítést életbe ne léptetnék, amelyről akár magánlevél, akár szaklapok, akár más mód útján tudomást szerzek. Ezeket akartam elmondani és kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván élni a viszonválasz jogával? Csoór Lajos: T. Ház! A pénzügyminiszter úr kérdésemre tulajdonképpen nem adott kielégítő választ, de tekintettel arra, hogy megígérte, hogy a célszerű javaslatokat mindenkor szívesen fogadja és alkalmazza is, válaszát tudomásul veszem. ; Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul